Újvilági terményeink

A Vatikáni Posta 1992-ben hat rendkívül jelentős és közkedvelt növényt mutatott be a képen látható hatostömbbön, amik eredetileg mind az Újvilágból származnak. A bélyegen látható képek Johann Wilhelm Weinmann (1683-1741) német botanikus Phytanthoza iconographia (1937-1745) című, több ezer fajt bemutató, nagyjából ezer, kézzel festett grafikai gyűjteményéből való. (Az illusztrációkat Georg Dionysius Ehret festette.) A kukorica indítja a sort, amit spanyol kereskedők hoztak először Európába, Közép-Amerikából. A perjefélékhez tartozó kukorica első nemesített fajtája nagyjából 9 ezer éves, mára pedig a legnagyobb területen növő haszonnövény a világon. (Nagyobb területen termesztenek kukoricát, mint rizst vagy búzát.) A paradicsom a burgonyafélékhez tartozik és bogyótermése miatt fogyasztjuk. Eredetileg kúszónövény, ami ugyancsak Közép-Amerikából került Európába, bár Dél-Amerikában is termesztették. Kelet-Közép-Európába nemcsak nyugatról, de a törököknek köszönhetően délről is áramlottak be az új növények. A sort a kevésbé ismert füge- vagy medvetalpkaktusz zárja, ami Amerikában nem csak élelmiszer, de fizetőeszköz is volt. A kaktusz szárát különböző módokon készítették el, a gyümölcsét is elfogyasztották, sőt orvosságot is készítettek belőle. A mályvafélékhez tartozik a Dél-Amerika dzsungeleiből származó kakaó, ami a második sort indítja. A maják termesztették először, de fizettek is termésével. Carl von Linné (1707-1778) svéd természettudós imádta, ezért adta neki a Theobroma, azaz istenek eledele nevet. A következő bélyegen a burgonyafélékhez tartozó paprika látható, amit évszázadokon keresztül dísznövényként tartottak és csak a 19. században vált ismertebb fűszernövénnyé. A paprika mellé a broméliák családjába tartozó ananász került, ami a 17. század közepére olyannyira úri kiváltságnak számított, hogy drágábbért adták, mint az aranyat és bálokra bérelni lehetett ananászt, ami a pompát jelképezte. A hatostömb mindegyikén olvasható a növény latin neve, valamint II. János Pál pápa címere, akinek pápasága alatt adták ki a bélyeget.

Régi idők zöldségei

2011-ben jelent meg ez a kétnyelvű belga bélyegblokk, aminek a grafikája antikolt hatást kelt. Régi idők zöldségei lett ennek a blokknak a címe, amin napjainkban kevésbé ismert és használt zöldségek láthatók. A balszélső bélyegen máris két ilyen gumó, a hazánkban kevéssé ismert fekete héjú, liláskék belsejű lilaburgonya és az őszirózsafélék családjába tartozó, vitamindús csicsóka látható. A második bélyegre a csillagtök vagy más néven patisszon került, Főzelékként, savanyúságként, és frissen rántva is ehető. A középső bélyegen a vadmurok nemesített alfaja, a sárgarépa egyik ázsiai fajtája, a lilarépa látható. A répának sokféle nemesítése van, így a fehértől a mély liláig különböző színük lehet. A répa mellé a pasztinák nevű gyökérzöldség került. Népiesebb nevén, mint a fehérrépa vagy paszternák ismertebb, hiszen a magyar gasztronómia kedvelt leveszöldsége. Tőle jobbra a mángold látható, ami egyre népszerűbb Magyarországon. Íze a spenótéhoz hasonlít, de erőteljesebb, hazánkban elsősorban a vörös szárú mángold ismert. Az utolsó bélyegre egy nálunk ismeretlen az articsókával rokonságban álló bogáncsfaj (Cynara cardunculus) került. A mediterrán térség kedvelt növényéről van szó, ahol elsősorban párolva, főzve és savanyítva eszik.