A művészek meséje

1999-ben a Brit Posta 12 csoportba osztott bélyegsort adott ki, amelynek gyűjtőneve Millennium volt. A posta elképzelése szerint a meséknek nevezett bélyegsorok az országot mutatták volna be különböző megközelítésből. Sok esetben ismert művészeket kértek fel, hogy ők készítsék el az adott témájú bélyeget. A képen látható sort 1999 decemberében bocsátották ki és a Művészek meséje címet kapta. Az első, amin egy elhúzódó függönynél egy táncoló párt látunk a színház világát jelképezi és Allen Jones (1937-) tervezte. Jones popart-művész, aki elsősorban különböző fétisű, erotikus nőszobrairól ismert. Bridget Riley (1931-) az egyik legismertebb op-art művész és az ő, zenére asszociáló bélyegét láthatjuk másodikként. Riley a hatvanas évektől kezdve lett ünnepelt képzőművész, alkotásai a világ számos múzeumában láthatók. A brit-kanadai Lisa Milroy (1959-) készítette az irodalom világát jelképező illusztrációt a harmadik bélyegre. A festőnő többek közt mindennapi tárgyakat bemutató csendéleteiről ismert. A legnagyobb értékre pedig Új világok címmel készített képet Sir Howard Hodgkin (1932-), az absztrakt festészet egyik legkiemelkedőbb alakja. 2015. január 22-i posztomban írtam egy másik Millennium bélyegsorról, ami botrányt okozott.

A vadnyugat hőse

Marion Robert Morrison egy iowai kisvárosban született 1907-ben. Gyermekként költözött családjával Kaliforniába, középiskolásként pedig már sikeres sportoló volt. Fizikumának köszönhetően több filmstúdió némafilmjében kapott munkát. 1930-tól kezdve egyre nagyobb szerepet kapott, elsősorban westernfilmekben. A filmstúdió változtatta meg a nevét, lassú beszédtempójával, cowboyos mozgásával és határozott kiállásával egyre népszerűbb lett. 1939-ben a Hatosfogat című film szupersztárrá tette. Összesen 142 filmben szerepelt, ebből 83 western volt. Sok millió amerikainak ő testesítette meg a vadnyugati hőst, a magányos férfit, aki küzd a szeretteiért és az igazságért. Wayne egész életében konzervatív republikánus, és kommunistaellenes volt, amivel ugyancsak sok millió rajongóra tett szert. A színész nem csak vadnyugati hősöket, seriffeket, hanem katonákat és apafigurákat is játszott. Legismertebb filmjei: A nagy ösvény (1930), Arat a vihar (1942), Fosztogatók (1942), Apacserőd (1948), Vörös folyó (1948), Sárga szalagot viselt (1949), Iwo Jima fövénye (1949), Rio Grande (1950), A nyugodt férfi (1952), A gőgös (1954), Az üldözők (1956), Alamo (1960), Aki lelőtte Liberty Valance-t (1962). Háromszor jelölték Oscar-díjra, végül A félszemű seriff (1969) című filmért  kapta meg a díjat. Utolsó filmje az 1976-os A mesterlövész volt, amiben egy rákban haldokló pisztolyhőst játszott, majd három évvel később rákban hunyt el. A Hercegnek vagy Duke-nak nevezett színészről 2004-ben adta ki az Amerikai Posta ezt az öntapadós ívet, a Hollywood legendái sorozat részeként.

Egy őrült elnök

Jean-Bédel Bokassa egyike volt Afrika leghírhedtebb diktátorainak. 1921-ben született egy törzsfőnök fiaként, majd fiatalon beállt a francia hadseregbe, ahol kitüntetéseket szerzett. 1961-ben a független Közép-afrikai Köztársaság vezérkari főnöke lett. 1966 szilveszterén puccsal megdöntötte David Dacko elnököt, majd kinevezte magát elnökké. 1976-ban császárrá koronáztatta magát, mivel Napóleonra akart hasonlítani, az ország pedig hivatalosan császárság lett. A koronázási ünnepség 20 millió dollárba került, amivel csődbe juttatta az országot. Ekkorra több tízezer állampolgárt és ellenzékit végeztetett ki, valamint több száz gyereket öletett meg, mivel nem akarták felvenni a felesége gyárából származó iskolai köpenyt. 1979-ben francia csapatok szállták meg Banguit, az ország fővárosát és megdöntötték Bokassa hatalmát, illetve visszahelyezték Dackót a hatalomba. Ekkor Líbiában tartózkodott, majd Elefántcsontpartra menekült, végül Franciaországban telepedett le. Élete során többször halálra illetve életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, de ezeket mindig felfüggesztették. (A kannibalizmus alól felmentették.) Élete során 17 felesége volt, és 50 gyermeke. Bokassa végül hazájában halt meg 1996-ban, infarktusban. A képen látható bélyegblokkot megkoronázásának első évfordulójára bocsátotta ki a Közép-afrikai Köztársaság postája. A koronáján levő gyémánt 5 millió dollárt ért.    

Repülők mongol módra

Különböző repülőgéptípusokat mutat be ez a mongol bélyegsor, amelynek mindegyik darabja légipostabélyeg. Az 1984-ben kiadott sor legkisebb értékén egy felfelé emelkedő McDonnell Douglas DC-10 látható. A három hajtóműves utasszállítót 1968-88 között gyártották és először az American Airlines-nál debütált. A következő értékre az Airbus A300 B2 típusú gép került. Az Air France használta először, Ez volt az első szélestörzsű (két folyosóval rendelkező) repülőgép, aminek kettő hajtóműve volt. A középső bélyegre a Boeing 747-es, vagy becenevén a Jumbo Jet került, ami a sokak szerint a világ legismertebb repülője. 1970-2007 között a legnagyobb utasszállító volt, ami két utasosztályon 524 főt tudott szállítani. Újabb típusait a mai napig gyártják. A sor utolsó bélyegén egy Tu-154 van, ami a legsikeresebb szovjet majd orosz utasszállító repülőgép volt. A Malévnak tizennyolc ilyen típusú gépet használt, az utolsót 201-ben volták ki a forgalomból 28 évnyi szolgálat után. A második sort a British Airways és az Air France által üzemeltetett, legendás Concorde indítja, aminek sebessége kétszer meghaladta a hangsebességet. Ennek köszönhetően számos rekordot döntött. 1976-2003 között szállított utasokat, de a mai napig a repülés egyik jelképe maradt. 1967-ben, az Aeroflotnál állt forgalomba a következő bélyegre került Il-62 és egészen 1995-ig gyártották. Amikor az Iljusin tervezőiroda 1963-ban bemutatta, ez volt a világ legnagyobb sugármeghajtású repülőgépe. A keskenytörzsű gép maximális utasszáma 186 és 900 km/h a maximum sebessége. Az utolsó bélyegen az Il-86 látható, ami a második négy hajóművű repülő volt a világon. A Szovjetunió első szélestörzsű repülőjét 1980-2011 között használták, 106-ot gyártottak belőle és soha nem szenvedett balesetet utasszállítóként..      

Madarak Kínából

2002-ben bocsátotta ki a Kínai Posta ezt a bélyegsort. Az első három bélyeg korábban jelent meg két nappal mint az azt követő kettő, de ez egy sornak tekinthető. Az első bélyeg egy mandarintragopán nevű fácánfélét ábrázol. Kína délkeleti magashegységeiben él, bőrlebenyét pedig párzási időszakban feszíti ki. A tojó barnás színű, teljesen belesimul az aljnövényzetbe. A következő faj, úgy mint a tragopán, is a földön fészkel. Ez egy földiszajkó, a Podoces biddulphi, ami bár tud repülni, de veszélyhelyzetben inkább fut. Közép-Ázsiától egészen Mongóliáig megtalálható, elsősorban félsivatagos területeken. A középső bélyegen a vastagcsőrű kitta, Tajvan nemzeti és őshonos madara látható. A varjúfélék közé tartozik, és termetileg akkora mint egy szarka, de a farka 40 centiméteres. Mindenevő faj, ami kisebb csoportokban él és nem fél az embertől. A negyedik bélyegre, egy Kína északi mérsékelt övi erdejeiben élő rozsdafarú faja, a Phoenicurus alaschanicus került. Latin nevében az Ala Shan a Góbi-sivatagra utal. Az utolsó madár a tibeti sármány, ami a Tibeti-fennsík keleti felén él. Érdekes, hogy fészke, a többi sármányfélével ellentétben fedett. Télen magvakkal, melegebb időszakban rovarokkal táplálkozik.

Csehek a Dakaron

1979-ben rendezték meg először a Párizs és a szenegáli Dakar közti sivatagi raliversenyt. Az első évben autók és motorok indulhattak, a másodikon már kamionok is. 2008-ig Afrikán keresztül zajlott a verseny, de biztonsági okok miatt 2009-ben átkerült Dél-Amerikába, az eredeti, Dakar-rali név megtartásával. Ettől kezdve quadok is versenyezhetnek. Ez az 1989-es csehszlovák bélyegsor az 1988-ban, kamion kategóriában nyerő Karel Lopraisnak (1949-) állít emléket. Loprais összesen hat alkalommal (1988, 1994, 1995, 1998, 1999, 2001)  nyerte meg a kamionok versenyét, Tatra 815-ös teherautójával. Ez látható a harmadik és negyedik bélyegen. A Tatra a Daimler és a Peugeot autógyárak mellett a harmadik legrégebbi járműveket gyártó üzem. 1850-ben alapították, 1897 óta gyárt autókat, 1898 óta pedig teherautókat. Az első két bélyegen Liaz teherautók láthatók, amelyekkel először versenyzett a csehszlovák csapat 1985-ben. 1987-ben harmadik, 1988-ban második helyezést értek el a versenyen. A Liberecben működő Liaz teherautógyárat 1951-ben hozták létre, amikor felosztották a Skoda gépjárműgyárat és egészen 2002-ig működött. A bélyegeken egy ezüst (kék) és egy arany földgömb látható az éremfokozatot jelképezve, az utolsó bélyegen pedig egy beduin sálja köré tekerve a verseny neve olvasható.

Megszemélyesített Veszprém

Négy, üzenet bélyegemnek nevezett bélyegfajta jelent meg 2012-ig, amikor a képen látható ötödik típusút kibocsátotta a Magyar Posta. Ez 35 bélyeget tartalmazó ívben jelent meg, soronként öt szelvényes bélyeggel. Promóciós és megszemélyesített változatot lehetett vásárolni, a képen látható utóbbi verziónak volt sorszáma is. A bélyeg maga a „Belföld" feliratú zöld rész, a szelvény pedig a kisméretű bélyegnek köszönhetően kétszer akkora megszemélyesítésre ad lehetőséget. A bélyegen értékjelzés nincs, csak a „Belföld" felirat, ami a kibocsátáskor 105 forintos értékre utal és a belföldi szabványméretű levél továbbítására használható, a tarifaváltozáshoz illeszkedve. A képen a veszprémi Szent István Király-templom (régi nevén Ferences Templom) és a barokk stílusú Szentháromság-oszlop látható.  

Olimpiai színház

Mozgalmas történelme miatt, a jemeni bélyegkibocsátás elég sokszínű. Az ország brit gyarmatként, különböző területi felosztásban, valamint királyságként és köztársaságként is bocsátott ki bélyeget. Ez az 1972-es kisív a Yemeni Arab Köztársaságból (Y.A.R.), azaz Észak-Jemenből származik, Az ország 1962-től, a királyság eltörlésétől 1990-ig, Észak- és Dél-Jemen összeolvadásáig létezett. A kisív a XX. nyári olimpiai játékokra készült, amit Münchenben rendeztek. A fő témája a müncheni Királyi Palotához (a Residenzhez) tartozó, a tervezőjéről elnevezett, 1751-53 közt rokokó stílusban épült Cuvilliés Színház, valamint az 1811-18 között épült Bajor Nemzeti Színház és az ezekben bemutatott operaelőadások. A két színház egymás mellett található és számos előadás ősbemutatóját tartották ezekben, úgy, mint (a bélyegeken látható) Richard Wagner Trisztán és Izolda című operáját 1865-ben, vagy három évre rá A nürnbergi mesterdalnokokat. 1958-ben egy több évig tartó felújítás után a Cuvilliés Színház a Figaro házassága bemutatójával indult újra. A bélyegen látható többi bélyegen az Agrippina, az Otello, a Lulu és a Prométheusz című operákból láthatók részletek. A középső sorban a Bajor Nemzeti Színház képe, illetve München és Bajorország egybeolvasztott címerei, valamint az olimpiai játékok jelképei láthatók.    

Családi örökség

A híres Terescsenkó-család látható ezen az ukrán bélyegblokkon, amit 2014-ben adott ki az ország postája. A kozák ősöktől származó család eredetileg a kelet-ukrajnai Hlukiv városából származik. A középső bélyegen látható Artemij Terescsenkó kereskedőként kezdte pályáját. A krími háborús során élelmiszert, és fát szállított az orosz hadseregnek, ebből gazdagodott meg: cukorgyárakat épített és földeket vásárolt. Jótékonykodása és nemzetépítő tevékenysége miatt II. Sándor orosz cár 1872-ben nemesi rangot adományozott neki. A XIX. század végére három fia (a blokk bal felén látható Szemen, Fedir és Mikola) nagyjából 153 ezer hektárt birtokolt és az Orosz Birodalom legnagyobb földtulajdonosai közt voltak. A XX. század elejére 10 cukorgyáruk is volt, a bevételek jelentős részét pedig iskolák létrehozására, múzeumok és képtárak támogatására költötték. Mikola fiai, - a jobb oldalon látható Ivan és Olekszandr - több művészeti iskola mecénásai voltak, illetve apjuk hatalmas festménygyűjteményét kezelték, valamint ebből képtárat alapítottak. Ivan fia (a harmadik képen) Mihail 1917. májusától októberig az Orosz Birodalom külügyminisztere volt. Politikai tevékenysége miatt októberben letartóztatták, de 1918 tavaszán sikerült megszöknie fogságából és Nyugatra menekült a 42,92 karátos Terescsenkó kék gyémánttal. Az utolsó képen Fedor látható, aki repülőgép-tervező volt és az egyik első ukrán pilóta. A középső bélyegre a család 1872-ben elfogadott címere került.  

Déli szomszédaink növényei

Jugoszlávia 1959-ben bocsátotta ki ezt a bélyegsort, ami a területén megtalálható növények közül válogat. Az első az árvacsalánfélékhez tartozó félcserje, a hazánkban is rendkívül népszerű közönséges levendula. Ezt követi a gyógynövényként használt közönséges kutyabenge, aminek más nevei a varjúbingó, büdös fa, ebsefa vagy festőkökény. Középen a rendkívül mérgező farkasbogyó látható, ami magas koncentrációban tartalmaz egy szkopolamin nevű alkaloidát, amit régen kis mennyiségben altatónak használtak. A havasi sisakvirág, mint ahogy neve is jelzi a hegyvidékek lakója. Az akonitin nevű anyagot nyerik belőle, ami láz ellen és fájdalomcsillapításra jó. Rendkívül mérgező növényről van szó, ami bőrön keresztül érintkezve is felszívódhat. A sort a fekete áfonya zárja, amelynek bogyós termése rendkívül egészséges és közkedvelt gyümölcs. A második sort a közönséges boróka, amiből többek között a gin és a jenever nevű párlatok alapanyaga, de főszernövényként is ismert. A tavaszi kankalin ismert erdei növény, ami Európától egészen Mongóliáig megtalálható. Ez is gyógynövény, amit leginkább felső légúti betegségek kezelésére használják. A gránátalma a füzényfélék egyik faja, aminek gyógyító hatásai az ókor óta ismertek. Eredetileg a  Kaukázusból és Közép-Ázsiából származik, mára azonban világszerte termesztik. Gyógyhatású a gyümölcse, gyümölcslevét pedig többek közt szőnyegek színezésére használták. Az utolsó, legnagyobb értékű bélyegre a rendkívül mérgező, eredetileg Észak-Amerikából származó csattanó maszlag került. A bélyegen a magháza is látható, ebben találhatók a hallucinogén, akár halált is okozó magjai.  

Lakjunk jól!

Június 3-ai blogposztomban írtam a Bosznia-Hercegovinában működő postaszolgálatokról. Eszerint van az állami Bosnyák Posta, a boszniai Szerb Köztársaság postája, valamint a bosnyák Mostari Horvát Posta. Mostar az ország déli részén fekszik és a horvát lakosság legnagyobb (65 ezer fős lakosságú) városa és kulturális központja. A festői óvárosáról és a Világörökség részévé választott, a Neretva folyót átszelő Öreg hídról ismert település a délszláv háború idején, 1993-ban indította el saját postaszolgálatát és ez a mai napig működik, most már 108 postával és több mint 700 dolgozóval. 2005-ben az EUROPA-bélyegek témája a gasztronómia volt, ennek kapcsán bocsátotta ki a Mostari Horvát Posta ezt a blokkot. A képeken látható ételek az ország déli felére, azaz Hercegovinára jellemzők: a füstölt sonka, a kecskebőrbe töltött, majd ott érlelt sajt, a magvas kenyér, valamint a szőlő és az abból készült fehérbor. A meza nevű sajtos-húsos falatka is tradicionális étel, amit ugyancsak borral fogyasztanak. De ami korábban népi, fatálas eledel volt, az sok esetben mára drága éttermi étel. 

Antwerpeni kézdobó

A legenda szerint, a belga Antwerpent átszelő Schelde folyót egy Druon Antigoon nevű óriás őrizte. Aki nem fizetett neki vámot, annak büntetésképpen levágta a kezét. Egy Silvius Brabo nevű római katona azonban túljárt az eszén, és ő ölte meg, majd vágta le a gonosz óriás kezét, aztán a vízbe hajította. Ezzel hozzájárult a szabad hajózáshoz és a város felemelkedéséhez. Innen a város neve: hand werpen, azaz kézdobó. A város jelképe a kéz, ami zászlaján is látható, de csokoládékezeket is kaphatunk a boltokban. Ezen a 2014-es belga bélyegblokkon a város főtere látható, amit az 1886-ban Jef Lambeaux (1852-1908) szobrász által tervezett, az óriás kezének elhajítását ábrázoló Brabo-kút ural. Mögötte látható az illusztris, 1565-ben épült Városháza és a különböző céhek házai. Ezeknek egy része festmények alapján lett újraépítve a XIX. században, mivel több tűzvész martalékává vált korábban. A térhez nagyon közel található, de innen is látható a Miasszonyunk-székesegyház gótikus tornya. Miután Belgium kétnyelvű, a bélyegre hollandul és franciául is ki van írva a város neve, valamint a piactér/főtér szó.

Ősállatok Afrikából

Nyugat-Afrikában található a 36 ezer négyzetkilométeres Bissau-Guinea, amely postaszolgálatának köszönhetjük ezt az 1989-es bélyegsort. A bélyegeken különböző korokból származó ősállatok láthatók. A legkisebb értékű bélyegen a kacsacsőrű dinoszauruszok egyik, Trachodon (jelentése durva fog) nevű nemhez tartozó faja látható. A nemhez tartozó fajok eléggé kétségesek, besorolásuk a mai napig viták alapját képezik. Az Edaphosaurus az egyik legkorábbi ismert növényevő állat volt, ami elérte a 3,5 méteres hosszúságot. A hátán levő bőrvitorlát meghosszabbított csigolyák tartották. A Mesosaurus a hüllők egy rendje volt, ami a perm földtörténeti időszak elején élt és egyike volt az első, teljesen vízi életmódhoz alkalmazkodott állatoknak. A gyapjas mamut az elefántfélék családjának egyik kihalt tagja, ami 135 ezer éve jelent meg és 10 ezer éve tűnt el. A jégkorszaki ember vadászott rá, bőrét felhasználta, csontjaiból különböző tárgyakat készített. Az ősember számos, különböző helyen és módon ábrázolta. Megfagyott maradványait pedig megtalálták Szibériában. A második sor a Tyrannosaurus indítja, ami a popkultúrának köszönhetően az egyik legismertebb és legnépszerűbb dinoszaurusz. Észak-Amerika nyugati felén találták meg a maradványait és az egyik legnagyobb valaha élt húsevő volt. A fedeles gyík, vagy más néven Stegosaurus a késő jura korban élt. Növényevő volt, hossza elérte a 9 métert, magassága pedig a 4 métert. Levél alakú hátlemezeinek használatáról több elképzelés is született, de valószínűleg védekezésre és hőszabályozásra használta. Az utolsó bélyegen az óriásszarvas látható. Az előbb említett gyapjas mamut mellett ez is a legutóbbi jégkorszak idején élt, az ősember pedig vadászta. Hatalmas agancsa volt: 3,6 méteres szélességgel és 40 kilogrammos súllyal. Legközelebbi ma élő rokona, a jóval kisebb termetű dámvad.  

Mitikus lények

Mitikus lények kerültek erre a brit bélyegsorra, 2009-ből. Két elsőbbségi bélyeggel indít, amin egy sárkány és egy egyszarvú van. A Brit-szigeteken a sárkányokat wyrmnek (giliszta, féreg) nevezték. Leheletük mérgező volt, nem tudtak sem tüzet okádni, sem repülni. Csúszva közlekedtek, ökröt ettek és szűz lányokat követeltek maguknak. Jöttek új fajok, de a természet kővé dermesztette őket, a maradék pedig kipusztult. Az unikornis Skóciából érkezett VI. Jakab udvarából. Egy szűz lány fogta be, neki köszönhetően került Londonba, ahol látványossággá vált. A Towerbe került, de ott élt az ország egyetlen oroszlánja is. Rövidesen mindketten felkerültek a skót címerre valamint az Egyesült Királyság királyi címerére. Az óriások alakították a Brit-szigeteket: ha veszekedtek, akkor hegynyi követ dobtak a másikra vagy akkorát dobbantottak, hogy ott idővel tó lett. Sok meghalt, de némelyik évszázadok óta alszik. Földdel, fákkal és virágokkal borítva fekszenek, ezért jó csendben lenni, ha dombok közt járunk. A második sort a délkelet-angliai tündérek, a pixik indítják. Soha ne köszönd meg a jótetteiket, mert ezt önzetlenül teszik és még a végén nem térnek vissza. De ne is bántsd őket, mert jó kis kalamajkát tudnak okozni. A vízbe fulladtak lelkét homárketrecben őrzik a hableányok. Amerre járnak, a holtak lelke énekbe kezd és ez jelzi nekik az utat. Soha ne integess vissza hableánynak, mert magához invitál és soha többet nem látod a szárazföldet. Az utolsó bélyegen egy tündér látható. Vezetőjük Mab királynő, aki sok trükköt ismer, amivel teljesítheti vágyainkat, de akár nagyon fájdalmas is lehet. A tündérek a hiedelemmel ellentétben nem csak kedvesek és jók, hanem veszedelmesek is.
A képen látható bélyegsor díszcsomagolásban van.

Órák kérdése

Számos óratípus létezik: van digitális és analóg, mozgatható és helyhez kötött, tudományos, mechanikus, elektromos és dísz. Négy különleges órát mutat be ez az 1990-es bélyegsor. Az első az Iparművészeti Múzeumban látható könyv alakú, kapcsos úti óra. 1576-ban készítette Martinus Fenich ötvös és Michael Wolff órásmester Nagyszebenben. Az aranyozott réz óra két fedele nyitható, 13x10x4 centiméteres nagyságú. A második képen az első Magyarországon készült asztali óra látható 1643-ból, amit Hans Schmidt ötvös és órásmester készített Kassán. Korábban Bécsben vagy Prágában lehetett ilyen órákhoz hozzájutni. 1790-ben, az Esterházy-családhoz tartozó Kismartonban készült a következő óra. A bélyeg készítésekor a soproni Liszt Ferenc Múzeumban volt látható az óra. A múzeum mára a Soproni Múzeum nevet viseli, az óráról pedig sajnos többet nem találtam. Az utolsó bélyegen Hillrich János pesti órásmester munkája látható. A XIX. századi mester egyike volt azon több tucatnyi órásnak, aki Budán és Pesten dolgozott. Ekkorra az óra nem csak a gazdagok egyik tárgya és időmérő eszköze volt, hanem jómódú polgároké is. Ekkor jelentek meg széles körben a zsebórák, kép és keretórák. A képen látható zsebóra 1814-ben készült.

Svájciak a Vatikánban

A Svájci Gárdát a XV. század végén alapították, és több európai udvarnál is szolgáltak, a közismert vatikáni jelenlétük mellett. A Svájci Konföderáció ekkoriban szegény volt, és a fiatal férfiak gyakran beálltak  zsoldosnak, hogy legyen pénzük. II. Gyula pápa 1506-ban kérte fel a Svájci Konföderációt, hogy hozzanak létre neki egy magánhadsereget. Mivel a svájci gyalogosok a legkeresettebb és legjobbnak tartott katonák voltak Európában, belőlük toboroztak 150 önkéntest. Ettől kezdve, tizenkilenc évet leszámítva, a mai napig (jelenleg 110) védik a pápát. A Gárda hivatalos nyelve a német, de francia és olasz ajkú svájciak közül toboroznak a Vatikánba, három iskolából. De ki lehet gárdista? Svájci állampolgárságú, gyakorló római katolikusnak kell lenni mindazon érettségivel, vagy felsőfokú végzettséggel/tanulmányokkal rendelkező legalább 1,74 méter magas egyedülálló férfinak, aki itt szeretne szolgálni. A katonák felmenői is gyakran itt szolgáltak. Barakkban laknak és feladatuk a biztonságszolgáltatás, rendfenntartás, díszőrség, és testőri feladatok. Automata fegyvereket is használnak a hagyományos kard és alabárd mellett. 1997-ben az EUROPA-bélyegek témája a Mesék és legendák címet kapta, ennek kapcsán bocsátotta ki a Vatikáni Posta ezt a két, szelvényes bélyegből álló sort. Két bélyegen a Michelangelónak tulajdonított, de Raffaello alkotásainak hatására megtervezett díszegyenruhás gárdistát látni. A hivatalos zászlójuk bal felső részén az aktuális pápa címere látható, a jobb alsóban az alapító II. Gyuláé, átlósan a gárdistáké, középen az aktuális főparancsnok származási kantonjának címere. Jelszavuk az Acriter et fideliter, azaz Bátran és hűséggel. A másik szelvényen a díszsisakjuk látható.

Kecskék, juhok

A tülkösszarvúak családjába tartozó négy kecskeformát mutat be ez a szépen kidolgozott orosz bélyegsor. A 2013-ban kibocsátott bélyegek közül az elsőn az argali juh látható, ami a legnagyobb vadon élő juhfaj 1,20 méteres marmagasságával és akár 1,60 méteresre megnövő szarvaival. A kosok súlya elérheti a 180 kilogrammot is. A Közép-Ázsiában élő fajnak kilenc alfaja van, attól függően, melyik hegységben él. A második bélyegen a vadkecske látható, ami a háziasított kecske őse. A Földközi-tenger térségétől Pakisztánig megtalálható faj akár 500 főt számláló csoportokban él, de a bakok nem csatlakoznak a csoporthoz. Több alfaja van, a legtöbb sebezhető státuszú. Őt követi a veszélyeztetett nyugat-kaukázusi kecske, ami 800 és 1400 méteres tengerszint feletti magasságban él. Éjszakai fajként a sötétben táplálkozik és mozog, napközben rejtőzködve pihen. Végül az utolsó bélyegen a Kelet-Oroszországban és az izoláltan Közép-Szibériában megtalálható szibériai juh látható. Hossza 140-160 centiméter, súlya elérheti a 120 kilogrammot is. Rokonságban áll az Észak-Amerikában megtalálható vadjuh fajokkal.  

Boszniai szerb cserkészek

A délszláv háború (1991-1995) egyik része volt az 1992 tavaszán kezdődő boszniai háború. Mindkettő háború a jugoszláv tagállamok függetlenségi törekvéseiről és annak megakadályozásáról szólt. Bosznia vallásilag, nyelvileg, kulturálisan sokszínű ország, így a polgárháború vallásháborúba csapott át, nagyjából 97 ezer ember életét követelve. Az 1995-ös daytoni békeegyezményt követően Bosznián belül kialakították a Szerb Köztársaságot, aminek önálló parlamentje van és a Bosznia-Hercegovinai Föderációt. A kettőből áll össze a független Bosznia-Hercegovina. Postaügyileg még bonyolultabb a helyzet, ugyanis a háború óta három különböző postaszolgálat működik az országban: a bosnyák (nevezzük állami postának), a Szerb Köztársaság Postája, valamint a Mostari Horvát Posta. Ez Mostar környékén működik, önálló, független postaszolgálattal és hálózattal. A 2007-es EUROPA-bélyegek témája a cserkészmozgalom volt. Ennek kapcsán bocsátotta ki a Szerb Köztársaság ezt a szelvényes (az alsó rész önállóan nem bélyeg, nincs postai értéke) bélyegsort. Érdekessége a latin és a cirill betűk használata (ez mindegyik bélyegkibocsátásuknál megfigyelhető) valamint a bal alsó sarokban a postaszolgálat logója. A képeken különböző pillanatok láthatók a cserkésztáborok életéből, valamint a cserkészek által ismert csomózási technikák közül kettő.

Dominikától a magyar menekülteknek

Az 1956-os forradalom és az azt követő nagyjából negyedmilliós magyar menekülthullám az egész világot megrázta. Több posta bocsátott ki feláras, felülnyomatos bélyeget, amelynek bevételét a menekültekre költötték. 1957-ben a a Karib-tengeren található Dominikai Köztársaság is kibocsátott egy Vöröskereszt emblémájával ellátott, a magyar menekülteket támogató feláras, felülnyomatos bélyegsort. A felülnyomat nélküli bélyegeket eredetileg a melbourne-i olimpiai játékokra bocsátották ki, az utolsó három bélyeg pedig légipostának készült.
Az első sorban látható sportolók: Fanny Blankers-Koen (1918-2004) holland atléta, aki Londonban négy aranyérmet szerzett, Jesse Owens (1913-1980) amerikai atléta, Berlin négyszeres olimpiai bajnoka, Szon Kidzsong (1914-2002) koreai futó, aki a japán olimpiai csapat tagjaként nyerte meg a berlini olimpiai játékok maratonját, illetve David, Lord Burghley, Exeter 6. márkija (1905-1981) a Nemzetközi Atlétikai Szövetség második elnöke és az 1928-as amszterdami olimpiai játékok arany- és ezüstérmes futója.  
A második sorban: Bob Mathias (1930-2006) amerikai tízpróbázó és politikus az 1948-as és 1952-es olimpiai játékok aranyérmes sportolója, Paavo Nurmi (1897-1973) finn futólegenda, aki Antwerpenben és Párizsban kilencszer állhatott a dobogó tetején, Ugo Frigerio (1901-1968)  gyaloglásban háromszoros aranyérmes olasz atléta, valamint Babe Didrikson Zaharias (1911-1956) amerikai atléta, golfozó és baseball játékos, aki a Los Angeles-i olimpiai játékokon szerzett két aranyérmet. (Róla egy másik dominikai bélyegsor kapcsán már írtam.)

Afrikai rovarok

Az Egyenlítőtől délre fekvő Ruanda bocsátotta ki ezt az 1973-as bélyegsort, amin különleges rovarok kaptak helyet. A nyugaton hegyvidéki, keleten szavannás területek, miatt nagyon sokféle állatfaj található az országban. Az egyenesszárnyúak rendjébe tartozik az a sáskafaj, ami az első bélyegre és a sor végén található blokkra került. A nagyjából 7 centiméter hosszú rovar toxikus növényekkel táplálkozik. A kétszárnyúak rendjének egyik tagja a sáskát követő légyfaj, aminek érdekessége a nyúlványokon levő szeme. Őt követi egy csipkéspoloskafaj, a sort pedig egy parazitoid, azaz a gazdaállatban élő, majd megölő darázsfaj zárja. A második sort a sáskafélék egyik alcsaládjába tartozó faj indítja, és egy laposfejű légyfaj követi. A harmadik bélyegen egy zengőlégyféle látható, a sort pedig a félfedelesszárnyúak rendjének egyik faja zárja. A második képre a bélyegsor két legmagasabb értékű bélyege került: az ételként fogyasztott kabócafaj és alatta pedig egy ugyancsak a félfedelesszárnyúak rendjébe tartozó faj. Mindegyik bélyeg ívszéli, néhányon látható az ívszélre nyomtatott sorszám is. (Bizonyos fajoknál a bélyegen olvasható latin név nem egyezik a legújabb besorolás szerinti latin nevükkel.)