Dél-Afrika madarai

1990-ben bocsátották ki ezt a bélyegsort és a hozzá tartozó blokkot, a Dél-afrikai Köztársaságban. A blokkon és a legnagyobb értékű bélyegen a cserjés és bozótos területen élő duettgébics látható. Érdekesség, hogy a blokkra került Viktória királynő sziluettje is. Ennek apropója az, hogy 1990-ben volt 150 éve, hogy kiadták a világ első bélyegét, a Penny Blacket, amin ő volt láthatü. Az alatta levő dátum pedig A Dél-Afrikai Filatéliai Társaság által rendezett bélyegkiállítás dátuma. Az első ívszéli bélyegen egy sisakos turákó látható. Ezek a madarak azért érdekesek, mert nem a fénytörés és a karotenoidok miatt ilyen a színük, hanem bizonyos anyagokat termelnek, amik a színt képzik. A turakoverdin, ami a zöld színt adja, egy réz és porfirin alapú festékanyag, ugyanúgy mint a turacin, ami a piros színt adja. A második bélyegre egy légykapóféle, a Cossypha natalensis került, amit a vörösnyakú bokorpacsirta követ. Ez a faj a Szaharától délre egész Afrikában megtalálható, elsősorban a szavannás, füves területeken. Az utolsó bélyegen a korábban említett duettgébics látható.

Éljen a Népköztársaság!

A Magyar Népköztársaság hatodik évfordulójára készült ez az 1951-es szovjet bélyegsor. Már többször írtam a hungaricáról, ami külföldi bélyegre került magyar témájú bélyeget jelöl, így ez is annak tekinthető. Az első bélyegen az 1896-ban épült Szabadság híd látható, ami a fővárosi hidak közül a harmadik volt, a Lánchíd és a Margit híd után. A másodikra a Steindl Imre által tervezett, 1885-1904 között épült Országház került. Ez Európa második legnagyobb parlamenti épülete a bukaresti parlament után. Pollack Mihály tervezte a harmadik bélyegen látható Magyar Nemzeti Múzeumot, ami 1837-47 között épült klasszicista stílusban. A múzeumot 1802-ben alapították, de az önálló, állandó épület csak évtizedekkel később készült el. Az utolsó bélyegre egy emlékmű került; a bélyeg alsó felén a  „A nagy Sztálinnak hálás a magyar nép" felirat szerepel, ami az ország felszabadítására utal. Az eredeti szobrot 1949-ben, Sztálin hetvenedik születésnapjára készült márványból. A szobor talapzatán az előbb említett felirat és a Rákosi-címer voltak láthatók. Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884-1975) eredeti alkotása később a moszkvai Puskin Múzeumba került. A mészkő másolatot 1950. április 2-án adták át a budapesti Szabadság téren. A három méter magas alkotást 1956-ban lerombolták és a négytagú munkáscsaládot (munkás apa, paraszti származású anya, fiú és lány gyermek) ábrázoló szobrot soha nem pótolták. A kisebb (egyméteres) gipsz változatot az arra érdemes iskolák kaphatták meg.

Lovak a sivatagból

Arab telivérek kerültek erre az ívszéli palesztin bélyegsorra 1999-ből. Ez a lófajta az Arab-félszigetről származik és már időszámításunk előtt 2500-ban is létezett, bár akkor még Közép-Ázsiában tartották. Az arab törzsek rájöttek, hogy a mozgékony, gyors, de tartását tekintve igénytelen fajta remekül használható a hadászatban, a túlélésben. Az Arab-félsziget középső részén található Nedzsid-fennsíkon kezdték el a legjobb lovakat tenyészteni, ezekből kerültek a világ többi részére és játszottak szerepet más lófajták, például az angol telivér kialakulásában. A XVII. századtól kezdve Európában is elkezdődött az arab lovak tenyésztése, sőt új lovakért indultak expedíciók. Bábolnán 1789-ben alapítottak ménest, amely a mai napig működik. 1967-ben létrehozták az Arab Telivér Tenyésztők Nemzetközi Szövetségét, és ettől fogva csak az számít arab telivérnek, amelynek és utódainak ettől a szervezettől van törzskönyve. Sokak szerint ezek a legnemesebb lovak, amik az eleganciát és szépséget teljesítik meg. Sárga, pej szürke, ritkábban fekete és fehér színűek lehetnek. Ami érdekesség, hogy csak öt ágyékcsigolyája van az általános hat helyett.

Egyéves a BélyegTerasz

Nem hittem volna, hogy egy évet megér a blogom, de nagyon örülök, hogy ezt a 2004-es, vidám, évfordulós, francia kisívet mutathatom be ma a blog követőinek. A hatalmas születésnapi tortával megjelenő pincért Jean-Jacques Sempé (1932-) a francia karikatúrák egyik legkiemelkedőbb alakja tervezte. A blog spontán elhatározásként indult, egyik napról a másikra. Egyedül a szkennelési technika változott az év során (nem mindig könnyű a háttérmunka), az alapkoncepció viszont megmaradt: érdekes, különleges dolgokat mutatni gyűjtőknek és érdeklődőknek a saját gyűjteményemből. A sok olvasó és a blog mellett működő Facebook-oldal követői megerősítettek abban, hogy van értelme ennek az egésznek. 288 bejegyzés után, az új év sok érdekességet, de változást is tartogat. Köszönöm az olvasóknak és a követőknek ezt az egy évet, nézzétek és olvassátok a blogot ezután is!

Srí Lanka madarai

Srí Lanka trópusi szigetország, amelynek területe 65 600 négyzetkilométer. 233 madárfaj él a szigeten, ebből 26 endemikus, azaz máshol meg nem található. A sziget állandó madárfajaiból válogat ez a 2003-as kisív.
Fentről haladva, az első sorban látható a feketenyakú gólya, a sós és édesvizekben is élő kék fú, a hazánkban is megtalálható szürke gém, a fehértorkú halkapó, és a Magyarországon is fészkelő bakcsó. A második sorba került a narancsos színéről elnevezett tükrös míniummadár, a fehérhátú sámarigó nevű légykapóféle, a malabári malájtrogon, a hosszú faroktolláról híres berki paradicsom-légyvadász és a smaragdgyurgyalag. A harmadik sort az egész Délkelet-Ázsiában megtalálható maláj erdeibagoly indítja, ezt követi a számos alfajjal bíró kontyos kígyászsas, a kontyos héja, a dzsungel törpekuvik, és a vöröshasú törpesas.
A következő sorban található a díszpintyekhez tartozó feketefejű apácapinty, a csak Srí Lankán élő Pompadour-zöldgalamb, a szilvafejű papagáj, a tukánfélékhez tartozó, 16-17 centiméter hosszú sárgatorkú bajszika. valamint a zöldszárnyú galamb. Az utolsó sorba a kékarcú selymeskakukk került, valamint egy csak a szigetországban megtalálható sarlóstimália, egy a fácánfélékhez tartozó frankolinfaj, egy küllőfaj a harkályfélék közül, végül a malabári szarvascsőrű, aminek érdekes sisakja van a csőrén.      

Felfedezők, hódítók

Amerika felfedezésének 500. évfordulójára bocsátotta ki a Magyar Posta 1991-ben. Öt felfedező került fel a bélyegekre, mellettük az általuk felfedezett területekkel, hajóikkal és híres látnivalókkal. Az első bélyegre Sebastian Cabot (1476 körül -1557), John Cabot felfedező fia, az angol nyílt tengeri hajózás atyja került. Az északnyugati átjárót soha nem találta meg, de feltérképezte a Hudson-öböl partvidékét és a La Plata torkolatát. Hernán Cortés (1485-1547) spanyol felfedező és hódító, azaz konkvisztádor volt, aki megdöntötte az Azték Birodalmat. Létrehozta és első kormányzója volt a mai Mexikó területén található Új-Spanyolországnak. Amerigo Vespucci (1454-1512) olasz felfedező volt, aki négyszer járt az Újvilágban. Ő bizonyította először, hogy a Karib-tenger térsége és Brazília nem Ázsia részei, valamint ő találta ki a Venezuela nevet. 1507-ben használta először Martin Waldseemüller német térképész az Amerika nevet az Újvilágra, amit az Amerigóból alakított át. Fernao dde Magalhaes, magyarul Magellán (1480-1521) volt az első, akinek expedíciója körbehajózta a földet és ő nevezte el a Csendes-óceánt (Oceáno Pacífico). A Fülöp-szigeteken bennszülöttekkel harcba keveredett és meghalt, így expedíciója nélküle tért haza Portugáliába. Az utolsó bélyegen Francisco Pizarro (1478 körül-1541) spanyol konkvisztádor látható, aki az Inka Birodalmat hódította meg. Egy másik spanyol hódító, Diego de Almagro fia ölte meg a mai Limában.