2006-ban, a sivatagok és elsivatagosodás nemzetközi évében adta ki az Üzbég Posta a képen látható kisívet, amire olyan vizek közelében élő madárfajok kerültek, amik az elsivatagosodás következtében veszélyben vannak. Az első faj a kékcsőrű réce, ami Spanyolország déli felétől egészen Kelet-Kínáig megtalálható kisebb populációkkal, de nagyobb, összefüggő élettere csak Közép-Ázsia félsivatagjainak magas sótartalmú tavaiban él. A faj a halcsontfarkú récék alcsaládjába tartozik, ami onnan kapta nevét, hogy faroktollai felállítva hasonlítanak a halcsonttal kimerevített legyezőkére. A vízhez leginkább alkalmazkodó réceformák ezek, amik a szárazföldön nehezen közlekednek. Mellette a rétisas látható, ami nevével ellentétben szereti a mocsaras, vizes, sőt tengerparti területeket is, sőt, elsődleges tápláléka a hal. A Kárpát-medencében is honos, eszmei értéke egymillió forint. Az alsó sort a tavak partján élő kis kárókatona került, ami Dél-Európától egészen Ázsia déli feléig honos. Halastavaknál károkat is okoz, mivel a 10-15 centiméteres halakat kifogja és elfogyasztja. A vízimadarakkal ellentétben nincs faggyúmirigyük, azaz nem vízhatlan a tollazatuk. Ennek következében kitárt szárnyakkal szárítják magukat a vízparti fák ágain. Különleges tollazatáról kapta nevét a márványos réce, ami a jobb alsó sarokba került. A sekély tavakat kedvelő faj leggyakoribb élőhelye Irak és Irán mocsaras déli vidékén van, ahol 2011-ben egy 40 ezres egyedszámú csapatot számoltak meg ornitológusok. Szaddám Huszein iraki elnök lecsapolta, majd szinte teljesen elsivatagosította ezeket a területeket, amit mára sikerült helyrehozni, így újra tömegével fordulnak meg benne madárfajok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése