Omega

 A Magyar Posta pár éve (végre) úgy döntött populárisabb témákhoz is hozzányúl és megérdemelten bocsát ki népszerű dolgokról bélyegeket. Idén augusztusban jelent meg az első, rockklasszikusokat bemutató bélyegblokk, amelyre megérdemelten a legsikeresebb magyar rockzenekar, az Omega került. Ezzel a névvel 1962 szeptemberében debütáltak a Műszaki Egyetem egyik kollégiumában. Bár többször váltakoztak a zenekari tagok, de az alapítók, Benkő László (1943-2020) és Kóbor János (1943-) végig a zenekarral maradtak. Kóbor volt a legendás zenekar énekese, Benkő pedig annak ellenére, hogy több hangszeren játszott, mint billentyűs lett ismert. Az Omega volt az első könnyűzenei banda, ami önálló lemezt adott ki, ők voltak az elsők, akik először használtak füstgépet és lézert a koncertjeiket, nekik volt először Magyarországon koncertfilmje a televízión, elsőként adtak ki kinyitható lemezborítójú lemezt, de a legtöbb lemezt is ők adták el: hazánkban nagyjából 15 millió, de az 1977-es Time Robber című lemezükből egymilliót adtak el csak külföldön. Először jelent meg tőlük itthon cd-jük és dvd-jük, de saját digitális hangstúdiójuk is volt. Egyszóval úttörők voltak sok tekintetben és nagyon menők. 2019-ben még mindig koncerteztek, sajnos a pandémia miatt 2020-as koncertjeik elmaradtak. A képen látható Gyöngyhajú lány leghíresebb és legtöbbet feldolgozott dalukra utal. A grafikát Pállay-Kovács Szilvia készítette. A hanglemez alakú bélyegen pedig a zenekar logója látható. Mivel több tucat klasszikusuk van, nehéz választani egyet közülük,de végül a Gammapolis-ra esett a választás. (A dal címére klikkeljetek.) Az Omega, illetve Benkő volt az első, aki 1973-ban szintetizátort kezdett el használni Magyarországon, ezzel teljesen új hangzást mutatva zenéikben. A Kossuth-díjas zenekar további tagjai voltak: Molnár György, Debreczeni Ferenc, Mihály Tamás (1947-2020; zeneszerző, basszusgitáros, aki Benkő után 3 nappal hunyt el), Presser Gábor, Laux József.    

Bokrok, cserjék

 Fokozottan védett Magyarországon a közönséges csikófark, aminek eredeti élőhelye a Fekete-tenger környéke volt. Nagyon erős hatású anyagokat tartalmaz, így gyógynövény, de ezt a cserjét szigorúan csak orvos által előírt módon lehet fogyasztani, teaként például tilos. (A csikófarkfélék latin neve Ephedra, innen jön az efedrin nevű anyag, ami többek közt az idegrendszerre hat.) Hazánkban inkább a löszös területeken található meg, Budapesten két helyen: a Sas-hegyen és a Gellért-hegyen. A második bélyegre az ezüstös levelű díszkörte került, ami csak a Balkán-félsziget, Törökország és a Krím száraz területein honos. Az alsó sorban az ötbibés galagonya látható, ami általában fekete vagy mélylila színű. A galagonyaféléket főleg szívbetegségekre,  vérkeringési zavarokra használják, teaként. A bélyegre került galagonyafaj nem található meg hazánkban, csak Délkelet-Európában. A legnagyobb értékű bélyegre a zelnice-, vagy zselnicemeggy került, amit 2012-ben az év fájának választottak Magyarországon. Számos népi neve van, többek között a májusfa, gyöngyvirágfa, tyúkszemfa vagy csórmány. A mediterrán térséget leszámítva egész Eurázsiában őshonos, hazánkban az északi hegyvidékeken. Európában termését nem fogyasztják, Szibériában viszont süteménybe is teszik, vagy lekvárnak főzik meg. Mára népszerű kerti faként ismerhetjük, így eredeti élőhelyén kívül Észak-Amerikában is megtalálható. A képen látható bélyegsort 2006-ban bocsátották ki Moldovában. 

Fegyverszünet napjára

November 11-én ünneplik az Egyesült Királyságban (és a Nemzetközösségben), valamint Franciaországban a fegyverszünet napját (az Egyesült Államokban veteránok napja), mivel az első világháborút lezáró compiegne-i fegyverszünetet ekkor írták alá 1918-ban. Az első világháborúban elhunytak, majd a többi háborúban elhunyt brit katona jelképe a pipacs, amit hetekkel később elkezdenek viselni. De miért a pipacs? Több teória is van, hogy miért ezt a virágot választották jelképként. Az egyik szerint a Flandriában meghalt katonák sírjai között virágzó növények közül a pipacs volt a legszembetűnőbb, ami a kiontott vért, majd az újra sarjadó életet jelképezi. Egy másik szerint a Flandriában zajló somme-i csata (és a délebbre levő verduni csata) alatt ez volt az egyetlen virág, ami megmaradt. Erre emlékezik a képen látható brit bélyegblokk is, amin stilizált, szögesdrót szárú pipacsok láthatók. A somme-i csata volt az első világháború egyik leghosszabbik és legtöbb áldozatot követelő összecsapása. Az 1916. július 1. és november 18. közti csatában a britek vesztesége több, mint 360 ezer volt, az első napon majdnem 20 ezer, ami a mai napig az egy napon történő legnagyobb emberveszteségű háborús esemény az Egyesült Királyságban. (A több hónapos csatában közel egymillióan haltak meg.) A pipacsot 1919-től fogva kezdték el népszerűsíteni, a megvásárolt összeg egy részét jótékonysági célokra fordították és fordítják a mai napig. Több évtizede a Brit Királyi Légió (Royal British Legion) nevű jótékonysági szervezet önkéntesei árulják ezeket a szövet vagy műanyag virágokat. A 2006-os bélyegblokk jobboldalán Nagy-Britannia és Észak-Írország jelképei láthatók: felül a brit Tudor-rózsa és a walesi három fehér strucctoll, alul pedig a skót kockás szövet (tartan) valamint az észak-ír Belleek Porcelángyár egyik mintája. A Lest We Forget pedig annyit tesz: Nem feledjük el!     

A textil, mint művészet

Az ipari forradalomnak köszönhetően a textilgyárak tömegével kezdték el gyártani a textíliákat Nagy-Britanniában. Bár sokkal olcsóbb lett a termék, ez viszont a textilfestés minőségének hanyatlását okozta, mivel a kézzel festett mintákat is felváltották a sorozatgyártással festett anyagok. William Morris (1834-1896) brit iparművész, író és költő volt az, aki újra művészeti ággá tette a textilfestészetet. Morris igazi polihisztor volt, akit többek között az újító Arts and Crafts Movement (Művészetek és Kézművesség mozgalom) nevű művészeti szerveződés egyik legjelentősebb tagjaként tartanak számon. Egyik célja az volt, hogy a haldokló textilfestészetet újjáélessze, illetve hogy megtöltse egyedi jelentéstartalommal a textíliákat. Az első bélyegre Morris egyik legismertebb munkája, az 1883-as Epertolvaj (Strawberry Thief) részlete került. Először indigóval kékre festette az anyagot, majd egy-egy részt kifehérített, majd azokat újra színezte pirossal, aztán sárgával, az egymásra nyomtatástól pedig előjött a zöld és a barna. Az Arts and Crafts az 1880-as évektől harminc évek át élte fénykorát, majd a századfordulón egyre népszerűbb szecesszió is elkezdett átvenni belőle. Az F. Steiner and Co. egy olyan vállalat volt, ami minőségi és egyedi textíliákat gyártott. A második bélyegen levő, 1906-os, stilizált tulipánokat ábrázoló textília is ilyen volt. Ekkorra már a középosztály is egyre inkább megengedhette magának a lakberendezés kiváltságát, így hatalmas érdeklődés alakult ki a viszonylag megfizethető, de szép terítőkért, függönyökért, abroszokért. A huszadik században a mintákra úgy hatottak a modernista hatások, mint más képzőművészeti irányzatokra. A cégek gyakran kértek fel neves művészeket, hogy tervezzenek mintákat. A Cresta Silks manufaktúra Paul Nasht (1889-1946), korának kiemelkedő képzőművészét kérte fel, hogy  tervezzen mintákat. Az 1930-as Cseresznyéskert (Cherry Orchard) lett az egyik legnépszerűbb, és ez látható a harmadik bélyegen. A második világháború után a textilfestést újra gépekkel kezdték el végezni, de ez a tervezőket nem tántorította el attól, hogy új mintákkal és módszerekkel kísérletezzenek. A Textra Furnishing Fabrics cég Andrew Fostert (1949-) kérte fel, aki a népszerű Chevron mintával rukkolt elő 1973-ban. Ez látható a legnagyobb értékű bélyegen.     
 

A választás napja

A hatvanas években az Amerikai Posta két választási évben is bocsátott ki választásra buzdító (register and vote, azaz regisztrálj és szavazz) bélyeget. Az 1968-as bélyegről már korábban írtam, erről ide klikkelve olvashattok. Akkor a demokraták jelöltje Hubert Humphrey alelnök volt, a választásokat pedig Richard Nixon korábbi alelnök, a Republikánus Párt jelöltje nyerte. A képen levő bélyeg 1964-ben került kiadásra a 45. elnökválasztás alkalmával. A szavazók Lyndon B. Johnson demokrata elnök és kihívója, Barry Goldwater (1909-1998) arizonai republikánus szenátor közt választhattak. Johnson ekkor közel egy éve volt hivatalban, akit John F. Kennedy elnök meggyilkolását követően iktattak be. 1964-ben Johnson támogatásával elfogadták a polgárjogi törvényt, ami hatalmas népszerűséget hozott neki a fekete szavazók körében is. (Később a vietnami háború miatt népszerűtlenné vált.) Goldwater egy másfajta polgárjogi törvényt támogatott, de pártjában is törésvonalak alakultak ki a konzervatívok és a mérsékeltek között. Johnson hatalmas győzelmet aratott 486 elektori szavazatot szerezve, miközben Goldwater csak 52-t. Érdekesség, hogy a polgárjogi törvény elfogadása ellenére Goldwater csak hat államban győzött: Arizonában, amit korábban is képviselt, illetve öt jelentős fekete lakossággal bíró déli államban. A Republikánus Párt ettől kezdve folyamatosan átalakult, de az egész konzervatív tábornak fel kellett ismernie, hogy meg kell újulniuk. Ez a megújulás Ronald Reagan 1980-as győzelmével csúcsosodott ki. November 3-a a választások napja az Egyesült Államokban. Ma a szavazók Joe Biden korábbi alelnök és a hivatalban levő Donald Trump között választhatnak. A bélyegen az amerikai zászló látható.