Útszéli látnivalók

 Ha az ember utazik, időnként az út mellett kimagaslik valami szokatlan, érdekes, különleges. Négy ilyen kanadai látványosság került erre a 2009-ben kibocsátott öntapadós bélyegfüzetre. Mr. PG a Brit Kolumbia középkeleti részén fekvő Prince George városának jelképe. Fából van és eredetileg a város fakitermelésére hívta fel a figyelmet. 1960-ban készült, picivel több, mint 8 méter magas, PG fejének kerülete 1,5 méter. Éveken át több városban is előfordult, jelenlegi helyére 1970-ben került. 2020 tavaszán egy fehér zászlót tartott a kezében, amiben piros szív volt, ami a világjárvány miatti közösségi összefogást szimbolizálta. Sokkal északabbra, Kanada legészaknyugatibb territóriuma Yukon, ami hegyeiről, erdőségeiről és aranyáról ismert. Ennek déli részén fekszik egy kevesebb, mint ezer fős település, Watson Lake. Itt látható a Sign Post Forest, azaz Útjelző-erdő. 1942-ben egy munkagép ledöntött néhány útjelzőt, egy katonát pedig megbíztak, hogy helyezze vissza őket. A honvágytól szenvedő közkatona kirakott egy új táblát, amin szülővárosának neve volt. A település 4500 kilométerre volt a kihelyezett táblától. Ettől fogva került egyre több útjelző, rendszámtábla, üdvözlőtábla a területre, ahol mára legalább 80 ezer ilyen tárgy látható. Az Északnyugati területek déli részén, a maga 3,5 ezer fős lakosságával régióközpont Hay River. Alaszkától Grönlandig az északi népek inuksukokat, azaz kőből épült útjelzőket emeltek, de táborhelyre alkalmas helyet, sőt élelemforrást is jelöltek. Ezeket a több méter magas építményt messziről észre lehetett venni. A 2010-es, Vancouverben megrendezett téli olimpiai játékok egyik kabalája is egy embert ábrázoló inuksuk volt. A képen levő szobor Hay River településen látható és 1978-ban emelték a Sarkköri Téli Játékok sporteseményre. Az utolsó bélyegre az albertai Vegreville-ben látható piszanka, azaz ukrán húsvéti tojás került. A városka lakosságának nagy része ukrán, akik 1973 óta piszanka fesztivált is tartanak. Az alumíniumszobor 9 méter hosszú és 2,5 tonna, de ezzel csak a második legnagyobb a világon. A szobor a kanadai ukrán közösség legjelentősebb alkotása.   

Bécsi templombelső

Több, mint hétszáz éven keresztül próbálták meg elérni osztrák hercegek, hogy Bécs saját egyházmegyéjének központja legyen, de a terület a Duna felső folyásánál levő, rendkívül befolyásos Passau központú főegyházmegye részét képezte. Végül III. Frigyes német-római császár tudta rávenni II. Gyula pápát, hogy az egy bullájában Bécsben és Bécsújhelyen püspökségeket alapítson. A Bécsi főegyházmegye főtemploma az első keresztény szentről elevezett Szent István-székesegyház, azaz a Stephansdom lett. 1631-1918 között a püspökök birodalmi hercegi címet viselhettek, akik 1722-től, amikor érsekség lett az egyházmegye, nevük hercegérsekké vált. 1785-ben feloszlatták a Bécsújhelyi egyházmegyét, úgyhogy annak plébániái, több Győrhöz és Passauhoz tartozó plébániával együtt a bécsi fennhatósága alá került. Jelenlegi vezetője az arisztokrata családból származó Christoph Schönborn (1945-) bíboros, bécsi érsek, befolyásos osztrák szerzetes. A képeken levő bélyegsort 1969-ben adta ki az Osztrák Posta a Bécsi főegyházmegye megalakulásának 500. évfordulója alkalmából. A bélyegeken a Szent István-székesegyház gótikus szobrai láthatók. Az elsőn maga Szent István kezében kővel (megkövezték) és a pálmaággal, ami a vértanúk szimbóluma. A másodikon Szent Pál karddal (lefejezték) és könyvvel, ami az Újtestamentumra utal. A harmadik bélyegre az irgalmas Szűzanya szobra került, aki oltalmazza a köpenye alá bújó híveket. A második sort Szent Kristóf, az utazók védőszentje indítja és sárkányölő Szent György követi. Az utolsó bélyegre a halálra nyilazott és így is ábrázolt Szent Sebestyén került, aki a középkorban lett igazán népszerű, amikor a pestis és más járványok ellen érte imádkoztak.       

Rodosz ősi városa

A Görögországhoz tartozó, a török partok közelében levő Rodosz szigetén található annak központja, Rodosz városa. A képen levő ívszéli, görög bélyegsor az ősi település megalapításának 2400. évfordulója alkalmából került kibocsátásra. Bármerre jár az ember e városban, évezredek különböző lenyomatait találja meg az épületeken, a tereken. A számos kultúrát magába sűrítő város nem hiába lett 1988-ban a Világörökség része. Az első bélyegen egy sztélé, azaz egy faragott kőtábla, ebben az esetben síremlék látható. Egy halott nőt látunk, aki előtt cselédje áll, annak ékszerdobozával. Az alsó feliraton ez áll: , „Ha van nőt illető legnagyobb dicséret a világon, az a bölcsesség és erény, amivel Kalliarista, Phileratosz lánya meghalt. Ebből az okból és szerelme emlékeként állíttatta férje Damoklész ezt a sztélét; jótékony szellem kísérje Damoklészt élete végéig." Az i.e. 4. század közepén készült emlékművet az ősi város temetőjében találták és a Kalliarista-sztélé nevet viseli. A második bélyegre a rodoszi Aphrodité került, ami egy első századi márványszobor. A szépség és szerelem istennőjéről számtalan szobor készült, a térdelő pózban levő, fürdő istenség pedig gyakori megjelenítési mód. A szobor a Rodoszi Régészeti Múzeumban látható. Szent Eiréné (Iréne), a 9. század legvégén uralkodó császárnő ikonja került a harmadik bélyegre. Ő volt az, aki a vallási alapon történő képrombolást próbálta leállítani, ami miatt az ortodox keresztények szentként tisztelik. (Mondjuk a népszerűsége ártott birodalmának, fiát pedig megvakíttatta, ami nem elfelejtendő.) A középkori városrész egyik kapuja Pál apostolról van elnevezve, ez látható az utolsó bélyegen. A Máltai lovagrend nagymestere, Pierre d'Aubusson (1423-1503) építette a kaput, bár ez egy nagyobb terv része volt, ami a rodoszi erődítmények megerősítéséről és kijavításáról szólt. 1477 körül készülhetett el a kapu, amin megtalálható a nagymester és IV. Szixtusz pápa címere, alatta pedig Pál apostol szobra és neve latinul. A kapu előtt felvonóhíd állhatott, bárki nem mehetett a két öbölre is ránéző bástyára. Látogassatok el Rodosz városába és nézzétek meg ezernyi csodáját!