A tőkés, a csörgő, a kanalas, meg a nyílfarkú

André Buzin (1946-) talán a legismertebb belga bélyegtervező illusztrátor. 1985-től fogva több tucatnyi állat- és növényvilággal kapcsolatos bélyeget rajzolt, többek közt a képen levőket is. A rendkívül aprólékos mesterművek a legszebb bélyegek közé tartoznak. A képen levő, bélyegfüzetben megjelent sor 1989-ben került kibocsátásra és négy récefélét ábrázol. Az elsőn a tőkés réce, vagy népi nevén a vadkacsa látható. Észak-Amerikában, és Eurázsiában honos, Ausztráliába pedig betelepítették. Ez a házi kacsa őse és a legelterjedtebb récefaj Európában. Apróbb termetű a csörgő réce, ami ugyanott őshonos, mint az előbb említett vadkacsa. A nagy csapatokban élő madár Magyarországon védett faj, eszmei értéke 50 ezer forint. Nevét hangjáról kapta, ami csörgőére hasonlít. A kanalas réce nevét hét centiméteres, kanálszerű csőréről kapta. Sekélyebb vizek mellett él, és a vízparti aljnövényzetbe fészkel. 7-11 tojást rak, a kiskacsák pedig hat hét alatt lesznek önállók. Az utolsó faj a nyílfarkú réce, ami Magyarországon rendszeresen fészkel. A gácsér és a tojó teljesen eltérő tollazatú, ezt hívják ivari dimorfizmusnak. Este és éjszaka élénk faj, ekkor is táplálkozik, nappal pedig pihen. Mint az előző két faj, ez is védett. A bélyegeken franciául és hollandul is olvasható a madarak, valamint az ország neve.   

Legyen kenyér!

1945-ben alapították az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetet (FAO), aminek elsődleges célja, hogy felszámolja az éhínséget, elősegítse az élelmezésbiztonságot, valamint modernizálja és támogassa a fenntartható mezőgazdaságot. A Rómában alapított, az ENSZ égisze alatt működő szervnek jelenleg 194 ország a teljes jogú tagja, két társult tagja van, valamint külön az Európai Unió is tag. A képen látható belga bélyegsort 1963-ban bocsátották ki, és a FAO mottójára, a Fiat Panis-ra utal, ami annyit jelent, „Legyen kenyér!". Az első képen egy férfi látható, amit elveti a gabona magjait. Étkezési célból először árpát és zabot vetettek, a többi gabonafajból készült kenyér később jelent meg. A második képen a kalászokat kévébe rendező nőt látni, majd az őrlés után a lisztből készült a kenyér. A harmadik bélyegen egy pár látható kenyérszelés közben. A középkorban a kenyeret sörrel vagy borral fogyasztották, az 1600-as évek második felétől kávéval. A bélyegeket franciául és hollandul is olvasható az ország neve.  

Csigák, kagylók

Öntapadós, tengeri kagylókat és csigákat láthatunk ezen a 2005-ös belga bélyegblokkon, amin franciául és hollandul is fel van tüntetve az ország neve. A bal felső sarokban a közönséges kürtcsiga látható, ami az Észak-Atlanti-óceán északi felén és a Balti-tengerben él 2 és 150 méter közötti mélységben. Testhossza 8-16 centiméter közt van, dögevő ragadozó faj és belső megtermékenyítéssel szaporodik. Alatta látható a Donax vittatus nevű kagyló, ami Északnyugat-Európa és a Földközi-tenger tengerpartjain él, a kagylóházukat gyakran találni meg a tengerpartokon. Váltónemű fajról van szó, azaz a kagyló hím és nőstény is lehet, megtermékenyítésük pedig külsőleg is történhet. Középre került az Epitonium clathrum nevű, korallokkal és tengerirózsákkal táplálkozó, azaz ragadozó tengeri csiga faj, ami az előbb említett vizeken kívül a Fekete-tengerben is megtalálható. Alatta a tavikagyló látható kinyitva és becsukódva, ami egész Európában, Szibériában és Észak-Afrikában is elterjedt faj. A kagyló teknője 10-20 centiméter hosszú és 12 centiméter széles; nevével ellentétben folyóvizekben is él. A jobb sarokba egy ligeti csiga került, ami Európában őshonos és többféle színű (fehér, barna, vörös, sárga) lehet a háza. Hazánkban védett, eszmei értéke ötezer forint. A ligeti csiga alatti vörös csupaszcsiga színe is változhat, a narancssárgától a feketéig. Szárazföldi, mindenevő faj, ami a tüdőscsigák rendjébe tartozik, gyakran megtalálható kertekben. A rajzokat Diane Bruyninckx belga tudományos illusztrátor készítette. 

Fabiola

Fabiola, a belgák királynéja spanyol nemesi családban született 1928-ban. 1960-ban ment hozzá I. Baldvin (1930-1993) belga királyhoz, esküvőjüket pedig közvetítette a belga állami televízió. A korábban nővérként dolgozó Fabiola tiszteletére a spanyol pékek egy különleges, fabiola nevű, a mai napig kapható kenyeret sütöttek. A fiatal királyné art déco stílusú tiarát viselt a menyegzőn, ruháját pedig Cristóbal Balenciaga, a híres spanyol divattervező tervezte. Fabiola a kezdetektől támogatta az ifjúsági és szociális jótékonysági szervezeteket, de sajátokat is létrehozott, amelyeknek feladatául a diszlexiás diákok fejlesztését, valamint a mentális problémák megoldását adta. 1992-ben Genfben elnöksége alatt találkozott 64 first lady, akik a harmadik világbeli nők pénzügyi és gazdasági függetlenségéről tartottak konferenciát. Áldozatos munkájáért az ENSZ mezőgazdasági szervezete (FAO) kitüntetésben részesítette. Férje halála után Fabiola még több intézmény és szervezet védnökségét vállalta el, legyen az rangos zenei verseny, vagy a katolikus egyházat népszerűsítő program. Tevékenysége ellenére Belgium flamandok lakta részén kevésbé volt népszerű, mivel bár öt nyelven beszélt, de ezek között nem volt a flamand, ami Belgium egyik hivatalos nyelve (a másik a francia). A királyi párnak nem született gyermeke, mind az öt terhessége vetéléssel végződött. Emiatt férje halála után annak öccse, Albert lett a belga király. Fabiola ezt követően egy kisebb kastélyba költözött és feladatkörének egy részét az új királyné, Paola vette át. A királyné 86 évesen 2014-ben hunyt el, a képen látható bélyegblokkot pedig rá emlékezve bocsátotta ki a Belga Posta.      

Legszebb öröm a söröm

Nagyjából 180 sörfőzde és sörgyár működik Belgiumban, ahol a világos söröktől kezdve a lambicon át a gyümölcssörökig, sokféle típus készül. A 12. századtól kezdve főznek ezen a vidéken sört, gyakran apátságokban a katolikus egyház engedélyével. A sörfőző trappista szerzetesek a francia forradalom idején menekültek el Franciaországból, és telepedtek le Belgium területén. Az első, általuk működtetett manufaktúra 1836-ban nyitott. Összesen tíz apátság van a Földön, ami trappista sört készít, ezek közül hat Belgiumban. Ez a 2012-es belga bélyegsor nekik állít emléket. Mindegyik bélyegen látható a sörösüveg, a sörös kupak, a sörhöz tartozó talpaspohár és a bélyegszelvényen az apátság, azaz a márka neve. Az első az Achel, ami a legkisebb manufaktúra. A 19. században már gyártottak sört, de a 20. század történelmi viszontagságai tönkretették az apátságot. Csak 1998-ban kezdődött újra a sörfőzés, napjainkra pedig hat fajta sört készítenek. A westmalle-i apátságban főztek először 1836-ban sört trappisták. Az egyik legjelentősebb apátság a sörből származó bevételeket (úgy, mint a többi apátság is) intézményük fenntartására és helyi, közösségi tevékenységekre költik. A harmadik bélyegre a Scourmont apátság söre, a Chimay került. Három fajtát készítenek: kék, fehér, piros sörcímkével, amik 7-9 százalékosak, de készítenek egy fajtát kizárólag szerzeteseiknek. Florenville-ben találjuk az Orval apátságot, amit 1132-ben alapítottak. 1931-ben épült a mai sörfőzde épülete. Évente két napon látogatható az épület, ahol jelenleg 32 világi személy dolgozik. A következő bélyegen a Rochefort látható. Háromfajta sörüket az apátság területén található kút vízéből készítik. 2010-ben jelentős károkat okozó tűzvész pusztított az apátságban, de a sörfőzdét nem érte el, és a szerzetesek sem sérültek meg. Az utolsó bélyegen a Westvletereni Szent Szixtusz Apátság söre került. Sokak szerint a Westvleteren 12 (sárga kupakos), 10,2 százalékos sör a világ legjobbja. Előzetes egyeztetés alapján, kis mennyiségben vásárolhatók meg söreik az apátság kapujában.

Antwerpeni kézdobó

A legenda szerint, a belga Antwerpent átszelő Schelde folyót egy Druon Antigoon nevű óriás őrizte. Aki nem fizetett neki vámot, annak büntetésképpen levágta a kezét. Egy Silvius Brabo nevű római katona azonban túljárt az eszén, és ő ölte meg, majd vágta le a gonosz óriás kezét, aztán a vízbe hajította. Ezzel hozzájárult a szabad hajózáshoz és a város felemelkedéséhez. Innen a város neve: hand werpen, azaz kézdobó. A város jelképe a kéz, ami zászlaján is látható, de csokoládékezeket is kaphatunk a boltokban. Ezen a 2014-es belga bélyegblokkon a város főtere látható, amit az 1886-ban Jef Lambeaux (1852-1908) szobrász által tervezett, az óriás kezének elhajítását ábrázoló Brabo-kút ural. Mögötte látható az illusztris, 1565-ben épült Városháza és a különböző céhek házai. Ezeknek egy része festmények alapján lett újraépítve a XIX. században, mivel több tűzvész martalékává vált korábban. A térhez nagyon közel található, de innen is látható a Miasszonyunk-székesegyház gótikus tornya. Miután Belgium kétnyelvű, a bélyegre hollandul és franciául is ki van írva a város neve, valamint a piactér/főtér szó.

Csipkés főtér

Az Észak-Belgiumban található Bruges rendkívüli város: évszázadokkal ezelőtt az egyik legfontosabb kereskedelmi központ volt, aminek köszönhetően rendkívül gazdaggá vált. Számos művész alkotott a hajózható csatornákkal szétszabdalt városban, akiket a vagyonos családok és egyházi felekezetek megfizettek. A Grand-Place, azaz Főtér vagy Piactér is erről a gazdagságról uralkodik. 2012-ben jelent meg ez a bélyegblokk, ami a tér látnivalóit hivatott bemutatni. Legfelül középben a XII. századi harangtorony áll, ami 83 méteres magasságával uralja a teret. Mellette jobb oldalt a tér két legrégebbi háza, a XV. századi Boechoute és a Cranenburg-ház, ahol 1488-ban a dühös tömeg fogva tartotta Habsburg Miksát, amíg az meg nem hallgatta a város követeléseit. Alulra a tér lakóházai kerültek, balra pedig az 1887-1892 közt épült Tartományi Székház, ahol egészen 1999-ig székelt Nyugat-Flandria kormánya. A bal szélső bélyegen pedig Jan Breydel és Pieter De Coninck szobra került, a mészárosé és a takácsé, akik bruges-i lakosokként megfutamították a város francia helyőrségét az aranysarkantyúk csatájában 1302-ben. Aki nem tudta kiejteni megfelelően a jelszavukat (Schild en Vriend, azaz Pajzs és barát), azt megölték: 1800-an haltak meg így. Ezen felbuzdulva a helybéli parasztok és kézművesek is összecsaptak a franciákkal, akik elmenekültek és eközben nagyjából 700 aranysarkantyút hagytak hátra. Innen a csata elnevezése. A szobor 1887-ben készült. A város egyik legismertebb terméke a XVII. század végétől készített csipke, amire a bélyegblokk jobb alsó sarka emlékeztet.

Tintin és társai

1929. január 10-én mutatta be a Le XXe Siecle című újság gyermekmellékletében a Tintin kalandjai című képregényt, ami azonnal hatalmas siker lett. Az Hergé (1907-1983), belga illusztrátor által készített képregényt a mai napig 50 nyelvre fordították le és több, mint 200 millió példányt adtak el belőle, amellett, hogy készült belőle mozifilm, rádiójáték, de még színpadi mű is. 2014-ben jelent meg ez a belga bélyegfüzet, amin a képregénysorozat karakterei jelennek meg. A bal felső sarokban maga Tintin, a kíváncsi, ezért rendszeresen bajba kerülő, számos kalandot megélő riporterfiú látható, mellette pedig Bianca Castafiore, a sorozatban rendszeresen visszatérő opera énekesnő látható, aki mindig Charles Gounod Faust című operájának egyik áriáját énekli, ami elől folyamatosan menekül Tintin. Alattuk Dupond és Dupont, a két ügyetlen rendőrfelügyelő, illetve Tintin kutyája, Milu, a fehér foxi látható. A harmadik sorba Tryphon Tournesol professzor, a nagyothalló felfedező és feltaláló, valamint Archibald Haddock, a részeges hajókapitány került. A negyedik sorba Abdullah, az elkényeztetett, rosszcsont és másokkal mindig szórakozó ifjú arab herceg került, mellé pedig Csang Csong Csen, Tintin kínai barátja. Az utolsó sorba Alcazar tábornok, aki a puccsista katonatisztek karikatúrája és Nestor, Haddock kapitány kastélyának komornyikja látható.
Az öntapadós bélyegek értéke darabonként 0,70 euró.

Asterix

Ahogy már korábbi posztjaimban is írtam, a belga képregénykészítés évtizedek óta rendkívül népszerű és olyan karaktereket hagyott a rajongóknak, mint Tintin, a Hupikék törpikék vagy Lucky Luke. A ma bemutatásra kerülő Asterix francia képregénysorozat, de ha kategorizálni kell, a franco-belga képregénykörbe tartozik. Asterix egy kitalált gall harcos. akinek i.e. 50 körül játszódó kalandjai 1959. október végén kerültek bemutatásra. A rajzokat Albert Uderzo (1927-2020) készítette, a szövegeket René Goscinny (1926-1977) írta. Goscinny halála után Uderzo folytatta a munkát, de nemcsak rajzolóként, hanem íróként is.
Az első bélyegen a címszereplő Asterix gall falvának vezetője, Hasarengazfix látható, aki rendszeresen egy pajzson hordoztatja magát, de mindig leesik róla. Őt követi Asterix, aki egy kis termetű, de erős és bátor gall. Nevének jelentése csillag. Legjobb barátja a ötödik bélyegen látható Obelix, ami az obeliszk szó átalakított formája. A nagydarab, hatalmas erejű Obelix kiskorában beleesett egy varázsitallal teli kondérba, ezért lett ilyen ereje. Ő testesíti meg a buta, de jó szívű karaktert. Kutyája Mirnixdirnix is látható a képen. A harmadik bélyegen a tehetségtelen, de annál lelkesebb énekes-költő Hangjanix van, akinek énekét szinte senki nem képes elviselni, sőt, van amikor fegyverként használják. Őt követi a falu druidája, a vén Csodaturmix, aki varázsitalokat főz. A legismertebb ezek közül az erőnövelő ital. Az utolsó bélyegen pedig egy lakoma közben látható több karakter, köztük Asterix. A bélyegsort 2005-ben bocsátotta ki a Belga Posta.

A vonaton

Bár 1868-2004 között működött Magyarországon postavonat, a Magyar Posta soha nem bocsátott ki vasúti csomagszállításra használt bélyeget. Több országban azonban, többek között Belgiumban a mai napig bocsátanak ki ilyen típusú bélyegeket. Az első belga vasútvonalat 1835-ben adták át, és 1879-ben bízták meg a helyi vasúti vállalatot, hogy szállítson postai küldeményeket: külön csomagokat és leveleket. A kezdetektől fogva adtak ki bélyeget a csomagok bérmentesítésére, de ezek a fuvarlevélre voltak ragasztva és nem a csomagra. Egy idő után különböző bélyegzőket használtak a vasútállomások, a posták és a távirati irodák, 1928-tól pedig kis méretű csomagokra is bocsátottak ki bélyeget Colis Postal-Postcollo felirattal.
Ezt a blokkon 2007-ben bocsátotta ki a belga államvasút (SNCB/NMBS), amelynek logója a bélyeg jobb felső sarkában látható. A képen Tintin, Hergé (1907-1983) belga képregényíró kalandkedvelő képregény-figurája látható.
Sokszor a vasúti csomagszállító bélyegek nem számítanak hivatalos postai bélyegnek, hanem inkább parafilatéliai terméknek, azaz a hivatalosan kibocsátott bélyegre hasonlító bélyegnek (például levélzáró). Ez számos kérdést vet fel, illetve emiatt sokszor bélyegkatalógusokban sem találhatók meg ezek a bélyegek, kivéve (többek között) a belgát, ami hivatalos postai bélyegnek számít a kezdetektől fogva.

Ékszerdoboz

Ezen a belga bélyegblokkon Brüsszel egyik nevezetessége a Grand-Place/Grote Markt nevű tér látható. Egy híres belga tereket bemutató sorozat első darabjaként adták ki 2011-ben. A főtér már a 11. századtól a város közepének számított. A magas tornyos épület a gótikus városháza, ami 1402-1455 között épült, a 97 méter magas torony tetején Szent Mihály, a város védőszentje látható. Az épület körül különböző céhek épületei találhatók, úgy mint a Broodhuis vagy Maison du Roi, ami a kenyérsütők céhének épülete volt, mára pedig helytörténeti múzeum (itt őrzik a Manneken Pis, azaz pisilő kisfiú szobor több száz ruháját). A pékek után a Brabanti Hercegség adminisztrátorainak épülete lett. Tőle balra a brabanti hercegek háza látható; nevét a 19 herceget ábrázoló homlokzatról kapta, ami mögött hat ház húzódik. Közte és a városháza között (a bélyegen) a sörfőzők háza (ami ma sörmúzeum) látható Károly Sándor lotaringiai herceg lovasszobrával, mellette a Hattyú nevű polgárház, ami eredetileg a mészárosok céhéhez tartozott, végül a Csillag nevű polgárház, amelynek árkádjában Everaard t'Serclaes középkori brüsszeli polgár fekvő bronzszobra található. A brabanti hercegek házával szemben pedig (alulról) a pékek céhének háza, a zsírkereskedők céhének háza, a bútorasztalosok háza és a homlokzaton Romulust és Remust ábrázoló ház, amelynek neve La Louve, azaz anyafarkas. A tér 1998 óta a Világörökség része.  

Régi idők zöldségei

2011-ben jelent meg ez a kétnyelvű belga bélyegblokk, aminek a grafikája antikolt hatást kelt. Régi idők zöldségei lett ennek a blokknak a címe, amin napjainkban kevésbé ismert és használt zöldségek láthatók. A balszélső bélyegen máris két ilyen gumó, a hazánkban kevéssé ismert fekete héjú, liláskék belsejű lilaburgonya és az őszirózsafélék családjába tartozó, vitamindús csicsóka látható. A második bélyegre a csillagtök vagy más néven patisszon került, Főzelékként, savanyúságként, és frissen rántva is ehető. A középső bélyegen a vadmurok nemesített alfaja, a sárgarépa egyik ázsiai fajtája, a lilarépa látható. A répának sokféle nemesítése van, így a fehértől a mély liláig különböző színük lehet. A répa mellé a pasztinák nevű gyökérzöldség került. Népiesebb nevén, mint a fehérrépa vagy paszternák ismertebb, hiszen a magyar gasztronómia kedvelt leveszöldsége. Tőle jobbra a mángold látható, ami egyre népszerűbb Magyarországon. Íze a spenótéhoz hasonlít, de erőteljesebb, hazánkban elsősorban a vörös szárú mángold ismert. Az utolsó bélyegre egy nálunk ismeretlen az articsókával rokonságban álló bogáncsfaj (Cynara cardunculus) került. A mediterrán térség kedvelt növényéről van szó, ahol elsősorban párolva, főzve és savanyítva eszik.  

AIDS elleni világnap, 2014

1987-ben jött az ötlet az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) két munkatársától, hogy minden évben egy napot a HIV-vírus (emberi immunhiány-előidéző vírus) okozta AIDS (szerzett immunhiányos tünetegyüttes) nevű betegségre felhívják a figyelmet. Az első világnapot 1988-ban tartották, és azóta minden évben, december elsején világszerte figyelemfelkeltő kampányt, valamit ebben a betegségben elhunytakra és szenvedőkre emlékeznek, emlékeztetnek. Azért ezt a napot választották a szervezők, mert az 1988-as amerikai elnökválasztás után és karácsony előtt a sajtó sokkal jobban fel tudta karolni ezt az eseményt, ami azóta nem csak Világnapként, de figyelemfelkeltő hónapként is működik. A kezdetektől fogva a WHO nyolc Világnapjának egyike, de minden évben számos ország kormánya és II. János Pál és XVI. Benedek pápák is megemlékeztek az AIDS-ben elhunytakról. 

Mindkét bélyegen a HIV-fertőzés terjedését megakadályozó óvszerhasználatot reklámozzák. Az 1991-es belga bélyegen a felár egy jótékonysági szervezethez került, az 1997-es AIDS-ellenes kampányra felhívó bélyegen pedig ugyancsak egy óvszer és az AIDS elleni világnap jelképe a piros szalag látható. A felirat annyit tesz, hogy „csatlakozz ehhez a kezdeményezéshez, használj óvszert".  

100. blogbejegyzés, avagy a mindenhogyan csokis bélyeg

Különleges darab a mai bélyegblokk, amit a 100. blogbejegyzés alkalmából választottam. Ez a 2013-as belga blokk, a világ első csokoládé ízű és illatú bélyege. A belga csokoládékészítés egészen a XVI. századi spanyol uralomig nyúlik vissza, de akkor még Dél-Amerikából hozták a kakaóbabot. A XVIII. századra pedig a kakaó a felső- és középosztály kedvelt italává vált. A XX. századra, amikor Belgium már független ország volt, legjelentősebb gyarmatukról, Belga Kongóból hozták az alapanyagot. Ebben az időben találták ki a csokoládészeletet és a pralinét is. 1884 óta szabályozzák a csokoládéipart és a belga gazdaság komoly bevételi forrása, 172 ezer tonnányi termékkel és több, mint 2000 gyártóval, akik közül a legismertebbek a Neuhaus, a Guylian és a Cote d'Or.
A bélyeg pedig úgy készült, hogy belga, svájci, német és holland szakértők választották ki egy minőségi étcsokoládé ízt és illatot. A papírt is átitatták az illattal, majd a bélyeg hátoldalára kent enyvhez kevertek 40 százalék csokoládékivonatot, amit speciális hőmérsékleten vittek rá a nedves papírra. Így lett illatos és ízes a bélyeg. Az illat tényleg csokis, az íz annyira nem sikerült. Köszönöm a sok olvasónak az eddigi támogatást, és a blog facebook oldalán a lájkokat!  

Belga képek

Belga festők képei láthatók ezen az 1984-es bélyegsoron. A belga bélyegeken franciául és hollandul is rajta van a Belgium neve, lévén kétnyelvű ország. A festmény népszerű bélyegtéma, a mai napig számos, ebben a témában megjelenő bélyeget adnak ki évente. Az első képen James Ensor (1860-1949) expresszionista és szimbolista festő alkotása látható. Tőle jobbra, az egyik személyes kedvencem, René Magritte (1898-1967) szürrealista festő csendélete, mellette Jan Cox (1919-1980) amerikai-belga festő szürrealista festménye látható. A legnagyobb értékű bélyegre pedig Jo Delahaut (1911-1992) absztrakt képe került. A négy festő közül Magritte az, aki a legismertebb külföldön, Brüsszelben az otthona is múzeum, sőt a belga szépművészeti múzeum mellett külön múzeumban mutatják be a mai napig népszerű festő alkotásait.

Magas hegyek mögött, hol a tenger hupikék...

Sokan nem tudják, hogy Belgium a képregények országa: Tintin, Asterix és Obelix, Largo Winch, Lucky Luke, és a Hupikék törpikék mind belga művészek munkái és a franco-belga képregényvilág kiemelkedő alkotásai. 2008-ban a Hupikék törpikék képregénysorozat ötvenedik évfordulóján jelent meg ez a belföldi levelezésre szánt öntapadós bélyegfüzet a Belga Postától.
Peyo, azaz Pierre Culliford (1928-1992) egy népszerű képregényalbumban mutatta be saját munkáját 1958 végén. A törpök egyre népszerűbbek lettek, egy évvel később már önálló könyvet kaptak. 1981-1989 között készült a sokak által ismert televíziós rajzfilmsorozat a Hanna-Barbera amerikai rajzfilm stúdióban, de több tévéfilm is készült, valamint 2011-ben és 2013-ban legyártották a mozifilmeket is. A közismert betétdalt Hoyt Curtin, a magyar szöveget Orbán Tamás írta.