Cigány hősök 1956

A Magyar Posta 2018 tavaszán, a Roma Nap alkalmából érdekes tematikájú kisívet bocsátott ki Cigány hősök 1956 címmel. Bár a 1956-os forradalom témáját több alkalommal, általában a megszokott módon, az ismert szimbólumaival és személyeivel feldolgozták már bélyegen, festményen, roma származású magyar embereket ábrázolva még nem. A Posta Szentandrássy István (1957-) Kossuth-díjas roma festőművész alkotásait használta fel a bélyegek elkészítéséhez. A kiválasztott 10 ember történetével  a forradalom kevésbé ismert történetei elevenednek meg. A felső sorban látható Dandos Gyula (1938-1957) nyíregyházi diák, gimnazista, szónok. Politikai tevékenysége kapcsán elfogták és megkínozták. Ő megszökött, végül kétszer próbált meg Svájcba eljutni, de Szentgotthárdnál lelőtték. Fátyol István (1934-2004) híres muzsikuscsaládba született, a forradalom alatt fegyveres csoportot vezetett. Emiatt öt évet ült börtönben és az összes vagyonát elkobozták. Csányi Sándor (1929-1959) börtönből való szabadulásának napján csatlakozott a Thököly úti felkelőkhöz. Majdnem egy évvel később elfogták és halálra ítélték, úgy mint az összes vele együtt harcolót is. Kolompár Mátyás (1924-1957) Kiskunmajsán társaival lefestett vagy levert minden vörös csillagot, majd az emberek kezére adta a helyi tanácselnököt, akit agyonvertek. A forradalom leverése után Kolompárt halálra ítélték. Talán a leghíresebb a személy a bélyegeken Cziffra György (1921-1994) zongoraművész, aki nyolc évesen kezdett a Zeneakadémián tanulni. Egyre sikeresebb lett, de 1950-ben disszidálni próbált családjával, így három évre munkatáborba küldték. 1956. október 22-én koncertet adott a Zeneakadémián, majd késő ősszel családjával emigrált és Franciaországban telepedett le. Fogadott hazájában hatalmas tiszteletnek örvendett és a világ legjelentősebb koncerttermeiben lépett fel.
Az alsó sorba került Strausz Károly (1928-1986), azaz „Cigány Karesz", aki a budapesti ellenállók egyik utolsójaként tette le a fegyvert. Soroksáron vezetett egy roma fiatalokból álló csoportot, akik november 11-éig küzdöttek. Strauszt elfogták, halálra, majd módosítva életfogytiglanra ítélték. Végül 15 év után szabadult. Kóté Sörös József (1927-1959) vándoriparos volt, aki a forradalom kitörése után először pesti kórházakba szállított összegyűjtött élelmiszert, majd fegyveres harcos lett. Bár Ausztriába szökött, de az amnesztiarendeletben bízva hazatért. Itthon elfogták és halálra ítélték. Az oláh cigány származású Dilinkó Gábor (1929-2014), becenevén „Bizsu" a Corvin-közben harcolt, ahol súlyos sérüléseket szenvedett, tízéves börtönbüntetése után pedig festőművészként dolgozott. Élettársa volt az utolsó bélyegre került Szabó Ilonának (1939-1956), vagyis „Kócosnak", akit tizenhét évesen, négy hónapos terhesen lőttek agyon a Corvin-köznél, miközben egy hatfős csapatot vezetett. A negyedik bélyegre Hrozova Erzsébet (1938-2013) „Pötyi" került, aki ápolóként dolgozott és fegyveresként harcolt. Elfogták, fogait kiverték, állkapcsát eltörték, veséjét szétverték. Férjét felakasztották, ő pedig 1970-ben szabadult.