Bokrok, cserjék

 Fokozottan védett Magyarországon a közönséges csikófark, aminek eredeti élőhelye a Fekete-tenger környéke volt. Nagyon erős hatású anyagokat tartalmaz, így gyógynövény, de ezt a cserjét szigorúan csak orvos által előírt módon lehet fogyasztani, teaként például tilos. (A csikófarkfélék latin neve Ephedra, innen jön az efedrin nevű anyag, ami többek közt az idegrendszerre hat.) Hazánkban inkább a löszös területeken található meg, Budapesten két helyen: a Sas-hegyen és a Gellért-hegyen. A második bélyegre az ezüstös levelű díszkörte került, ami csak a Balkán-félsziget, Törökország és a Krím száraz területein honos. Az alsó sorban az ötbibés galagonya látható, ami általában fekete vagy mélylila színű. A galagonyaféléket főleg szívbetegségekre,  vérkeringési zavarokra használják, teaként. A bélyegre került galagonyafaj nem található meg hazánkban, csak Délkelet-Európában. A legnagyobb értékű bélyegre a zelnice-, vagy zselnicemeggy került, amit 2012-ben az év fájának választottak Magyarországon. Számos népi neve van, többek között a májusfa, gyöngyvirágfa, tyúkszemfa vagy csórmány. A mediterrán térséget leszámítva egész Eurázsiában őshonos, hazánkban az északi hegyvidékeken. Európában termését nem fogyasztják, Szibériában viszont süteménybe is teszik, vagy lekvárnak főzik meg. Mára népszerű kerti faként ismerhetjük, így eredeti élőhelyén kívül Észak-Amerikában is megtalálható. A képen látható bélyegsort 2006-ban bocsátották ki Moldovában. 

Kígyók Európából

Kígyófajok kerültek erre az 1993-as bélyegsorra és a Természetvédelmi Világalappal (WWF) közösen kibocsátott négyestömbre Moldovából. A bal felső sarokban a majdnem teljes Eurázsiában megtalálható vízisikló került, ami nevével ellentétben nem feltétlenül él vízhez közel. A mocsarak, kisebb folyók, és tavak mellett dombvidékeken síkságokon és alacsonyabb hegyvidékeken is megél. A nőstény akár 120 centiméterével hosszabb a hímnél, mérget nem termel, de ha veszélyben van, felágaskodik, mint a kobrák. Nappal aktívak, ekkor kisebb állatokra, elsősorban békára vadásznak, ezeket pedig elevenen elfogyasztják. Alatta a hazánkban 250 ezer forintos eszmei értékkel bíró keresztes vipera látható. Hossza 60-90 centiméter között van, pikkelyes bőre különböző színe lehet, a keresztes mintázatútól egészen a feketéig. Három alfaja van: az Európa nagy részén élő, a Balkán-félsziget északi felén megtalálható és a távol-keleti. Ha veszélyben érzi magát, akkor mérget fecskendez harapással áldozatába. Az emberre ritkán halálos a mérge, Magyarországon utoljára 2001-ben történt halálos kígyómarás. A négyestömbön az erdei sikló látható, aminek neme már nem az Elaphe hanem a Zamenis. Aszklépiosz, a gyógyítás istenének botjára tekeredő erdei sikló a mai napig az egészségügy egyik szimbóluma. Akár két méteresre is megnő, de hazánkban 160 centiméter körüli a hosszúsága. Franciaország középső részétől egészen a Fekete-tenger nyugati partjáig megtalálható, Németország egyes részeire az ókori rómaiak telepítették be, mivel hittek gyógyító hatásában. Június közepén párzanak, az 5-8 tojásból pedig augusztus végén vagy szeptember elején kelnek ki az utódok.  

Énekesek élete

Ion Aldea-Teodorovici (1954-1992) feleségével, Doinával (1958-1992) a legnépszerűbb moldovai énekesek közé tartoztak. Ion nem csak énekes, de legalább 300 dal és számos filmzene írója is volt. A hetvenes évektől kezdve saját zenekaraiban játszott, többek között testvérével, Petre Teodorovicivel (1950-1997). 1981-ben feleségül vette Doina Marint, akivel közös zenei pályába kezdenek. A nyolcvanas években a helyi rádióban és televízióban nagyon ritkán szerepelhettek, ennek ellenére egyre népszerűbbé váltak nem csak hazájukban, de Romániában is. Olyannyira, hogy 1989-ben megkapták a legmagasabb moldovai művészeti díjat. 1991. augusztus 27-én Moldova kikiáltotta függetlenségét a Szovjetuniótól, de az országon keresztülfolyó, Dnyesztertől keletre fekvő Transznisztria (többségében orosz és ukrán lakosai miatt) nevű terület 1990-ben úgy döntött, inkább a Szovjetunióhoz tartozna, mintsem a független Moldovához. Ez 1992-ben rövid fegyveres konfliktushoz vezetett, amibe orosz csapatok is bekapcsolódtak. A zavaros időszak alatt, az énekesek folyamatosan a tárgyalóasztalnál folyó megegyezést támogatták, de a fegyveres összecsapást ellenezve a felvonuló tankok előtt is adtak koncertet. 1992. október harmincadikán éjszaka az őket szállító autó fának csapódott és felborult. Amíg a sofőr és egy másik utas sértetlenül megúszták a balesetet, addig a hátul ülő énekesek (Doina terhes volt egy kislánnyal) szörnyethaltak. Haláluk sokkolta Moldovát, sőt a mai napig nemzeti tragédiaként élik meg azt a napot. A chisinaui (kisinyovi) Központi Temetőben helyezték őket nyugalomra, temetésükön több tízezren vettek részt. Az ország függetlenségi törekvéseit támogató énekeseket sokak szerint a titkosszolgálatok ölték meg. Mindenesetre haláluk a mai napig foglalkoztatja a közvéleményt, 2012-ben pedig nagyszabású emlékkoncertet tartottak a tiszteletükre. A képen látható blokkot is ekkor adta ki a Moldovai Posta. A dal szóra klikkelve meghallgathatjátok egyik leghíresebb szerzeményüket.