A holokauszt emlékére

1944. április 16-án kezdtek el a náci német megszállókkal együttműködő magyar hatóságok gettókat és gyűjtőtáborokat felállítani a zsidó lakosságnak. Ezek először Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon létesültek, ahol nagy számban éltek zsidók, aztán szisztematikusan kiterjedtek az egész ország területére. (Voltak olyan nagyobb települések, ahol a lakosság több mint egyharmada zsidó volt, sokan évszázadok óta ott élők, sokan újonnan betelepültek.) Abban az évben április 16-a a pészách nevű ünnep első napja volt, a lakosságot pedig váratlanul érte, hogy 5-10 percet kaptak, hogy összecsomagoljanak. A csomag nem lehetett 50 kilogrammnál több. Összesen 12 gettó létesült, egy városban akár kettő is a helybéli és külön a vidéki lakosságnak, ahova június 7-ig nagyjából 113 ezer ember került. Május 15-től elkezdték az embereket lengyelországi koncentrációs táborokba szállítani vonattal, ahol nagyjából 104 ezer embert halt meg. 2000-ben határozott úgy az első Orbán-kormány, hogy emléknap keretében emlékezzünk a holokauszt több százezer magyar áldozatára. Az első ünnepséget 2001-ben tartották és azóta minden évben megemlékeznek róla. A képen látható bélyeget az 1944-es esemény ötvenedik évfordulójára bocsátotta ki a Magyar Posta. Annak közepén egy zsidó síremlék látható, ami Kertész Dániel (1963-) grafikus, festőművész, fotográfus és bélyegtervező alkotása.    

Holokauszt emléknapra

2005. novemberében az ENSZ Közgyűlése január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Azért erre a napra esett a választás, mert 1945-ben ezen a napon szabadította fel az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort a Vörös Hadsereg 322. lövészegysége. A táborban 7500 foglyot találtak, de az öt éves működése során 1,1-1,6 millió ember halt itt meg. A holokauszt során pedig nagyjából hatmillió ember halt meg: zsidók, romák, orosz hadifoglyok, Jehova Tanúi hívők, homoszexuálisok, fogyatékkal élők, politikai és vallási ellenállók. A képen látható, 2004-es magyar bélyeg a magyar holokausztra emlékezik, és egy kő látható rajta egy rá vésett Dávid-csillaggal. A kavics és a kő az emlékezés jelképe a zsidó vallásban. Virágot nem szokás a sírra vinni, ellenben kisebb követ, kavicsot  igen. Különböző történetek  szólnak arról, hogy honnan ered ez a hagyomány. Az egyik legelfogadottabb az, hogy a kő állandóságot jelképez, de van olyan népi hiedelem is, miszerint a kövek nem engedik a holtakat visszatérni a túlvilágról az élők közé.