Cigány hősök 1956

A Magyar Posta 2018 tavaszán, a Roma Nap alkalmából érdekes tematikájú kisívet bocsátott ki Cigány hősök 1956 címmel. Bár a 1956-os forradalom témáját több alkalommal, általában a megszokott módon, az ismert szimbólumaival és személyeivel feldolgozták már bélyegen, festményen, roma származású magyar embereket ábrázolva még nem. A Posta Szentandrássy István (1957-) Kossuth-díjas roma festőművész alkotásait használta fel a bélyegek elkészítéséhez. A kiválasztott 10 ember történetével  a forradalom kevésbé ismert történetei elevenednek meg. A felső sorban látható Dandos Gyula (1938-1957) nyíregyházi diák, gimnazista, szónok. Politikai tevékenysége kapcsán elfogták és megkínozták. Ő megszökött, végül kétszer próbált meg Svájcba eljutni, de Szentgotthárdnál lelőtték. Fátyol István (1934-2004) híres muzsikuscsaládba született, a forradalom alatt fegyveres csoportot vezetett. Emiatt öt évet ült börtönben és az összes vagyonát elkobozták. Csányi Sándor (1929-1959) börtönből való szabadulásának napján csatlakozott a Thököly úti felkelőkhöz. Majdnem egy évvel később elfogták és halálra ítélték, úgy mint az összes vele együtt harcolót is. Kolompár Mátyás (1924-1957) Kiskunmajsán társaival lefestett vagy levert minden vörös csillagot, majd az emberek kezére adta a helyi tanácselnököt, akit agyonvertek. A forradalom leverése után Kolompárt halálra ítélték. Talán a leghíresebb a személy a bélyegeken Cziffra György (1921-1994) zongoraművész, aki nyolc évesen kezdett a Zeneakadémián tanulni. Egyre sikeresebb lett, de 1950-ben disszidálni próbált családjával, így három évre munkatáborba küldték. 1956. október 22-én koncertet adott a Zeneakadémián, majd késő ősszel családjával emigrált és Franciaországban telepedett le. Fogadott hazájában hatalmas tiszteletnek örvendett és a világ legjelentősebb koncerttermeiben lépett fel.
Az alsó sorba került Strausz Károly (1928-1986), azaz „Cigány Karesz", aki a budapesti ellenállók egyik utolsójaként tette le a fegyvert. Soroksáron vezetett egy roma fiatalokból álló csoportot, akik november 11-éig küzdöttek. Strauszt elfogták, halálra, majd módosítva életfogytiglanra ítélték. Végül 15 év után szabadult. Kóté Sörös József (1927-1959) vándoriparos volt, aki a forradalom kitörése után először pesti kórházakba szállított összegyűjtött élelmiszert, majd fegyveres harcos lett. Bár Ausztriába szökött, de az amnesztiarendeletben bízva hazatért. Itthon elfogták és halálra ítélték. Az oláh cigány származású Dilinkó Gábor (1929-2014), becenevén „Bizsu" a Corvin-közben harcolt, ahol súlyos sérüléseket szenvedett, tízéves börtönbüntetése után pedig festőművészként dolgozott. Élettársa volt az utolsó bélyegre került Szabó Ilonának (1939-1956), vagyis „Kócosnak", akit tizenhét évesen, négy hónapos terhesen lőttek agyon a Corvin-köznél, miközben egy hatfős csapatot vezetett. A negyedik bélyegre Hrozova Erzsébet (1938-2013) „Pötyi" került, aki ápolóként dolgozott és fegyveresként harcolt. Elfogták, fogait kiverték, állkapcsát eltörték, veséjét szétverték. Férjét felakasztották, ő pedig 1970-ben szabadult.

A szemléltetés, avagy mitől lesz érdekes valami

Két, ugyanarra az alkalomra kibocsátott bélyeg került a mai választásomra. Alfred Wegener (1880-1930) német tudós születésének századik, halálának ötvenedik évfordulójára adta ki a bélyegeket az Osztrák és a Berlini Posta. Wegener sarkkutató és meteorológus volt, aki először írta le tudományosan a délibábot és légörvényeket. Háromszor járt Grönlandon, ahol korábban fel nem térképezett partszakaszokon járt, légmozgással foglalkozott, valamint a hatalmas sziget belsejében mozgó gleccserekbe fúrtak bele mintavételre. Legjelentősebb munkája viszont a kontinensvándorlás elméletéhez kapcsolódik. 1915-ben adták ki A kontinensek eredete c. könyvét, amiben állításait összegzi, viszont mivel nem tudta bizonyítani, hogy milyen erő kellett a kontinensek mozgatásához, több évtizedig nem fogadták el az egyébként helyes téziseit. Wegener 1929-ben negyedik alkalommal utazott Grönlandra, ahol propelleres szánokkal készültek közlekedni. A német tudós kísérőjével a sziget közepéről elindult a nyugati táborba, de élelmiszerük elfogyott, ő pedig valószínűleg kimerülés okozta infarktusban halt meg. Társa eltemette, majd továbbindult és örökre eltűnt. Teste, és Wegener nála őrzött naplója soha nem lett meg, Wegener sírját pedig halála után fél évvel találták meg. Az Osztrák Posta bélyege inkább Wegenerre a Grönland kutatóra helyezi a hangsúlyt úgy, hogy a bélyeg nagy részén portréja látható, mellette egy propelleres szánnal. Ezzel szemben a Berlini Posta egy szerintem sokkal érdekesebb bélyeget adott ki, amire a kontinensvándorlás került. Ez alapján sokkal jobban megjegyezhető a tudós fő munkássága, mintsem az arca alapján. Sajnos, számos esetben egy arc kerül egy emlékbélyegre szemléltetésnek, de az, hogy mit alkotott az illető, soha nem derül ki. 

Az életet adó víz

2006-ban, a sivatagok és elsivatagosodás nemzetközi évében adta ki az Üzbég Posta a képen látható kisívet, amire olyan vizek közelében élő madárfajok kerültek, amik az elsivatagosodás következtében veszélyben vannak. Az első faj a kékcsőrű réce, ami Spanyolország déli felétől egészen Kelet-Kínáig megtalálható kisebb populációkkal, de nagyobb, összefüggő élettere csak Közép-Ázsia félsivatagjainak magas sótartalmú tavaiban él. A faj a halcsontfarkú récék alcsaládjába tartozik, ami onnan kapta nevét, hogy faroktollai felállítva hasonlítanak a halcsonttal kimerevített legyezőkére. A vízhez leginkább alkalmazkodó réceformák ezek, amik a szárazföldön nehezen közlekednek. Mellette a rétisas látható, ami nevével ellentétben szereti a mocsaras, vizes, sőt tengerparti területeket is, sőt, elsődleges tápláléka a hal. A Kárpát-medencében is honos, eszmei értéke egymillió forint. Az alsó sort a tavak partján élő kis kárókatona került, ami Dél-Európától egészen Ázsia déli feléig honos. Halastavaknál károkat is okoz, mivel a 10-15 centiméteres halakat kifogja és elfogyasztja. A vízimadarakkal ellentétben nincs faggyúmirigyük, azaz nem vízhatlan a tollazatuk. Ennek következében  kitárt szárnyakkal szárítják magukat a vízparti fák ágain. Különleges tollazatáról kapta nevét a márványos réce, ami a jobb alsó sarokba került. A sekély tavakat kedvelő faj leggyakoribb élőhelye Irak és  Irán mocsaras déli vidékén van, ahol 2011-ben egy 40 ezres egyedszámú csapatot számoltak meg ornitológusok. Szaddám Huszein iraki elnök lecsapolta, majd szinte teljesen elsivatagosította ezeket a területeket, amit mára sikerült helyrehozni, így újra tömegével fordulnak meg benne madárfajok.   

Szentasszonyok

2013-ban kezdte meg a Magyar Posta a Magyar szentek és boldogok című kisívek kibocsátását. Az ötödik kisívre IV. Béla magyar király három lánya került: Margit, Kinga és Jolán. Az uralkodó 1218-ban vette feleségül Laszkarisz Máriát, a nikaiai görög császár lányát. Ebből a frigyből tíz gyermek született, nyolc lány és két fiú. Az első bélyegen Margit látható, kezében jelképével, a liliommal, aki a horvát tengerparton levő Klissza várában született. A királyi családnak a tatárok miatt el kellett menekülniük Magyarországról, így kerültek először Ausztriába, aztán Horvátországba. IV. Béla két idősebb lánya (Margit és Katalin) itt haltak meg, majd itt ajánlotta fel Margit (1242-1270) nevű lányát Isten szolgálatába, cserébe az ország szabadságáért. Emiatt került először a fiatal lány a veszprémi domonkos rendi apácákhoz, majd később a róla elnevezett Nyulak szigetére. Az apja által építtetett zárdában tett fogadalmat és bár kétszer is megkérték kezét, ő az egyház szolgálatában maradt. Érdekesség, hogy Árpád-házi Margit csak 1943-ban lett szent, bár 1276-ban avatták boldoggá. A bélyegszelvényen ruhája mellett egy nyúl látható, a Margit-sziget eredeti nevére utalva. Középre került IV. Béla legidősebb gyermeke Kinga vagy Kunigunda (1224-1292), aki tizenöt évesen ment hozzá V. Boleszláv lengyel fejedelemhez. Kinga templomokat és kórházakat építtetett, klarissza kolostort alapított és megnyittatta a wieliczkai sóbányát. Férje halála után az általa alapított ószandeci kolostorba vonult vissza, itt is halt meg. A legenda szerint jegygyűrűjét egy sóbánya aknájába dobta, hogy így vegye azt birtokba. A wieliczkai sóbánya megnyitásakor állítólag megtalálták a több száz kilométerre eldobott gyűrűt egy sótömbben. Ez látható a bélyegen is. A Lengyelországban és Litvániában védőszentként tisztelt Kingát 1999-ben avatta szentté II. János Pál pápa Ószandecen. Jolán vagy Jolánta IV. Béla ötödik gyermeke volt, aki ugyancsak egy lengyel herceghez ment hozzá, majd annak halála után nővérével együtt az Ószandeci kolostorba vonult. Kinga halála után a férje alapította gnieznói kolostorba költözött, itt is halt meg. Három lánygyermeket szült, aki közül az egyik királyné lett. Jolánt 1827-ben avatták boldoggá, a bélyegszelvényen pedig egy kinyitott Biblia látható, erős hite miatt. Érdekesség, hogy IV. Bélának hetedik gyermekét, Konstanciát is boldoggá avatták. A 2017-ben kiadott kisívet Benedek Imre grafikus tervezte.     

Balett világnapra

Amerikai koreográfusok címmel jelent meg a képen látható, 2004-es négyescsík. Azért választottam ezt a sort, mert ma tartják a balett világnapját, amit 2014 óta rendeznek meg világszerte, október első hetében. Az elsőn Martha Graham (1894-1991) látható, aki a modern tánc egyik létrehozója volt. A törzs körüli forgás, a talajon való mozgás, a partner hirtelen elengedése, majd visszahúzása mind olyan mozdulatok és mozdulatsorok, amiket összefoglalva Graham-technikának nevezünk. Graham hetven éven át táncolt és tanított, illetve ő volt az első táncos, aki előadást tartott a Fehér Házban. Élete során számos rangos kitüntetésben részesült, és a mai napig dolgoznak az általa kitalált technikával. Sokak szerint a XX. század egyik legjelentősebb művésze volt. Alvin Ailey (1931-1989) 1958-ban alapította a nevét viselő táncszínházat, ami a mai napig az egyik legjelentősebb ilyen intézmény a világon. Ő volt az, aki megismertette a világgal az afroamerikai táncművészeket, amivel forradalmasította magát a táncot is. Legismertebb darabja a Revelations, ami minden idők legnézettebb modern tánca. Agnes de Mille (1905-1993) koreográfusi pályafutása nyolcvan évek át tartott. Számos, mára klasszikusnak számító Broadway-musicalt ő tanított be, úgy mint a Carouselt, vagy a Brigadoont. Érdekes, hogy az Oklahoma! című filmmusical volt az egyetlen játékfilm, amivel sikert aratott, viszont tévés dokumentumfilmjeinek köszönhetően a táncművészet több százezer emberhez eljutott. Mivel rajongott a színházért, táncai hozzátettek a darabokhoz, azok szerves részeivé váltak. A hatvanas évektől de Mille Kennedy és Johnson elnökök művészeti főtanácsadója volt. George Balanchine (1904-1983) grúz zenészcsaládban született az Orosz Birodalomban és csak 1933-ban költözött az Egyesült Államokba. A klasszikus balettet keverte a modern tánccal, majd később a mozgófilmmel, amivel egy neoklasszikusnak nevezett stílust alakított ki. Az amerikai balett atyjának nevezett Balanchine volt a New York City Ballet nevű társulat társalapítója és művészeti vezetője több, mint 35 éve át. Éljen a tánc!           

Az idősökért

Az ENSZ Közgyűlés döntésének értelmében 1991 óta október elseje az idős emberek nemzetközi napja. Az ünnepnap létrehozásának célja az volt, hogy felhívják a figyelmet az időskorúakat érintő ügyekre: a biológiai öregedésre, kizsákmányolásukra, a társadalomba való aktív bevonásukra valamint tapasztalataik megismerésére. A képen látható ívszéli bélyeget 1982-ben adta ki az Amerikai Posta. Ezen egy idősebb férfi és nő látható egy kislánnyal és egy csecsemővel. 1981-ben Washingtonban megrendezek egy korosodásról szóló konferenciát, aminek apropója a bélyeg kibocsátása. Itt többek közt arról volt szó, hogy miként lehetne az idősek tapasztalataira építve új és pozitív dolgokat létrehozni, továbbá, hogy az idősöket miként kell integrálni az egyre gyorsabb világba. A bélyeg tervezője szerint kölcsönös szeretet, tisztelet és megbecsülés kell legyen, hogy a különböző generációk jobban megértsék egymást. A 20 centes bélyegen az „Aging together", azaz együtt öregedés olvasható.