Trópusi madarak Franciaországból

2003-ban került kibocsátásra ez a francia bélyegsor, ami a Franciaországhoz tartozó, tengerentúli területek madárvilágából válogat. Az első sorban két kolibrifaj látható: a kékfejű kolibri, ami a Dominikai Közösségen kívül, Martinique szigetén él, ami Franciaország tengerentúli megyéje, valamint a Karib-térség számos szigetén élő bíbortorkú kolibri. Ennél a fajnál a tojó kisebb, mint a hím, csőre viszont egyharmadával hosszabb. Az alsó sort egy dél-amerikai faj, a feketecsőrű vagy narancsmellű tukán indítja. A Francia Guyanában is honos, nagyjából 48 centiméteres faj (a csőre 14 centiméteres) egyik jellemzője a testhez képest hatalmas csőr. Elsősorban gyümölcsökkel táplálkozik, de kisebb állatokat is elfogyaszt. Territóriumát agresszívan védi, költéskor megöli a területére betolakodó fajtársait. Az utolsó faj a Mauritiusi paradicsom-légykapó, ami nevével ellentétben nem csak ott, de az Indiai-óceánban található Réunion szigetén is él. Ez is tengerentúli megye, sőt az Európai Unió Európától legtávolabbi része, ahol a hivatalos fizetőeszköz az euró. A bélyegen látható énekesmadár az esőerdőket kedveli, ahol rovarokkal táplálkozik.  

Húsvéti festmények

1949-ben jelent meg először olyan bélyeg, ami húsvéttal kapcsolatos motívumot ábrázolt. A bélyeget Ausztriában adták ki a Boldog gyermekkor című sor részeként. A hetvenes évektől viszont már gyakoriak voltak a húsvéti bélyegek, amik a katolikus ünnepet elsősorban a művészet oldaláról ábrázolták. Ilyen ez az 1976-os sor és blokk is, amit a karibi Grenadához tartozó Grenadine-szigetek bocsátott ki. Mindegyik festményrészlet egy-egy világhírű festőművész alkotása, amiknek központi témája Jézus. A blokkon Giovanni Bellini (1426/1433-1516) velencei festő A megváltó vére című, fatáblára festett képe látható, ami a londoni National Gallery gyűjteményének része. A kép 1460-65 között készülhetett és a korai Bellini alkotások egyik legjelentősebbike. Valószínűleg egy falmélyedés ajtaja lehetett a fatábla, ami mögött a misékhez használt bort és kenyeret tárolták. A kép a keresztre feszítés utáni Jézust ábrázolja, akinek vére megszabadítja a világot a bűntől. Egy angyal fogja fel a vért egy kupába, miközben Jézus tartja keresztjét, amire a töviskoszorút ráhúzták. A háta mögött levő mellvéd domborműin pogány és antik szertartások láthatók A kép tojástemperával készült és 1978-ban restaurálták. Ami a bélyeg érdekessége, hogy az eredeti festményen Jézus lábánál négy, angyalokat és felhőket ábrázoló minta van, amit a kép elkészítése után ismeretlen okokból eltávolítottak. Ez a bélyegen nem látszik, itt a padló hibátlan mintájú. 

Vancouver

George Vancouver (1757-1798) születésének 250. évfordulójára bocsátotta ki ezt a dombornyomott (a ruhája) blokkot és a bélyeget a Kanadai Posta. Vancouver angol tengerésztiszt volt, aki az első brit volt, aki feltérképezte Észak-Amerika északnyugati partvidékét. Tizenhárom éves volt, amikor csatlakozott a Brit Királyi Haditengerészethez, egy évvel később pedig már James Cook egyik kadétjaként szolgált annak második expedícióján. 1776-1778 között részt vett a harmadik útján is, így jelen volt a Hawaii-szigetek felfedezésekor. A britek oldalán harcolt az amerikai függetlenségi háborúban, majd másodtisztként vissza kellett volna térnie az északnyugati partvidékre, amit egy spanyolok elleni területi vita megakadályozott. Ennek tisztázása után a korona már parancsnokként küldte az említett területre, hogy térképezze fel a partvidéket és vegye birtokba. 1791. április elsején indult az expedíció és Fokváros, valamint Ausztrália érintésével értek a következő év április 26-án az észak-amerikai partokhoz. Pár nappal később feltérképezte a mai, kanadai Vancouver és amerikai Seattle közötti szigetvilágot, és számos hegycsúcsnak nevet adott (Mount Rainier, Mount Baker, Mount St. Helens), majd északra ment, ahol a spanyolok egy erődöt tartottak fenn. Itt térképet cserélt a spanyol felfedezőkkel, és megállapodtak, hogy az újonnan bebizonyított sziget neve a Quadra és Vancouver-sziget nevet fogja viselni. A spanyolok kivonulása után viszont a Vancouver-sziget név maradt meg. Még számos szigetet fedezett fel, többet Alaszkában, a teleket pedig vagy Kaliforniában vagy a Hawaii-szigeteken töltötte. 1795-ben megkerülte a dél-amerikai Horn-fokot és az év szeptemberében visszatért Angliába. Vancouvert hazájában több támadás is érte, az utazásain résztvevő személyektől, akik szigorú magatartása miatt bosszút akartak rajta állni. Minden idők egyik legnagyobb felfedezője negyven évesen halt meg súlyos betegség következtében.  

Szomszédaink virágai

Különböző virágok és növények kerültek erre az osztrák forgalmi bélyegsorra 2007-ből. A forgalmi bélyegeket nem egy esemény alkalmából bocsátják ki, mint az emlékbélyegeket, hanem elsősorban mindennapi használatra. Az első bélyegen a tárnics vagy encián (kék), a havasi gyopár (krémszínű) és a borzas havaszszépe (lila) látható egy kompozícióban. Ezek a növények a hegyvidéki területek közismert és közkedvelt virágai. A tárnicsfélék közé nagyjából 300-400 faj tartozik Eurázsiában, amelyek között van sárga virágú is. A havasi gyopár, aminek latin neve (Leontopodium) filcszerű leveleire utal és oroszlánlábacskát jelent, mészkősziklákon él, 1800-3000 méter tengerszint feletti magasság között. Sok helyre betelepítették, sőt, virágát préselt változatban gyűjtötték. Számos, elsősorban az Alpokhoz köthető szervezet jelképe. A havasszépe egy cserje, ami ugyancsak mészkedvelő növény. Több hibridje van, amik akár négy hónapon át is virágoznak, így népszerűek a kertészeknél. A második bélyegre a fekete hunyor került, amit karácsonyi rózsának is hívnak decemberi, enyhe telekkor előforduló virágzása miatt. Nevét sötétebb színű gyöktörzséről kapta, ami úgy mint a virág többi része, erősen mérgező. Az utolsó bélyegre többek közt a farkasboroszlán (lila) került. A mérgező termésű cserjefaj egész Európában és a Kaukázusban is megtalálható. Erős illatú növény, ami a különböző erdős területeket kedveli. A nemes májvirág (kék) Közép-Európában őshonos növény, de Ázsiában és Észak-Amerika mérsékelt övi területein is megtalálható. Az erdős területeket kedveli, nevét pedig leveleiről kapta, amik májalakúak. A sárga virág a tavaszi kankalin, ami számos betegségre, többek között légúti fertőzésekre is kiváló gyógynövény. Évelő növény, ami hazánkban az Északi-Középhegységben gyakori és tisztásokon, erdőszéleken található.    

Baráti találkozók

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, azaz Észak-Korea minden másik szocialista és kommunista országgal tartott fenn kapcsolatot. Ezeknek emlékére bocsátott ki a helyi posta két bélyegblokkot 1984-ben, aminek egyike látható a képen. A felirat szerint „Erősítsük a szocialista országok egységét és a nemzetközi kommunista mozgalom szolidaritását." A „barátság" és „összefogás" szavak olvashatók a kereten, a három bélyegen pedig három európai politikus. A bélyegek alsó felén pedig az „Éljen soká a legyőzhetetlen testvéri barátság a koreai és a magyar/bolgár/román népek között!" Az elsőre Kádár János (1912-1989) került, akit 1984-ben látogatott meg Kim Ir Szen (1912-1994) Észak-Korea államalapító elnöke. A két ország között 1948 óta van hivatalosan kapcsolat, Kim pedig 1956. nyarán járt először Magyarországon. A következő képen Todor Zsivkov (1911-1998), a Bolgár Kommunista Párt főtitkára, az Államtanács-elnöke, korábbi miniszterelnök látható 1975-ben. Úgy mint hazánkban, Bulgáriában is többször járt a koreai elnök, aki tárgyalásokat folytatott gazdasági és kulturális témákban. A harmadik bélyegen pedig Nicolae Ceausescu (1918-1989) román elnökkel és diktátorral látható Kim. Többször is találkoztak, de Ceausescu 1971-es észak-koreai látogatása számít mérföldkőnek, mivel a román elnök ekkortól kezdett el a Kiméhez hasonló személyi kultuszt kiépíteni Romániában. Mivel a külföldi bélyegen magyar téma látható, ezért hungarikának számít.   

A költészet világnapjára

2000 óta ünnepeljük a költészet világnapját, ami az északi féltekén a tavasz első napja is egyben. Ennek alkalmából választottam ezt az 1996-os lengyel bélyegpárt, amit Krzysztof Kamil Baczynski (1921-1944) lengyel költő születésének 75. évfordulójára bocsátottak ki. Baczynski a Kolombuszok generációjához tartozott, azaz azokhoz a lengyelekhez akik röviddel az ország 1918-as függetlensége után születtek, de fiatalkorukat a háború borzalmai miatt nem tudták kiélvezni, de eközben hazájukat szolgáltál. Lengyel értelmiségi családba született, akik bár római katolikusok voltak, de zsidó felmenőkkel rendelkeztek. 1938-ban jelent meg első verse egy baloldali magazinban, A háború alatt folyamatosan baloldali lapoknak dolgozott, majd a titokban működő Varsói Egyetem hallgatója lett. 1943-ban a lengyel földalatti mozgalom teljes körű tagja lett, otthonában fegyvereket rejtegetett. Több, németek elleni akcióban is részt vett, többek között a varsói felkelésben. Ennek során lőtte le egy német orvlövész 1944. augusztus 4-én, terhes felesége pedig szeptember elsején halt meg. Verseiben és novelláiban fellelhető a romantika tradíciója, de a reményvesztettség érzése is a háború borzalmaival egyetemben. A bélyegen a Megnyitom neked az arany eget...című verséből olvasható részlet Zeisky Dávid fordításában: "Csak vedd ki szememből a fájó szilánkot, -napok képét, mely fehér koponyákat gördít lángoló vérmezőkön..." A kis masnik pedig a lengyel zászlót jelképezik.  

Énekesek élete

Ion Aldea-Teodorovici (1954-1992) feleségével, Doinával (1958-1992) a legnépszerűbb moldovai énekesek közé tartoztak. Ion nem csak énekes, de legalább 300 dal és számos filmzene írója is volt. A hetvenes évektől kezdve saját zenekaraiban játszott, többek között testvérével, Petre Teodorovicivel (1950-1997). 1981-ben feleségül vette Doina Marint, akivel közös zenei pályába kezdenek. A nyolcvanas években a helyi rádióban és televízióban nagyon ritkán szerepelhettek, ennek ellenére egyre népszerűbbé váltak nem csak hazájukban, de Romániában is. Olyannyira, hogy 1989-ben megkapták a legmagasabb moldovai művészeti díjat. 1991. augusztus 27-én Moldova kikiáltotta függetlenségét a Szovjetuniótól, de az országon keresztülfolyó, Dnyesztertől keletre fekvő Transznisztria (többségében orosz és ukrán lakosai miatt) nevű terület 1990-ben úgy döntött, inkább a Szovjetunióhoz tartozna, mintsem a független Moldovához. Ez 1992-ben rövid fegyveres konfliktushoz vezetett, amibe orosz csapatok is bekapcsolódtak. A zavaros időszak alatt, az énekesek folyamatosan a tárgyalóasztalnál folyó megegyezést támogatták, de a fegyveres összecsapást ellenezve a felvonuló tankok előtt is adtak koncertet. 1992. október harmincadikán éjszaka az őket szállító autó fának csapódott és felborult. Amíg a sofőr és egy másik utas sértetlenül megúszták a balesetet, addig a hátul ülő énekesek (Doina terhes volt egy kislánnyal) szörnyethaltak. Haláluk sokkolta Moldovát, sőt a mai napig nemzeti tragédiaként élik meg azt a napot. A chisinaui (kisinyovi) Központi Temetőben helyezték őket nyugalomra, temetésükön több tízezren vettek részt. Az ország függetlenségi törekvéseit támogató énekeseket sokak szerint a titkosszolgálatok ölték meg. Mindenesetre haláluk a mai napig foglalkoztatja a közvéleményt, 2012-ben pedig nagyszabású emlékkoncertet tartottak a tiszteletükre. A képen látható blokkot is ekkor adta ki a Moldovai Posta. A dal szóra klikkelve meghallgathatjátok egyik leghíresebb szerzeményüket.

Különleges rovaraink

Németországban hagyomány az évente kiadott Ifjúságért bélyegsor, aminek felára egy ifjúsági szervezethez került. Ennek keretében került kiadásra ez az 1993-as sor is, ami európai rovarokat mutat be. Az első értéken egy havasi cincér látható, ami nevével ellentétben nem hegycsúcsokon él, hanem középhegységek és dombságok lobhullató erdejeiben. Közép- és Dél-Európában őshonos, de ritka faj, amely hazánkban is sebezhető státuszú és ezáltal védett. Öreg fák (nálunk elsősorban bükk) kérge alá teszi petéit, amik évekkel később kelnek ki. Könnyen felismerhető, egyedi mintázatú bogár, ami többek közt a Duna-Ipoly Nemzeti Park címerállata is. A második a ganajtúrófélékhez tartozó aranyos rózsabogár, ami gyakran kertekben is megtalálható. Pollennel és virágszirommal (különösen a vadrózsáéval) táplálkozik, de levéltetveket is eszik, így hasznos a kerteknek. A nagyjából három évig élő faj Magyarországon mindenhol előfordul. Ezt követi a mezei homokfutrinka, ami Európától Szibériáig és Észak-Afrikában is megtalálható. Más rovarokkal táplálkozik, lárvái a zsákmányolt lárvák testnedveit kiszívják. A homokos, erdőszéli, ritkásan benőtt területeket kedveli. A negyedik faj a közismert nagy szarvasbogár, ami agancsszerű rágószervéről kapta nevét, amit párzás előtt, vetélkedésre használ más hímek ellen. Szinte egész Európában megtalálható egészen Iránig. Főleg tölgyfákhoz kötődik, aminek nedvét fogyasztja, de nyáron akár gyümölcsfákon is megtalálható. Május végétől egy hónapon át szaporodik, ekkor látható a híres harca is, amikor vetélytársát megpróbálja a hátára fordítani, vagy a faágról levetni. A legnagyobb értékre a májusi cserebogár került, ami Magyarországon háromévente rajzik. Az idősebb lárvák gyökérkártevők, amik akár egy méter mélyen is képesek a fák gyökereit elrágni, a kifejlett bogarak pedig a fák kérgét is megeszik. A középkor óta próbálják irtani őket, mivel nagy károkat okoznak a mezőgazdaságban. A rovarirtók eléggé megritkították a fajt, de ezek fokozatos korlátozása miatt a cserebogarak száma újra emelkedik.    

A szomszéd ritkaságai

Ritka, védett állatok kerültek erre az osztrák öntapadós bélyegsorra 2006-ból. Az első a tarvarjú, ami nevével ellentétben az íbiszfélékhez tartozik. Egy nagyjából 70 centiméter hosszú, kopasz fejű madár, ami sziklás, kopár területeken él, közel folyóvízhez. Tarkóját hosszú tollak díszítik, amiket bóbitaként fel tud állítani. Egykoron gyakori madár volt Európában, de vadászták, fiókáit pedig megették, így a kipusztulás szélére sodródott. 2005-ben nagyjából 450 madár élt a szabadban, 2000 pedig fogságban, így státusza súlyosan veszélyeztetett. Jelenleg a környezetvédőknek célja az, hogy állandó  fészkelő területeket hozzanak létre ezeknek a vándormadaraknak. A tarvarjú a rovaroktól kezdve a kisemlősökig mindent elfogyaszt, fészkét pedig sziklamélyedésekbe és sziklapárkányokra építi. Hazánkban a budapesti és szegedi állatkertekben látható. Mellé az európai barna medve került. ami évszázadokkal ezelőtt Eurázsia északi részén gyakori állatfajnak számított. 2008-ban 7500 példányt számoltak Európában, de ennél jóval több él Oroszországban. Magyarországon a 2000-es években észleltek először újra medvét, az Északi-középhegységben. Az alfaj szerencsére nem szorul védelemre, élőhelye egyre inkább bővül.  

A görög Nagy Imre története

1942-1949 között polgárháború volt Görögországban, ami a kommunisták vereségével és a jobboldali, királypárti erők győzelmével ért véget. 1959-ben a Szovjetunió Manolisz Glezosz (1922-) görög antifasiszta és baloldali politikusról bocsátott ki bélyeget, ami a jobboldali görög kormány rosszallását váltotta ki. Úgy döntöttek, hogy indirekt módon, de ők is borsot törnek a keleti blokk orra alá, így 1959 őszén megjelentették a Nagy Imre bélyegek terveit. Ekkor az athéni magyar nagykövet felkereste a  Görög Királyság Külügyminisztériumát, ahol megerősítették a hírt, bár jelezték, hogy nem barátságtalan lépésnek szánták a bélyegek kiadását. Ezt követően a Magyar Népköztársaság Kormánya kiadott egy jegyzéket, amelyben ez állt: „A Magyar Kormány megütközéssel értesült arról, hogy Görögországban az előzetes magyar diplomácia lépések ellenére, magyar bíróság által hazaárulásért elítélt és kivégzett magyar állampolgár, Nagy Imre képével ellátott bélyegsorozatot jelentettek meg. Ez arra mutat, hogy egyes görög kormánytényezők sajnálatos módon nem veszik figyelembe a két nép őszinte barátságát és a két nép között az utóbbi években fejlődésnek indult politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat. A Görög Kormány e lépése megzavarhatja az eddig jól fejlődő államközi kapcsolatainkat.” Természetesen a görögök ugyanezt gondolták a szovjet Glezosz bélyegről is. A Magyar Kormány kérte a görögöket, hogy vonják vissza a bélyegek kiadását és semmisítsék meg a már elkészülteket. Ez a terv nem sikerült, így 1959. december 9-én a magyar nagykövet újra tiltakozott a Görög Külügyminisztériumban, de az utóbbiak arra hivatkoztak, hogy Nagyot a szovjetek végezték ki és nem a magyarok. Ennek ellenérveként a magyar nagykövet úgy vélte, Nagy Imre magyar állampolgár volt és így a bélyegkiadás a magyarokra tartozik. Rövidesen megjelentek a hírek, hogy a Görög Posta mégis bevonja a bélyeget, mert Nagy nevét elírták (Naghi), de ők cáfolták ezt a hírt, arra utalva, hogy egy ilyen lépés korlátozottá és különlegessé teszi a megmaradt néhány bélyeget, ami nem kedvez a bélyeggyűjtőknek. Ekkor a Magyar Külügyminisztérium úgy döntött, különböző csatornákon kritizálni kezdi a görög bel- és külpolitikát, az összes olyan levelet pedig visszaküldi a feladónak, amin az ominózus bélyeg van. Ezen felül megkérték a lengyel, kelet-német és csehszlovák nagykövetségek képviselőit, hogy országaikban is kérjék kormányuktól a levelek visszairányítását a feladóhoz. A bélyegügy december 17-ével befejeződött, ekkor ugyanis bérmentesítésre alkalmatlannak nyilvánították a bélyeget. A görögök soha nem vonták ki azt a forgalomból, így ma is hozzájuk lehet jutni csekélyebb összegért. A bélyegekkel ellátott levélborítékok már sokkal nagyobb értéket képviselnek (akár ötvenszeresét is): 2-3 ilyen futtatott borítékról tudnak Magyarországon és néhányról, amit Nyugat-Európába küldtek. 

Nőnapi rózsák

Rózsák kerültek erre az 1979-es kubai bélyegsorra. Az elsőn a vagy rozsdás rózsa látható, ami Ausztráliát és Új-Zélandot kivéve (ahol inváziós fajnak számít), világszerte megtalálható. 2-3 méter magasra nő meg a cserje, csipkebogyója pedig kiváló vitaminforrás. A következő faj a százlevelű vagy káposztarózsa, ami egy többszörösen hibrid faj, eredetileg a Kaukázus keleti részéből. Szirmaiból készült teája gyulladáscsökkentő és bőrbetegségekre jó. Egyik összetevője az IRIX Spraynek, ami égési sérülésekre használható. Ezt követi a kínai rózsa, aminek számos hibrid fajtája van, és rendkívül népszerű kerti virág erőteljes illata miatt. A felső sort a rozsdás rózsa egyik változata zárja. A Rosa hemishphaerica fajjal indul az alsó sor, ami nevét félgömb alakú virágjáról kapta. A Nyugat-Ázsiában őshonos cserje illata kellemetlen, színe miatt pedig régen kénszínűnek hívták. A fehér moharózsa követi, aminek szára mirigyes és kis szőrök borítják, innen a moha elnevezés. Az utolsó faj a parlagi vagy bársonyrózsa, ami hazánkban is megtalálható. A franciaországi Provance-ban olaja miatt ültetvényeken termesztik. A rózsák háborújának (1455-1487) nevezett angol trónutódlási harcában a Lancaster-ház Piros rózsája ennek a fajnak Officinalis fajtája.  A képeken egyébként Pierre-Joseph Redouté (1759-1840) belga botanikus és festőművész alkotásaiból láthatók részletek, amiket Joséphine császárné (I. Napóleon felesége) kérésére festett meg, annak Malmaison nevű kastélyában. Redouté 1800 fajt festett meg, melyek közül számosról nem készült kép és leírás korábban.      

Thai vízimadarak

A PACIFIC 97 nevű, San Franciscóban megrendezett filatéliai világkiállításra készült ez a thaiföldi bélyegblokk 1997-ben. Négy, az országban megtalálható madárfaj került a bélyegekre. A bal felső sarokban a fácánfarkú levéljáró vagy vízifácán látható, Ez a Délkelet-Ázsiában élő madár a tavak lebegő vízinövényein él. Hosszú lábujjaival és karmaival nagy területet fed le, így tud könnyedén lépegetni és táplálkozni a leveleken. A kakas költi ki a rendszerint négy tojást, és ha megzavarják, levélről levélre görgeti a tojásokat, akár 15 méterrel arrébb. A görgetés során pedig megpihen és rájuk ül, hogy melegen tartsa azokat. Másik érdekességük, hogy a tojók díszesebbek, mint a kakasok, ami a madarakra nem jellemző. Mellé a kisebb termetű indiai levéljáró került. A tojók nagyobbak és színesebbek, mint a kakasok. Rovarokkal és puhatestűekkel táplálkoznak, amiket a levelek felszínén találnak. Akár négy kakasból álló háremet is tart a tojó, és azzal kelteti ki tojásait, akivel több alkalommal párzott.  Az alsó sorban a hindu gólya látható, aminek élőhelye elsősorban az indiai szubkontinens és a Távol-Kelet. Csoportokban élnek tavakban és mocsarakban, ahol kaszáló mozdulatokkal keresik a táplálékot, ami halból és kisebb hüllőkből áll. Más vízimadarakkal együtt, fákon fészkel. Az utolsó madár a hazánkban is megtalálható, 35-40 centiméter hosszú gólyatöcs. Vonuló madár, ami a trópusokon tölti a telet. Telepekben él, és a vízhez közel, vagy sekélyebb mocsarak szigeteire építi fészkét, amibe 3-5 tojást rak. A vízben sétálva keresi táplálékát, ami leginkább ízeltlábúakból áll. Több alfaját különbözteti meg a tudomány, amiket élőhelyüktől függően különítettek el.    

Történelmi járművek

Különböző funkciójú járművek kerültek erre a kanadai bélyegblokkra 1994-ből. A második világháború során Kanada 850 ezer katonai járművet gyártott a szövetségesek részére. Az elsőn egy Ford F60L-AMB típusú katonai mentő látható, amit 1942-43 között használtak. Ennek a járműnek leszerelhető volt a hátsó tere, így nem csak betegszállításra, hanem más funkciót is elláthatott.  A kanadai Arthur Sicard-t (1876-1946) tartják a hómaró atyjának, aki 1925-re elkészítette első prototípusát. Ez olyan sikeresnek bizonyult, hogy egy Montreal melletti kisvárosban megalapította a Sicard Vállalatot. ami évtizedeken át a világ vezető hómarógyártója volt. Mára a cég egy nagyobb, amerikai vállalat része. A képen egy 1927-es hómaró és kotró látható. Az Ottawa Car Company 1891-től gyártott villamosokat (később repülőgépeket is), hogy a városban használják őket. A képen egy 1894-es villamoskocsi látható, ami 25 éven át szolgálta az utasokat, egyszerre ötven főt. Mára csak Torontóban maradt működő villamos.  A második sort az REO Speed Wagon nevű rendőrautó indítja. Az REO Motor Car Company kisteherautóit 1915-1953 között gyártották különböző célokra: tűzoltókocsinak, rendőrbusznak, személy- és teherszállításra, sőt temetkezési autónak is. A rendőrfurgon nagyon népszerűnek bizonyult, 1925-re 125 ezer darabot gyártottak belőle. A jármű nevét használta fel egy amerikai rock banda is, aminek egyik slágerét a jármű szóra klikkelve meghallgathattok. 1936-ban mutatták be a következő, Bickle Chieftain típusú tűzoltóautót. Az R.S. Bickle Company, később Bickle Fire Engine Company  az ontariói Woodstockban gyártotta 1928-39 között ezt a járművet, amin volt víztartály, slagtartó, létra, a hathengeres motor pedig összeköttetésben volt a szivattyúval, hogy a vizet fecskendezni tudják. Az 1933-ban Winnipegben alapított Motor Coach Industries (MCI) gyár készítette az utolsó bélyegre került, 1950-es MCI Courier 50 Skyview autóbuszt, amit elsősorban távolsági utazásnál használtak egészen 1955-ig. A farmotoros, 33 utas szállítására képes buszt 1960-ig gyártották. Az MCI a mai napig a legnagyobb távolsági busz gyártó Észak-Amerikában.
    

Falklandi élővilág

Az Atlanti-óceán déli részén található Falkland-szigetek történelme mindig is mozgalmas volt. Több ország tulajdonát képezte, többek között az Egyesült Királyságét és Argentínáét. 1833-ban az előbbi vette birtokba, de Argentína soha nem adta fel területi követelését, így 1982-ben megtámadta és megszállta a szigetcsoportot. Ennek eredménye egy két hónapos háború lett, amit a megszállók elvesztettek. A Falkland-szigetek (spanyol néven Islas Malvinas) különleges élővilágnak ad otthont, ami közül négy fajt mutat be ez az 1994-es argentin bélyegsor. Az elsőn egy feketetorkú patagónpinty látható, ami Dél-Amerika déli részén levő füves pusztákon él. egyik alfaja pedig kizárólag a Falkland-szigeteken. Az utóbbiak nagyobb termetűek, mint szárazföldi társaik. A földön fészkel, és elsősorban magvakkal táplálkozik. A második faj a falklandi gőzhajóréce, ami kizárólag a szigeteken él. Nevét onnan kapta, hogy meneküléskor csapkod a szárnyaival és pedálozik, ugyanolyan hangot adva, mint a gőzhajók. Ez a faj képtelen a repülésre, ahhoz túl rövid és gyenge szárnyai vannak, teste pedig a récékhez képest nagy. A harmadik bélyegen a szamárpingvin látható, ami az Antarktiszon, Ausztráliában, Argentínában és az ezekhez tartozó szigeteken is megtalálható. Az évente egyszer költő faj a harmadik legnagyobb termetű pingvin. A kolóniákban élő madár nevét hangjáról kapta. Az utolsó faj a déli elefántfóka, ami a legtestesebb fókafaj: a hím 4 tonnásra nőhet és hossza eléri a hat métert. Hangja az oroszlánéhoz hasonló, robusztus termetével pedig kitűnik a körülötte levő össze faj közül. 11 hónapig vemhes, és egy borjúnak ad életet. A hímek akár ötven nőstényből álló háremet is tartanak. A nőstényekért folyó küzdelem brutális: 15 centiméteres szemfogaikat a hímek egymásba vágják, az összecsapáskor agyonnyomnak borjakat és nőstényeket is. Sokszor a győztes is elpusztul a kimerültségtől, vagy mert kivérzik.  

400. blogbejegyzés, avagy oszlopok Szibériából

Jakutföldön, Szibéria középső részén folyik a Léna, aminek középső folyásánál alakították ki a Lénai Oszlopok Természeti Parkot. A folyó partján, nagyjából 35 kilométeren át látható ez a természeti képződmény, egy-egy oszlop pedig eléri a 300 méteres magasságot is. A 485 ezer hektáros parkot 1995-ben hozták létre, hogy fejlesszék  a helyi ökoturizmust, és a Lénán kívül még két folyó egy szakasza is része a védett területnek. 2012-ben pedig az UNESCO felvette a Világörökség részévé a parknak egy jóval kisebb részét, aminek alkalmából 2015-ben az Orosz Posta ezt a különleges alakú bélyegblokkot bocsátotta ki.
A területet állandóan fagyott talaj uralja, ennek következében pedig számos különleges természeti képződmény jött létre. A bélyegblokkon is látható egy homoksziget, ami ugyancsak része a tájnak. Ezek megkötött vagy futóhomokból jönnek létre, helyi nevük a tukulan. A sziklaoszlopokat a víz, a szél és a fagy alakították és alakítják évezredek óta, miután a talaj megemelkedett és a felszínre kerültek. A terület híres ősmaradványairól, többek között a gyapjas mamutról és orrszarvúról, valamint a sztyeppei bölényről, de ezen kívül számos más élőlény fosszíliája is fellelhető. A természeti park nagy részét fenyőerdő és sásos vagy árvalányhajas rétek borítják, amelyeken számos, védett állat és növény él.