Mangók

 Az eredetileg India területéről származó mangó mára népszerű trópusi gyümölcs, aminek nagyjából 230 fajtáját ismerik. A szömörcefélék családjába tartozó mangófát Bangladesben a nemzet fájaként tisztelik, a gyümölcs Indiában, Pakisztánban és a Fülöp-szigeteken is hivatalosan az ország gyümölcse. A világ legmagasabb gyümölcsfáiról van szó, amik elérik a 25 méteres magasságot is. A szerelem és a gyermekáldás szimbólumának tartott gyümölcs az 1700-as években lett Európában ismert, de sok évtizedet kellett várni, amíg közkedvelt gyümölccsé nem vált. Persze ehhez kellettek a brit kereskedők, akik elvitték Afrikába és Amerikába. A gyümölcs ovális és egy nagy méretű, lapos mag található benne. A gyümölcshúst nyersen, lekvárként, chutneyként, savanyítva, szárítva is lehet fogyasztani, de őrölve gyógyszerként is használják. Továbbá gyümölcslevet is készítenek belőle. A világ legnagyobb mangótermesztő országa India, amit Indonézia, Kína, Mexikó és Pakisztán követ. A képen levő, mangófajtákat ábrázoló pakisztáni négyestömböt 2002-ben bocsátották ki. Mézédes és kisméretű az Anwar Ratol fajta, amit eredetileg a 20. század elején nemesítettek Észak-Indiában, de Pakisztán egyik legnépszerűbb mangófajtája lett. A pakisztáni diplomácia közkedvelt gyümölcse, mivel gyakran ajándékozzák külföldi vendégeknek. A 18. század óta termesztik a Dasheri/Dusheri fajtát, ami erőteljes illatáról és kellemes ízéről ismert. Az alsó sorban a Chaunsa látható, ami ha megérik, elkezd ráncosodni és ekkor lehet tudni, hogy fogyasztható. Elsősorban Kelet-Pakisztánban termesztik és ebben a fajtában magasabb a C-vitamin koncentráció, mint a többi fajtában. A délkeleti Szindh tartományban terem a Sindhri, amit nagy mérete, krémes állaga és édes íze miatt a „mangók királynőjének" neveznek. Jó étvágyat a mangóhoz! 

Minden nap egy alma

Az Egyesült Államok északnyugati felén levő Washington állam az ország legnagyobb almatermesztője. 1826-ból származik az első feljegyzés almatermesztésre vonatkozóan, mára pedig öt különböző almatermő vidéket különböztetnek meg, melyek közül kiemelkedik a legnagyobb, a Yakima-völgy. Évente 2,5 millió tonna alma terem Washingtonban, amivel a mezőgazdasági termények közül a legjelentősebb, sőt az Egyesült Államokban fogyasztott 10 almából hat innen származik. A közel 71 ezer hektáron termelt, kézzel és nem géppel szedett (évi 35-45 ezer ember szedi az almát) gyümölcsöt hatvan országba exportálják. A képen látható ívsarki négyestömböt Yakimában, az almatermesztés fővárosában bocsátotta ki először az Amerikai Posta. Négy, az itt termő almafajták közül válogat az öntapadós sor. Felül a Northern Spy fajta látható, ami késő októbertől november elejéig terem. Igazi téli alma, ami tavaszig is kitart ha hűvös van. Mellette a Magyarországon is népszerű, sárga Golden Delicious látható, ami 10 százalékát adja a washingtoni almatermésnek. Az egyik legismertebb fajta a zöld Granny Smith, amit egy ausztrál nő, Maria Ann Smith fedezett fel. Ez az állam almatermésének 12 százalékát adja, és tucatnyi más fajtát ennek és más fajtáknak a keresztezéséből hoztak létre. A negyedik bélyegen levő, eredetileg az ország északkeleti feléből származó piros Baldwin volt a legnépszerűbb amerikai fajta, de ez a pozíció mára a Red Deliciousé. (Washington almatermésének 34 százaléka a Red Delicious.) A bélyegek 2013-ban jelentek meg.   

Újvilági terményeink

A Vatikáni Posta 1992-ben hat rendkívül jelentős és közkedvelt növényt mutatott be a képen látható hatostömbbön, amik eredetileg mind az Újvilágból származnak. A bélyegen látható képek Johann Wilhelm Weinmann (1683-1741) német botanikus Phytanthoza iconographia (1937-1745) című, több ezer fajt bemutató, nagyjából ezer, kézzel festett grafikai gyűjteményéből való. (Az illusztrációkat Georg Dionysius Ehret festette.) A kukorica indítja a sort, amit spanyol kereskedők hoztak először Európába, Közép-Amerikából. A perjefélékhez tartozó kukorica első nemesített fajtája nagyjából 9 ezer éves, mára pedig a legnagyobb területen növő haszonnövény a világon. (Nagyobb területen termesztenek kukoricát, mint rizst vagy búzát.) A paradicsom a burgonyafélékhez tartozik és bogyótermése miatt fogyasztjuk. Eredetileg kúszónövény, ami ugyancsak Közép-Amerikából került Európába, bár Dél-Amerikában is termesztették. Kelet-Közép-Európába nemcsak nyugatról, de a törököknek köszönhetően délről is áramlottak be az új növények. A sort a kevésbé ismert füge- vagy medvetalpkaktusz zárja, ami Amerikában nem csak élelmiszer, de fizetőeszköz is volt. A kaktusz szárát különböző módokon készítették el, a gyümölcsét is elfogyasztották, sőt orvosságot is készítettek belőle. A mályvafélékhez tartozik a Dél-Amerika dzsungeleiből származó kakaó, ami a második sort indítja. A maják termesztették először, de fizettek is termésével. Carl von Linné (1707-1778) svéd természettudós imádta, ezért adta neki a Theobroma, azaz istenek eledele nevet. A következő bélyegen a burgonyafélékhez tartozó paprika látható, amit évszázadokon keresztül dísznövényként tartottak és csak a 19. században vált ismertebb fűszernövénnyé. A paprika mellé a broméliák családjába tartozó ananász került, ami a 17. század közepére olyannyira úri kiváltságnak számított, hogy drágábbért adták, mint az aranyat és bálokra bérelni lehetett ananászt, ami a pompát jelképezte. A hatostömb mindegyikén olvasható a növény latin neve, valamint II. János Pál pápa címere, akinek pápasága alatt adták ki a bélyeget.

Citrom az évszakokban

A citrusok nemzetségébe tartozik a közönséges citrom, ami eredetileg Indiából származik, de mára a mediterrán térségben, valamint Kaliforniában és Floridában is megtalálható, sőt ipari mennyiségben termesztik. A 3-5 méteresre megnövő, tövises, fehéres virágú fákon egész évben terem narancstermés, azaz a citrom nevű gyümölcs. Ez először zöld színű, majd besárgul, belseje pedig gerezdekből áll, amiben nagyjából 1 centiméter hosszú, egyik végén hegyes magvak vannak. Több fajtája ismert, hazánkban a Meyer típusú a leggyakoribb. A citrom jótékony hatásait már a perzsák is ismerték, Európába pedig elsőként arab kereskedők hozták. A gyümölcs több kórt és betegséget gyógyít: többek közt a skorbut ellenszere, de jó hajhullás ellen, elősegíti az emésztést, hatásos megfázás ellen, mivel sok C-vitamint tartalmaz, a szomjúságot csillapítja, valamint bélféreghajtó. A képen látható bélyegeket a Monacói Posta bocsátotta ki 1990-ben és a citromfa alakulását mutatja be tavasztól télig.

Trópusi gyümölcsök

Különleges trópusi gyümölcsök láthatók ezen az 1986-os maláj soron. Úgy, mint a licsi, a szappanfafélékhez tartozik a rambután is, de ez - az előbbivel ellentétben - a trópusi síkságokon található. A termés héja kemény, de puha tüskék borítják, a húsa kocsonyás. Indonézia egyik legkedveltebb gyümölcse. Az eredetileg Közép- és Dél-Amerikából származó, a broméliafélékhez tartozó ananász nem ismeretlen hazánkban. A XVI. századra a gazdagság egyik jelképe lett, és kisebb vagyonokat fizettek a nemesek azért, hogy a szalonjuk díszítőeleme legyen. A durián különleges gyümölcs, nincs személy, aki közömbös lenne iránta. Egy majomkenyérfa-félén terem, aminek virágai a savanyú tej szagára emlékeztetnek. A termés illata viszont a sajt, a terpentin és a záptojás keverékére hasonlít, íze pikáns, a vaníliás fokhagymához hasonlítható. A duriánt a gyümölcsök királyának tartják Délkelet-Ázsiában, a szó pedig tüskét jelent. A mangosztán zárja a sort, aminek fehér húsa rendkívül egészséges, visszafogott ízvilága pedig sokak számára az egyik legfogyaszthatóbb ázsiai gyümölccsé teszik. A második sort a madársóskafélékhez tartozó csillaggyümölcs vagy karambola indítja. Bár Európában inkább salátákba és díszítésként használják, Ázsiában sósan és cukrozottan, kandírozottan és nyersen is fogyasztják. A következő a Magyarországon is közkedvelt banán. A bolti banánok a vadbanán hibridjei, melynek számos fajtája kapható. Van kisebb és nagyobb, nyersen fogyasztható és sütésre alkalmas. A mangó is lehet többféle, a képen látható az illatos mangó, ami Nyugat-Malajziában honos. Gyümölcsének húsa sárga, krémes állagú, leveses és édes. Az utolsó bélyegen a dinnyefafélékhez tartozó papaja látható. Valószínűleg Mexikóból származik, de Délkelet-Ázsiában is termesztik. A fa bogyótermései 20-30 centiméteresek és 5 kilogrammot is nyomhatnak. A gyümölcs húsa rózsaszínes vagy narancssárgás, visszafogott ízvilágú. Számos betegség gyógyítására használják amellett, hogy többféle módon fogyasztható és elkészíthető.

Kerti fák virágai

Tavasszal elkezdenek nyílni a kertekben a fák, cserjék és olyan kép fogad minket, mint ami ezen az 1971-es lengyel bélyegsoron látható. A sor az eredetileg Perzsiából és a Földközi-tenger vidékéről származó meggyfa virágával indul, amit a Malus niedzwetskyana nevű, Délnyugat-Szibériában és a Kaukázusban található vörös húsú és virágú almafaj követ. A harmadik bélyegen a körtefa virága látható, majd az őszibarack és a Japán vagy fehér liliomfa virága. Ez azért érdekes, mert ennek termését nem fogyasztjuk, csak díszfaként ismert. A második sor végén egy galagonyaféle látható, aminek latin nevét már nem használják, így nem tudni pontosan melyik fajt ábrázolja a kép. A harmadik sort az almafa virága indítja és a hússzínű vadgesztenye követi, ami egyébként a közönséges vadgesztenye és az Amerikában honos vörös vadgesztenye hibridje. Az utolsó előtti bélyegen az Amerikában őshonos, Magyarországra csak betelepített fehér akác került a 18. században Mária Terézia rendeletére. Ezzel a fafajtával akarták a futóhomokot megkötni, később azonban elszaporodott. A legnagyobb értékű bélyegen pedig a cseresznyefa virága látható.  

Érik a szőlő

Magyarországnak hét borrégiója és 22 borvidéke van. Ezeket mutatja be a Magyar Posta nyolc különböző évben kibocsátott 22 bélyege, amelyeken egy-egy bortermő szőlőtípus fürtje, helyi látványosság, illetve ismert pince látható. 1990-ben egy hat borvidék került bemutatásra: a Hajós-Vaskúti (2009-től Hajós-Bajai), Villány-Siklósi (Villányi), Szekszárdi, Badacsonyi, Egri, Tokaj-Hegyaljai (Tokaji). Ezt követi az 1997-es Kiskőrösi (Kunsági), Móri és Gyöngyösi (Mátrai) borvidék, majd a stílusában különböző Nagy-Somlói és Soproni borvidékeket bemutató két bélyeg. A harmadik sorban a Balatonfüred-Csopaki, Ászár-Neszmélyi (Neszmélyi), Balatonboglári és Pannonhalma-Sokoróaljai (Pannonhalmi) borvidékek bélyegei kaptak helyet. A negyedik sorban a Bükkaljai (Bükki), Balaton-felvidéki, Zalai és Csongrádi, végül 2007-ből a Pécsi, Etyek-Budai és Tolnai borvidéket mutatták be.

Gyümölcsök újra

Július 23-án írtam blogbejegyzést erről a sorozatról, amelynek címe, Magyarország kultúrflórája: Gyümölcsök. A 2011-ben és 2012-ben kibocsátott két-két bélyegen, csendéletet idéző, a terméseket és virágokat is ábrázoló képekre a Nyári foltos (rétes) alma, a Macskafej vajkörte, a Pándy meggy és a Kécskei rózsabarack került. Idén újabb 2 gyümölccsel bővült a sorozat: a Besztercei szilvával és a Tahi szamócával.  
Az ismeretlen eredetű, szeptemberben érő kicsi, hosszúkás szilva nagyon népszerű, mivel a szesztől a lekváron át a friss gyümölcs fogyasztásáig, illetve aszalásig, sok mindenre hasznosítható. A Tahi szamóca a Szentendrei-szigeten található Tahitótfaluról kapta a nevét, ahol minden évben tartanak Eperfesztivált. A XX. század elején német nemesítők terjesztették el, amit a Lujza nevű fajtából. Sajnos mára teljesen eltűnt, pedig a hatvanas évekig népszerű volt a magánkertekben is. Bőségesen termő fajta, nagy-közepesen nagy gyümölccsel. 

Érik a gyümölcs

A Magyarország kultúrflórája: gyümölcsök címet kapta a képen látható két bélyegsor, amit 2011-ben és egy évvel később adott ki a Magyar Posta. A Benedek Imre (1972-) grafikus tervezte bélyegek csendéletet idéznek, amiken a termések mellett a gyümölcsfák virágai láthatók. A legkisebb értékre a  Nyári fontos vagy rétesalma került, ami egy nagyobb almafajta. A XVI. századi Franciaországban már ismert volt, innen került a mai Magyarország területére. Mellette az októberben szedhető Macskafej vajkörte található, amit először Észak-Bajorországban nemesítettek. A 2012-es kiadás kisebbik értékére a híres Pándy meggy került, a Kárpát-medence meggytípusainak hírnevét ez a mai napig nagyon népszerű fajta hozta meg. A Kécskei rózsabarack ugyancsak a Kárpát-medencében lett nemesítve, július második felében kerül fogyasztásra. Nevét a Bács-Kiskun megyei Tiszakécskéről kapta, ahonnan első leírása is származik.