Indián táncok

A legtöbb kultúrában a tánc az egyik legfontosabb eleme a közösségnek. 1996-ban az Amerikai Posta indián táncokat bemutató ívet bocsátott ki. Az 1920-as évekre a táncokat, mint az indián őslakosok identitásának egyik fontos elemét, betiltották, így csak titokban szervezhettek táncos eseményeket. Az első bélyegre a rendkívül gyors tempójú, pörgős Fancy Dance nevű tánc került. A húszas években két oklahomai ponka fiú találta ki a táncot, ami azonnal hatalmas sikert aratott, így rövidesen más törzseknél is elkezdték táncolni. A tánc neve a rengeteg díszes kiegészítőre utal, amiben a fellépő mozog. A harmincas évekre már szabadon lehetett indián fesztiválokat (pow wow) tartani, sőt versenyeket is elkezdtek szervezni, amik a mai napig népszerűek. Az Új-Mexikó és Arizona területén élő pueblo törzsek tánca a lepketánc, ami egyben fohászkodás esőért, bőséges termésért, egészségért és hosszú életért. A pueblo indiánokhoz tartozó hopi törzsben a lepke/pillangó jelentős szimbólum, ami tárgyaikon is megjelenik. Ez jelenik meg a második bélyegen. A harmadikon levő hagyományos tánc sem köthető egy törzshöz. A férfiaknál a tánc a bátorságot és vadászatot testesíti meg, a nőknél a kecsességet, szépséget és kapcsolatukat az anyafölddel. Az északnyugati, óceánparti törzseknél volt hagyomány a hollótánc, ahol a táncos hollófej alakú famaszkot viselt és a holló mozdulatait utánozta. A hollót szent állatként tisztelték, a hagyomány szerint pedig a maszk viselője átvette a holló lelkét. A Holló klánjának tiszteletére táncolták, a maszk csőre pedig mozgott, így a madár hangját is tudták utánozni. Az utolsó bélyegre a karikatánc került, ami a harmadik, nem egy törzshöz köthető tánc. A bélyegen levő öt tánc közül ez a legösszetettebb, mivel úgy kellett mozogniuk, hogy az 1-40 közti karika mozgásban legyen. A tánc történetmesélés, ahol a karika az élet véget nem érő körforgását szimbolizálja, a karikákkal pedig különféle állatokat, természeti elemeket, évszakokat imitálnak. A tánc a mai napig népszerű, 1991-ben világbajnokságot is tartottak belőle.

Balett világnapra

Amerikai koreográfusok címmel jelent meg a képen látható, 2004-es négyescsík. Azért választottam ezt a sort, mert ma tartják a balett világnapját, amit 2014 óta rendeznek meg világszerte, október első hetében. Az elsőn Martha Graham (1894-1991) látható, aki a modern tánc egyik létrehozója volt. A törzs körüli forgás, a talajon való mozgás, a partner hirtelen elengedése, majd visszahúzása mind olyan mozdulatok és mozdulatsorok, amiket összefoglalva Graham-technikának nevezünk. Graham hetven éven át táncolt és tanított, illetve ő volt az első táncos, aki előadást tartott a Fehér Házban. Élete során számos rangos kitüntetésben részesült, és a mai napig dolgoznak az általa kitalált technikával. Sokak szerint a XX. század egyik legjelentősebb művésze volt. Alvin Ailey (1931-1989) 1958-ban alapította a nevét viselő táncszínházat, ami a mai napig az egyik legjelentősebb ilyen intézmény a világon. Ő volt az, aki megismertette a világgal az afroamerikai táncművészeket, amivel forradalmasította magát a táncot is. Legismertebb darabja a Revelations, ami minden idők legnézettebb modern tánca. Agnes de Mille (1905-1993) koreográfusi pályafutása nyolcvan évek át tartott. Számos, mára klasszikusnak számító Broadway-musicalt ő tanított be, úgy mint a Carouselt, vagy a Brigadoont. Érdekes, hogy az Oklahoma! című filmmusical volt az egyetlen játékfilm, amivel sikert aratott, viszont tévés dokumentumfilmjeinek köszönhetően a táncművészet több százezer emberhez eljutott. Mivel rajongott a színházért, táncai hozzátettek a darabokhoz, azok szerves részeivé váltak. A hatvanas évektől de Mille Kennedy és Johnson elnökök művészeti főtanácsadója volt. George Balanchine (1904-1983) grúz zenészcsaládban született az Orosz Birodalomban és csak 1933-ban költözött az Egyesült Államokba. A klasszikus balettet keverte a modern tánccal, majd később a mozgófilmmel, amivel egy neoklasszikusnak nevezett stílust alakított ki. Az amerikai balett atyjának nevezett Balanchine volt a New York City Ballet nevű társulat társalapítója és művészeti vezetője több, mint 35 éve át. Éljen a tánc!