Trianon 100

A Párizs melletti Versailles-ben levő, Nagy-Trianon kastélyban aláírt békeszerződés századik évfordulója alkalmából hét bélyeget látunk, amelyek bélyegzői olyan településeket jelölnek, amik a békeszerződésben foglalt határátszabások miatt már nem Magyarországon vannak. Kosztolányi Dezső (1885-1936) szülővárosa Szabadka, ami Szerbia része, és a vajdasági magyarság egyik kulturális és oktatási központja. A második bélyegzőn Csetnek olvasható, ami Aggtelektől 27 kilométerre északra fekszik, Szlovákiában. Ebben a községben született Madarász Viktor (1830-1917) az egyik legjelentősebb magyar festőművész. Nagyszentmiklós Torontál vármegye része volt, mára Románia nyugati szegletében található. Itt született többek közt Bartók Béla (1881-1945) zeneszerző, és itt találták meg azt a 23 darabból álló, lenyűgöző kincsegyüttest, ami az avar korból származik és ami Bécsben látható. Gömör és Kishont vármegyében volt Dobsina, ami mára ugyancsak szlovákiai kisváros. Leginkább a területén levő jégbarlangjáról híres, ami a Világörökség része. Ugyanebben a megyében volt Jolsva is, ami más felvidéki településekhez hasonlóan bányászati központ volt. Bihardiószeg a magyar határtól öt kilométerre fekszik Romániában. Az 1910-es népszámláláskor a Bihar vármegyei település lakosságának 98 százaléka vallotta magát magyarnak. Az alsó sorban levő Ada is a Vajdaságban található település, ahol Sterbik Árpád (1979-) kézilabdázó, a Fotex Veszprém, a Ciudad Real és a Barcelona kapusa kezdte pályafutását. Mindegyik bélyegző 1889/1898-as, ötkrajcáros bélyegen látható, ami akkoriban egy normál levél feladásának díja volt. Különleges gyűjtési terület a bélyegzők alapján összegyűjteni a magyar és egykori magyar településeket.     

Rodosz ősi városa

A Görögországhoz tartozó, a török partok közelében levő Rodosz szigetén található annak központja, Rodosz városa. A képen levő ívszéli, görög bélyegsor az ősi település megalapításának 2400. évfordulója alkalmából került kibocsátásra. Bármerre jár az ember e városban, évezredek különböző lenyomatait találja meg az épületeken, a tereken. A számos kultúrát magába sűrítő város nem hiába lett 1988-ban a Világörökség része. Az első bélyegen egy sztélé, azaz egy faragott kőtábla, ebben az esetben síremlék látható. Egy halott nőt látunk, aki előtt cselédje áll, annak ékszerdobozával. Az alsó feliraton ez áll: , „Ha van nőt illető legnagyobb dicséret a világon, az a bölcsesség és erény, amivel Kalliarista, Phileratosz lánya meghalt. Ebből az okból és szerelme emlékeként állíttatta férje Damoklész ezt a sztélét; jótékony szellem kísérje Damoklészt élete végéig." Az i.e. 4. század közepén készült emlékművet az ősi város temetőjében találták és a Kalliarista-sztélé nevet viseli. A második bélyegre a rodoszi Aphrodité került, ami egy első századi márványszobor. A szépség és szerelem istennőjéről számtalan szobor készült, a térdelő pózban levő, fürdő istenség pedig gyakori megjelenítési mód. A szobor a Rodoszi Régészeti Múzeumban látható. Szent Eiréné (Iréne), a 9. század legvégén uralkodó császárnő ikonja került a harmadik bélyegre. Ő volt az, aki a vallási alapon történő képrombolást próbálta leállítani, ami miatt az ortodox keresztények szentként tisztelik. (Mondjuk a népszerűsége ártott birodalmának, fiát pedig megvakíttatta, ami nem elfelejtendő.) A középkori városrész egyik kapuja Pál apostolról van elnevezve, ez látható az utolsó bélyegen. A Máltai lovagrend nagymestere, Pierre d'Aubusson (1423-1503) építette a kaput, bár ez egy nagyobb terv része volt, ami a rodoszi erődítmények megerősítéséről és kijavításáról szólt. 1477 körül készülhetett el a kapu, amin megtalálható a nagymester és IV. Szixtusz pápa címere, alatta pedig Pál apostol szobra és neve latinul. A kapu előtt felvonóhíd állhatott, bárki nem mehetett a két öbölre is ránéző bástyára. Látogassatok el Rodosz városába és nézzétek meg ezernyi csodáját!

50 éve város

Szokatlan dizájnú bélyegeket adott ki a Magyar Posta Benedek Imre (1972- ) grafikusművész tervezésében 2018-ban. Az apropó három település várossá avatásának ötvenedik érfordulója volt. A bélyegekre Siófok, Sárvár és Sárospatak került egy-egy híres látnivalójával. Siófok jelképe az 1912-ben épült, közel 42 méter magas víztorony. A főtér közepén álló építmény a település vízellátásában játszott fontos szerepet, majd többször átépítették, üresen állt, megrongálódott, mire majd formáját 2012-ben nyert el a körülötte levő területek felújításával együtt. Panorámaliftek viszik fel a látogatókat a kilátóba, ahol kávézó működik. A nyugat-dunántúli Sárvár jelképe a 13. század végén épült vár, ami az 1400-as évek elejétől került a Nádasdy család tulajdonába. Az 1600-as évekig voltak a tulajdonosai, ők alakították át a reneszánsz várat barokká. A vizes, mocsaras területen fekvő, várárokkal körülvett, ötszögű építménynek ezt követően több tulajdonosa volt, utoljára a Wittelsbach család 1945-ig. A csodálatosan felújított vár különleges kiállításokkal várja a látogatókat: egyedülálló huszárkiállítással és térkép bemutatóval. A vár ékessége az 1600-as évek közepén kialakított díszterem, ahol hazánk legnagyobb csatákat ábrázoló falkép sorozata látható. Az utolsó bélyegre Sárospatak kulturális életét meghatározó épület, a Művelődés Háza került, ami Makovecz Imre (1935-2011) világhírű építész munkája. Az organikus formák mestere emberi arc részleteit építette bele a főépületbe, amiben könyvtár, mozi és színház is működik. Az 1983-ban átadott épületet átadása évében több nemzetközi építészeti lap is a legszebb épületek közé szavazta. Az előbb említett látványosságok mellett a három településen van még bőven látnivaló. Fedezzétek fel őket!

Magyar múzeumok: Nyíregyháza és Pápa

A Magyar Posta folytatja hazai múzeumaink bemutatását ezzel a két, 2018-as kisívvel, ami a sorozat ötödik része. Az első Jósa András (1834-1918) régésznek, Szabolcs megyei tisztifőorvosnak állít emléket, aki állhatatos munkájával létrehozta Kelet-Magyarország legrégebbi múzeumát. 1868-ban Nagykállóban nyílt meg az intézmény első kiállítása, Nyíregyházára csak később költözött, Jósa nevét pedig 1918-ban vette fel. Jelenleg a múzeumhoz tartozik a Benczúr Gyula emlékkiállítás, a Kállay Gyűjtemény, valamint a Sóstói Múzeumfalu. A bélyegen Jósa, a magyar huszár lovasszobor, valamint egy honfoglalás kori dísz látható. 1783-ban költözött Szászországból Sárvárra Carl Kluge német kelmefestő, hogy üzletet alapítson. Három évvel később költözött Pápára, ahol több kékfestő műhely is működött, ami azt jelzi, nagy igény volt ezekre a szövetekre. Az 1956-ig működő, majd 1962-ben alapított Kékfestő Múzeum ugyanott található, ahol anno a német kelmefestő létrehozta üzemét. Mára nemcsak a kékfestés folyamatát mutatja be a múzeum, hanem a Kluge család történetét, további pápai kékfestő üzemek munkáit, és a mai napig élő hagyományt. Itt látható Bódy Irén (1925-2011) Munkácsy Mihály-díjas textil- és iparművész életmű kiállítása, valamint a Győry Gyűjtemény, ami a helyi tárgyi emlékeket mutatja be. Végezetül megtudjuk, hogyan kell kivonni a festőcsülleng leveléből az indigókék anyagot, amivel a festés készül. A bélyegen textilek, egy címeres mintafa és egy festőkád látható. Ide klikkelve olvashattok egy győri és egy pécsi múzeumról.