Magyar múzeumok: Nyíregyháza és Pápa

A Magyar Posta folytatja hazai múzeumaink bemutatását ezzel a két, 2018-as kisívvel, ami a sorozat ötödik része. Az első Jósa András (1834-1918) régésznek, Szabolcs megyei tisztifőorvosnak állít emléket, aki állhatatos munkájával létrehozta Kelet-Magyarország legrégebbi múzeumát. 1868-ban Nagykállóban nyílt meg az intézmény első kiállítása, Nyíregyházára csak később költözött, Jósa nevét pedig 1918-ban vette fel. Jelenleg a múzeumhoz tartozik a Benczúr Gyula emlékkiállítás, a Kállay Gyűjtemény, valamint a Sóstói Múzeumfalu. A bélyegen Jósa, a magyar huszár lovasszobor, valamint egy honfoglalás kori dísz látható. 1783-ban költözött Szászországból Sárvárra Carl Kluge német kelmefestő, hogy üzletet alapítson. Három évvel később költözött Pápára, ahol több kékfestő műhely is működött, ami azt jelzi, nagy igény volt ezekre a szövetekre. Az 1956-ig működő, majd 1962-ben alapított Kékfestő Múzeum ugyanott található, ahol anno a német kelmefestő létrehozta üzemét. Mára nemcsak a kékfestés folyamatát mutatja be a múzeum, hanem a Kluge család történetét, további pápai kékfestő üzemek munkáit, és a mai napig élő hagyományt. Itt látható Bódy Irén (1925-2011) Munkácsy Mihály-díjas textil- és iparművész életmű kiállítása, valamint a Győry Gyűjtemény, ami a helyi tárgyi emlékeket mutatja be. Végezetül megtudjuk, hogyan kell kivonni a festőcsülleng leveléből az indigókék anyagot, amivel a festés készül. A bélyegen textilek, egy címeres mintafa és egy festőkád látható. Ide klikkelve olvashattok egy győri és egy pécsi múzeumról.

Tűz és fény

1993-ban hozták létre a Millennium Bizottságot, amelynek célja az volt, hogy az Egyesült Királyságot felkészítse a harmadik évezredre különböző projektek támogatásával. A miniszterelnök által támogatott és az uralkodó által kinevezett bizottsági elnök feladata abból állt, hogy az Egyesült Királyságban játszott nemzeti lottóból befolyó támogatást megfelelő helyekre juttassa el. A 2006. december elsejével megszüntetett bizottság több, mint két milliárd fontot osztott ki különböző kulturális, környezetvédelmi, közösségi, ünnepi alapítványoknak vagy egyéb programokra. 

A Brit Posta 1999-ben kezdte meg az egyenként négy darabból álló, tizenkét millenniumi sor kibocsátását különböző témákban. Havonta bocsátottak ki egy sort, amit mesének neveztek el. Egy évvel később a Millennium Bizottság által támogatott projekteket mutatták be, hasonlóképpen. A képen egy 2000-ben, második szettként kiadott, Tűz és fény című bélyegsort látunk. Az elsőn a millenniumi örömtüzek láthatók, amelyek közül az elsőt II. Erzsébet brit uralkodó gyújtott meg a Temzén horgonyzó hajón, majd több száz került meggyújtásra Walesben, Skóciában, Észak-Írországban és szerte Angliában. A másodikon az 1923-ban átadott, 40 kilométeres, Észak-Walesben levő Walesi Felföldi Vasút került, amit az új évezredre újítottak fel. A képen Az 1958-ban gyártott, 143-as számú Garratt gőzmozdony látható, ami ezen a vonalon szállít utasokat. Az alsó sorban a villámlás az 1999-ben átadott, edinburgh-i Our Dynamic Earth (A dinamikus Földünk) nevű természettudományos központot és múzeumot jelképezi. A legnagyobb értékű bélyeg a Londontól délre levő Croydon belvárosának díszkivilágítását jelképezi. 17 jelentős épület kapott fényeket, hogy szebbé, de biztonságosabbá is tegye a várost.  

Múzeumok innen-onnan

Rómer Flóris (1815-1889) rendkívül sokoldalú férfi volt: bencés rendi szerzetes, tanár, a magyar régészet atyja, művészettörténész, József főherceg nevelője, valamint az 1848-49-es szabadságharc alatt honvéd százados, majd raboskodó katona. A háború előtt, majd börtönévei után a győri bencés gimnáziumban (mai nevén Czuczor Gergely Bencés Gimnázium) dolgozott, ahol 1859-ben megalapította az iskola régiségtárából létrehozott múzeumot oktatási-nevelési célzattal. (Később Nagyváradon is alapított egy múzeumot, sőt megalapozta a 20 ezer kötetes püspöki könyvtárat.) 1949-ben a múzeumot Xántus János természettudósról nevezték el, Győr pedig 1994-ben megalapította a Városi Történeti Múzeumot.  A kettőt 2013. februárjában összevonták és megyei hatáskörű, 11 kiállítóhellyel rendelkező múzeumközpontot hoztak létre, ami Rómer nevét viseli. Az első, 2015-ben, azaz a múzeumalapító születésének 200. évfordulójára kibocsátott bélyegen Rómer, a múzeumként funkcionáló Apátúr-ház nevű barokk palota, valamint két kiállítási tárgy látható. A második bélyeg az 1951-ben alapított, pécsi Janus Pannonius Múzeumhoz tartozó Zsolnay Múzeumra emlékezik, ami állandó gyűjteményként hatvan éve, 1955-ben nyitotta meg kapuit. Zsolnay Miklós 1852-ben alapította keménycserép manufaktúráját, ami újításainak köszönhetően (pirogránit, eozin) néhány évtized alatt világhírű porcelángyár lett. 1928-ban Zsolnay Vilmos születésének 100. évfordulójára alapított a család egy múzeumot, amit 1948-ben államosítottak. Ez lett a mai is látható kiállítás alapja, ami 2007 óta egy reneszánsz kori lakóházban látható. A második bélyegen a Zsolnay kiállítás kincsei láthatók. A két bélyeg a Magyar múzeumok kincsei sorozat harmadik része. Ide klikkelve olvashattok a nyíregyházi és pápai múzeumokról.

Egy képtár arcai

A National Portrait Gallery egy arcképcsarnok Londonban, ami tulajdonképpen a brit történelmet mutatja be hírességein keresztül. A különleges galéria 1856-ban nyílt, és mára 10 ezer múzeumi tárggyal büszkélkedhetnek. Bár először ellenezték a létrehozását, de viszonylag rövid idő alatt annyi kiállítási tárgyat gyűjtöttek, hogy új épületbe kellett költöznie a képtárnak. Az 1960-as évek óta van terítéken egy nagyobb múzeum megépítése, mivel a helyszűke miatt számos érdekesség nem kerülhet bemutatásra. A Brit Posta a múzeum megalakulásának 150. évfordulójára bocsátotta ki ezt a bélyegsort. A bélyegeken a gyűjteményen megtalálható alkotásokból válogattak. A felső sorban Walter Sickert (1860-1942) képe látható Sir Winston Churchill (1874-1965) brit államférfiról, amit Sir Joshua Reynolds (1723-1792) önarcképe követ. Az egyik legjelentősebb 18. századi angol festő 24 évesen készítette a bélyegen is látható képet. Patrick Heron (1920-1999) absztrakt festő képe a következő, amit T.S. Eliot (1888-1965) Nobel-díjas brit költőről készített. A negyedik bélyegen Emmeline Pankhurst (1858-1928) politikai aktivista és szüfrazsett, a női egyenjogúsági és szavazati jogi mozgalom egyik legjelentősebb tagjának képe látható. A sort George Charles Beresford (1864-1938) brit fotóművész 1902-es fényképe zárja, amin Virginia Woolf (1882-1941) írónő látható.
A második sort Sir Walter Scott (1771-1832) skót író márvány büsztje indítja Francis Leggatt Chantreytől (1781-1841). Mary Seacole (1805-1881) félvér ápolónő volt, aki a krími háború (1853-1856) idején kórházat létesített a sebesültek ellátására. Az Albert Charles Challen (1847-1881) által 1869 körül készült festményt 2005 januárjában találták meg, és ekkor került a múzeumhoz. William Shakespeare (1564-1616) több portréját is őrzi a múzeum, de ez a kép a leghíresebb. Az alkotás John Taylornek tulajdonítható, bár több képe nem maradt fenn. Cicely Saunders (1918-2005) ápolónő és szociális munkás volt, akit a hospice mozgalom alapítójának tekintenek. A róla készült képet Catherine Goodman (1961-) készítette. Az utolsó bélyegre pedig Charles Darwin (1809-1882) természettudós, geológus és evolucionista időskori portréja került John Colliertől (1850-1934).      

Hangszerek régről

A Lipcsei Egyetemhez tartozó Grassi Múzeum részeként működik a Hangszermúzeum, ami tízezer darabból álló kollekciójával az egyik legnagyobb Európában. A múzeum nem csak különleges hangszereket vonultat fel, de zenetörténeti érdekességeket is. 1886-ban nyitották meg a múzeumot, amit a történelem viszontagságai többször sodortak a bezárás szélére. Ennek ellenére az 1950-es évektől fogva többféle segítségnek köszönhetően sikerült helyreállítani a múzeum gyűjteményét. Négy a múzeumban is látható hangszert mutat be ez az 1979-es bélyegsor, amit a Német Demokratikus Köztársaságban (népszerű nevén Kelet-Németországban) bocsátottak ki. Az első értékre egy Itáliából származó, 1592-es lira da gamba került. Ez az Itáliában népszerű vonóshangszer akkordhangszerként szolgált, azaz ének kíséretére. A lábak közé véve kellett játszani rajta. A következő hangszer a fából készült, tölcséres fúvókájú szerpent. A hat hanglyukkal ellátott hangszer a 17. században volt a legnépszerűbb, de egy évszázaddal később is gyakran használták. Ezt követi egy francia tekerőlant 1750-ből. A 10. századtól terjedt el Európában, és egészen a 18. századig volt népszerű. A hangszer működésének lényege, hogy az egyik kéz egy begyantázott fakorongot forgat, miközben a másik kéz a billentyűk segítségével játssza a dallamot. Az utolsó bélyegen egy különleges alakú szárnykürt látható 1850-ból. Ez a rézfúvós számos átalakuláson ment keresztül, így mára inkább hasonlít egy trombitához, de hangja lágyabb, mint a kürtöké. Eredetileg katonai jelzőkürt volt, mára, kétszáz évvel később pedig a dzsesszzenészek kedvelt hangszere      

Sárospataki és várpalotai múzeumaink

2011-ben két különleges és népszerű múzeumnak állított emléket a Magyar Posta. A bélyegsor hivatalos neve a Magyar múzeumok kincsei lett. Sárospatakon, a Rákóczi-várban található a Magyar Nemzeti Múzeum által fenntartott Rákóczi Múzeum. Az 1500-as és 1600-as években épült középkori vár központi épülete az ötszintes Vörös-torony. A bélyegképen ez és az 1647-ben átadott, olasz reneszánsz stílusú Lorántffy-loggia és lépcső látható árkádos, boltíves stílusával. A múzeumban nem csak a Rákóczi-család történetét követhetjük nyomon, de a főúri élet mindennapjait is. (A képen látható tárgyak is ki vannak állítva.) Ezen felül külön kiállítása van a Tokaj-Hegyaljai szőlészet és borászat történetének, megtekinthető egy reneszánsz konyha és az Olaszbástya kazamatája is. A nagyobb értékű bélyegre a várpalotai Thury-várban látogatható Vegyészeti Múzeum került. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumhoz tartozó intézmény 1969 óta fogadja a látogatókat. Nem csak a magyar vegyészet története követhető nyomon a múzeumban, de mindenféle vegyészeti eljárás, különleges eszköz is, sőt egy alkimista műhely is helyet kapott. A múzeumnak jelentős szakkönyvtára van, megtekinthető számos gyógyszergyártással kapcsolatos eszköz (többek között a bélyegen látható patikaedények), valamint Than Károly (1834-1908) kémikus higanyos súlysorozata és légszivattyúja, amik ugyancsak láthatók a bélyeg jobb, alsó sarkában.

Múzeumok itt-ott

A Brit Posta 1999-ben kezdte meg az egyenként négy darabból álló, tizenkét millenniumi sor kibocsátását különböző témákban. Havonta bocsátottak ki egy sort, amit mesének neveztek el. Egy évvel később a Millennium Bizottság által támogatott projekteket mutatták be hasonlóképpen. Ezekből idén már két sorozatot is bemutattam (01.12, 05.29), most pedig itt egy harmadik, az Art and Craft, vagyis iparművészetet, művészetet és kézművességet jelent. Sorjában ez az ötödik a Millennium Projekteket bemutató bélyegsorozatok közül, amit kibocsátott a Brit Posta. Az első, belföldi levelezésre szánt bélyegre a Közép-Angliában található Stoke-on-Trent városának több évszázados fazekas- és kerámiaiparára utaló kerámiamáz képe került. A város egyik látnivalója - több világszínvonalú kerámiamúzeum mellett - a Ceramica Múzeum volt. Az ezredfordulóra átadott múzeumot a támogatás hiánya miatt 2011 márciusában bezárták. A második bélyeg a londoni Temze parton található Banksider Gallery és a mellette levő, eredetileg hőerőműként működő Tate Modern képtárakra utal. A következő az Egyesült Királyág majdnem 23500 kilométeres biciklis útvonalhálózatán található művészeti alkotásokra hívja fel a figyelmet. A fenntartható közlekedést támogató Sustrans nevű alapítvány felügyeli, és reklámozza a hálózatot. A legnagyobb értékű bélyeg a Manchester melletti Salfordban található Lowry nevű színházra és képtárra utal. L.S. Lowry (1887-1976) brit képzőművész éveken keresztül alkotott Salfordban, ahol gyakran festette meg a város népét. Egyik festményéből került egy részlet a bélyegre.        

Királyné őfelsége

Mária román királyné került erre a 2008-as, a román bélyegnap alkalmából kibocsátott blokkra és bélyegsorra. Mária 1875-ben született Angliában, apja brit királyi herceg, anyja orosz nagyhercegnő volt, nagyanyja pedig Viktória királynő. Szülőhelye mellett Máltán és Németországban nőtt fel. Több királyi sarj udvarolt neki, végül 1893-ban Ferdinánd román koronaherceg, későbbi király vette feleségül. Mária nem csak szépségéről, de műveltségéről is ismert volt. 1914-ben lett királyné, ettől kezdve a román népet szolgálta: rajongott a román népi motívumokért, népviseletért, gyakran látogatta alattvalóit. A blokkon látható koronáját maga tervezte bizánci motívumokkal Az első világháború során önkéntes nővérként dolgozott a Vöröskeresztnél, rendszeresen adakozott és gyűjtött adományokat, amivel kivívta fogadott népe szeretetét. Annyira befolyásos volt, hogy a román érdekek előmozdítása érdekében meghívták a versaille-i béketárgyalásokra. 1926-ban az Egyesült Államokba utazott, hogy megismertesse Romániát a tengeren túlon. Több múzeumnak adott személyes gyűjteményéből, melyek közül kiemelkedik a Washington államban található Maryhill Művészeti Múzeum. A királyné kiváló író volt, önéletrajza a mai napig népszerű. Bár fia lemondott a trónigényről és annak hat éves fia lett a román király, mégis visszatért és II. Károly lépett trónra. Ekkor, mivel fiával kapcsolata megromlott, visszavonult a politikától és a kultúrának szentelte életét. Bár soha nem fogyasztott alkoholt, 1938-ban májzsugorban halt meg. Halálát országos gyász kísérte. A királyné hazafias és kulturális tettei miatt a mai napig rendkívül népszerű Romániában.

Éljen a Népköztársaság!

A Magyar Népköztársaság hatodik évfordulójára készült ez az 1951-es szovjet bélyegsor. Már többször írtam a hungaricáról, ami külföldi bélyegre került magyar témájú bélyeget jelöl, így ez is annak tekinthető. Az első bélyegen az 1896-ban épült Szabadság híd látható, ami a fővárosi hidak közül a harmadik volt, a Lánchíd és a Margit híd után. A másodikra a Steindl Imre által tervezett, 1885-1904 között épült Országház került. Ez Európa második legnagyobb parlamenti épülete a bukaresti parlament után. Pollack Mihály tervezte a harmadik bélyegen látható Magyar Nemzeti Múzeumot, ami 1837-47 között épült klasszicista stílusban. A múzeumot 1802-ben alapították, de az önálló, állandó épület csak évtizedekkel később készült el. Az utolsó bélyegre egy emlékmű került; a bélyeg alsó felén a  „A nagy Sztálinnak hálás a magyar nép" felirat szerepel, ami az ország felszabadítására utal. Az eredeti szobrot 1949-ben, Sztálin hetvenedik születésnapjára készült márványból. A szobor talapzatán az előbb említett felirat és a Rákosi-címer voltak láthatók. Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884-1975) eredeti alkotása később a moszkvai Puskin Múzeumba került. A mészkő másolatot 1950. április 2-án adták át a budapesti Szabadság téren. A három méter magas alkotást 1956-ban lerombolták és a négytagú munkáscsaládot (munkás apa, paraszti származású anya, fiú és lány gyermek) ábrázoló szobrot soha nem pótolták. A kisebb (egyméteres) gipsz változatot az arra érdemes iskolák kaphatták meg.

A Bélyegmúzeum

1930. április 28-án nyílt meg Európa egyik legnagyobb filatéliával foglalkozó közgyűjteménye a Krisztina körúti Postapalotában. A különtermet a nürnbergi Bélyegmúzeum mintája alapján rendezték be. 1939-re a múzeum kinőtte helyét, ezért átköltözött a Rimanóczky Gyula tervezte postaépületbe, Erzsébetvárosba. A múzeum most is itt, a hetedik kerület, Hársfa utca 47-ben látogatható. 3200 kihúzható keretben nagyjából félmillió bélyeg és egyéb filatéliai tárgy látható (de 13 millió tételt őriznek a múzeumban). Ezeket a bélyegeket 1950-ben, a múzeum megnyitásának 20. évfordulójára bocsátotta ki a Magyar Posta. Látogassátok meg a helyet, sok nagyon érdekes dolgot láthattok és nem csak bélyeggyűjtők élvezhetik a múzeumot!