Szent István, 1938.

I. István magyar király halálának 900. évfordulójára többféle bélyegsort adott ki a Magyar Királyi Posta, melyek közül egyik a képen látható pár. Az 1938-as bélyegsor egyik érdekessége, hogy az első, feláras értéken Szent István német ellenségeit győzi le. 1030 júniusában tört be a II. Konrád német-római császár vezette csapat a Rábánál az ország területére, de István csapatai kiéheztették őket és Bécsig üldözte őket. A fiatal magyar állam szempontjából ez rendkívül jelentős győzelemnek számított, hiszen megmutatta, hogy külső ellenséget is képes legyőzni. A második bélyegre a Magyarok Nagyasszonya, latinul Patrona Hungariae került. A legenda szerint 1038. augusztus 15-én, I. István halálos ágyán, örökösök nélkül felajánlotta országát Szűz Máriának. Augusztus 15-én ünneplik Nagyboldogasszony, vagy Mária mennybemenetele ünnepét, ami a legnagyobb Mária-ünnep a katolikusok körében. István halála és az ország Mária oltalmába való helyezése pedig összekapcsolja a két ünnepet. Szűz Máriát rendszeresen ülve ábrázolják a Patrona Hungariae műveken, ami azt jelképezi, hogy nem bizonyos személyek, hanem egy egész nép védőszentje. Az 1600-as években alakult ki ebből a hagyományból a Regnum Marianum fogalma, ami Mária Országát jelenti. Eszerint Mária nemcsak védelmezője, de tulajdonosa is az országnak. Mivel augusztus 15-e Nagyboldogasszony napja, augusztus 20-a I. István szentté avatásának és az államalapítás ünnepe, a Magyarok Nagyasszonyának napja október 8-a. A bélyegpárt Diósy Antal (1895-1977) festő, grafikus tervezte.

Klára, a szent

A Vatikáni Posta bocsátotta ki a képen látható, 1953-as sort Szent Klára halálának 700. évfordulójára. Klára (eredetileg Chiara Offreduccio) olasz nemesi családban született, majd tizenévesként hallgatta meg először egy Ferenc nevű szerzetes prédikációját a közép-itáliai Assisiben. Klára nagyjából tizennyolc éves volt, amikor néhány társával úgy döntött, apáca lesz, családja tiltakozása ellenére. Bár többször megpróbálták őket hazavinni. a fiatal nő ragaszkodott ahhoz, hogy az egyház szolgálatába lépjen. A szegényeket akarta szolgálni ugyanúgy, mint Ferenc, így létrehozott egy kolostort női követőinek. Ez a rend később a klarissza nevet vette fel alapítója után és a ferences rend női ága lett. Vallásossága átterjedt húgaira (az egyik, Ágnes ugyancsak szent lett) és anyjára is, akik szintén beléptek az általa alapított rendbe. Bár 1244-től súlyos betegség kínozta, de 1253-as haláláig ágyából irányította rendjét. Két évvel később IV. Sándor pápa avatta szentté az Assisiben meghalt Klárát, akinek sírja a mai napig kedvelt zarándokhely. Halála után egy nappal, augusztus 12-én tartják magyarországi ünnepnapját. A bélyegen levő portré Giotto olasz festő freskójának egy része, ami a padovai Scrovegni-kápolnában látható. A kezében levő fehér liliom pedig a tisztaság szimbóluma. 

Szentasszonyok

2013-ban kezdte meg a Magyar Posta a Magyar szentek és boldogok című kisívek kibocsátását. Az ötödik kisívre IV. Béla magyar király három lánya került: Margit, Kinga és Jolán. Az uralkodó 1218-ban vette feleségül Laszkarisz Máriát, a nikaiai görög császár lányát. Ebből a frigyből tíz gyermek született, nyolc lány és két fiú. Az első bélyegen Margit látható, kezében jelképével, a liliommal, aki a horvát tengerparton levő Klissza várában született. A királyi családnak a tatárok miatt el kellett menekülniük Magyarországról, így kerültek először Ausztriába, aztán Horvátországba. IV. Béla két idősebb lánya (Margit és Katalin) itt haltak meg, majd itt ajánlotta fel Margit (1242-1270) nevű lányát Isten szolgálatába, cserébe az ország szabadságáért. Emiatt került először a fiatal lány a veszprémi domonkos rendi apácákhoz, majd később a róla elnevezett Nyulak szigetére. Az apja által építtetett zárdában tett fogadalmat és bár kétszer is megkérték kezét, ő az egyház szolgálatában maradt. Érdekesség, hogy Árpád-házi Margit csak 1943-ban lett szent, bár 1276-ban avatták boldoggá. A bélyegszelvényen ruhája mellett egy nyúl látható, a Margit-sziget eredeti nevére utalva. Középre került IV. Béla legidősebb gyermeke Kinga vagy Kunigunda (1224-1292), aki tizenöt évesen ment hozzá V. Boleszláv lengyel fejedelemhez. Kinga templomokat és kórházakat építtetett, klarissza kolostort alapított és megnyittatta a wieliczkai sóbányát. Férje halála után az általa alapított ószandeci kolostorba vonult vissza, itt is halt meg. A legenda szerint jegygyűrűjét egy sóbánya aknájába dobta, hogy így vegye azt birtokba. A wieliczkai sóbánya megnyitásakor állítólag megtalálták a több száz kilométerre eldobott gyűrűt egy sótömbben. Ez látható a bélyegen is. A Lengyelországban és Litvániában védőszentként tisztelt Kingát 1999-ben avatta szentté II. János Pál pápa Ószandecen. Jolán vagy Jolánta IV. Béla ötödik gyermeke volt, aki ugyancsak egy lengyel herceghez ment hozzá, majd annak halála után nővérével együtt az Ószandeci kolostorba vonult. Kinga halála után a férje alapította gnieznói kolostorba költözött, itt is halt meg. Három lánygyermeket szült, aki közül az egyik királyné lett. Jolánt 1827-ben avatták boldoggá, a bélyegszelvényen pedig egy kinyitott Biblia látható, erős hite miatt. Érdekesség, hogy IV. Bélának hetedik gyermekét, Konstanciát is boldoggá avatták. A 2017-ben kiadott kisívet Benedek Imre grafikus tervezte.