Rovarok Koreából

A Koreai-félszigeten megtalálható rovarfajok közül válogat a képen levő dél-koreai bélyegsor (ez esetben két ötöscsík) 1991-ből. Ázsiában honosak azok a bagolylepkefélék, amiknek egyik faja, a Mimeusemia persimilis az első bélyegre került. Összesen 35 ezer fajukat ismerik ezeknek a rovaroknak, amik közül számos a denevérek hangérzékelőjét is meg tudják téveszteni a fülükben levő szervvel. Nagyjából 26 ezer cincérfaj él a Földön, számos a Kárpát-medencében is, de 13 ezer faj a keleti féltekén honos. Ilyen a Polyzonus fasciatus is, ami a második képen látható. A fehérlepkék tagja a hazánkban is előforduló hajnalpírlepke és a harmadik bélyegre került Anthocharis scolymus. A futóbogarakhoz tartozik az utolsó előtti Cincidela chinensis, ami gyors mozgásáról kapta nevét. Van faj, ami 9 km/h sebességgel képes futni. Végül egy ázsiai énekeskabóca, a Suisha coreana látható az utolsó bélyegen. A második sort a Cybister japonicus nevű, vízben élő búvárbogár követ. Ami érdekessége, hogy szárnya alatt tartja levegőtartalékát, így tud huzamosabb ideig a víz alatt maradni. A fadongók olyan nagyobb testű méhek, amik fatörzsekbe építik fészküket. Ilyen a Távol-Keleten honos Xylocopa appendiculata is, a második bélyegen. Ami az összes faj közül számunkra a legismertebb, az a hétpettyes katicabogár. Nagyon hasznos rovar, hiszen pajzs- és levéltetvekkel táplálkozik, sőt ennek köszönhetően Észak-Amerikába is betelepítették. Ahogy az előző is volt korábban Magyarországon az „Év rovara”, úgy a következő, az óriás szitakötő is. 10-12 centiméteres szárnyfesztávolságával könnyen felismerhető faj, ami a legtisztább állóvizeknél él. Az utolsó bélyegre a Magyarországon védett tőrös szöcske egy rokona, a Gampsocleis sedakovii került.   

Olimpiai kiadás Afrikából

1967. májusában a Nigéria délkeleti részén élő, nagyjából akkor 15 milliós igbó népcsoport úgy döntött elválik az anyaországtól és létrehozza saját országát, Biafrát. Mindezt azért, mert úgy gondolták, a hozzájuk tartozó tengerparti olajmezők bevételéből nem részesülnek, illetve az északabbra koncentrálódó szövetségi országvezetés elveszi számos jogukat. Biafra függetlenségének kikiáltása után pár hónappal a nigériai hadsereg megtámadta az elszakadó területeket, blokád alá volták Port Harcourt kikötővárosát és szándékosan megkezdték a lakosság kiéheztetését. Az 1970. január közepéig tartó polgárháborúban nagyjából kétmillió ember halt meg az éhség és betegségek miatt, Biafra pedig újra Nigéria része lett. Az ország a függetlenség kikiáltásától kezdve 1969. decemberéig bocsátott ki önállóan bélyegeket, úgy mint a képen látható 1968-as felülnyomott bélyegsort, amit az 1968-as Mexikóvárosban megrendezett, nyári olimpiai játékokra adtak ki. (A játékokon a magyar csapat 10 aranyérmet, 10 ezüstöt és 12 bronzot szertett.) Az eredeti kibocsátáskor a bélyegek lepkéket és növényeket ábrázoltak a bélyegek a 12-es számrendszeren alapuló, decimalizálás előtti brit rendszer szerint. A bélyegeken az afrikai fecskefarkú lepke, az óriás afrikai fecskefarkú lepke, az óriás kék fecskefarkú lepke, valamint a fekete-sárga fecskefarkú lepke látható. A növények pedig egy medvekörömfélékhez tartozó növény (Lankesteria barteri), egy hajnalkafaj (Ipomoea involucrata), az amarilliszfélék családjának egy faja (Scadoxus cinnabarinus), illetve egy az árvacsalánfélékhez tartozó örökzöld kúszónövény (Clerodendrum splendens) került. A Biafrai Köztársaság nem vett részt az 1968-as olimpiai játékokon.

Méhek és társaik

1978-as ez a jugoszláv bélyegsor, ami különböző rovarokat mutat be. Az első a közismert háziméh, ami méztermeléséről híres. Hatezer évvel ezelőtt háziasították és az általa termelt méz miatt, ami a mai napig jótékony hatásairól ismert. Huszonnyolc alfaja ismert, hazánkban a leggyakoribb fajta a karjnainak nevezett. A háziméh eredetileg Indiából származik, de már háziasítása előtt is kulcsszerepet játszott az ökoszisztémában, mivel számtalan növény beporzásában van kulcsszerepe. A bélyegen a rovar latin neve mellett az elnevezőjének, Carolus Linnaeus (Carl von Linné, 1707-1778) vezetéknevének kezdőbetűje olvasható. A következő faj a karcsúméhek alcsaládjába tartozik. Úgy mint a háziméh, ezek a fajok is részt vesznek a beporzásban, de azzal ellentétben a földben, járatokban van a fészkük. Az Antarktiszt kivéve mindegyik kontinensen előfordulnak, de elsősorban az északi féltekére jellemzők. Latin nevét Pietro Rossi (1738-1804) olasz tudós adta, aki a világ első entomológusa, azaz rovarkutatója volt. A harmadik bélyegen egy kék fadongó látható ami vaskos, 2-3 centiméter hosszú testével könnyen felismerhető. A méhekkel ellentétben ez magányosan él, de ugyanúgy nektárral és pollennel táplálkozik. 30 centiméteres függőleges járatokat váj elhalt fákba, ahova petéit rakja. Innen jön latin neve a xylocopa is, ami favágót jelent. A legnagyobb értékre a földi poszméh került, ami 2014-ben a Magyar Rovartani Társaság az év rovarjának választott. A földhöz közel repül, mivel nagy testét szárnyai nehezen bírják el. Méteres mélységben élnek, elsősorban vakond- és egérjáratokban. Meleg időben jönnek elő, amikor a nap felmelegíti járataikat. Ez a legnagyobb poszméhfaj Európában, de világszerte betelepítették.    

Különleges rovaraink

Németországban hagyomány az évente kiadott Ifjúságért bélyegsor, aminek felára egy ifjúsági szervezethez került. Ennek keretében került kiadásra ez az 1993-as sor is, ami európai rovarokat mutat be. Az első értéken egy havasi cincér látható, ami nevével ellentétben nem hegycsúcsokon él, hanem középhegységek és dombságok lobhullató erdejeiben. Közép- és Dél-Európában őshonos, de ritka faj, amely hazánkban is sebezhető státuszú és ezáltal védett. Öreg fák (nálunk elsősorban bükk) kérge alá teszi petéit, amik évekkel később kelnek ki. Könnyen felismerhető, egyedi mintázatú bogár, ami többek közt a Duna-Ipoly Nemzeti Park címerállata is. A második a ganajtúrófélékhez tartozó aranyos rózsabogár, ami gyakran kertekben is megtalálható. Pollennel és virágszirommal (különösen a vadrózsáéval) táplálkozik, de levéltetveket is eszik, így hasznos a kerteknek. A nagyjából három évig élő faj Magyarországon mindenhol előfordul. Ezt követi a mezei homokfutrinka, ami Európától Szibériáig és Észak-Afrikában is megtalálható. Más rovarokkal táplálkozik, lárvái a zsákmányolt lárvák testnedveit kiszívják. A homokos, erdőszéli, ritkásan benőtt területeket kedveli. A negyedik faj a közismert nagy szarvasbogár, ami agancsszerű rágószervéről kapta nevét, amit párzás előtt, vetélkedésre használ más hímek ellen. Szinte egész Európában megtalálható egészen Iránig. Főleg tölgyfákhoz kötődik, aminek nedvét fogyasztja, de nyáron akár gyümölcsfákon is megtalálható. Május végétől egy hónapon át szaporodik, ekkor látható a híres harca is, amikor vetélytársát megpróbálja a hátára fordítani, vagy a faágról levetni. A legnagyobb értékre a májusi cserebogár került, ami Magyarországon háromévente rajzik. Az idősebb lárvák gyökérkártevők, amik akár egy méter mélyen is képesek a fák gyökereit elrágni, a kifejlett bogarak pedig a fák kérgét is megeszik. A középkor óta próbálják irtani őket, mivel nagy károkat okoznak a mezőgazdaságban. A rovarirtók eléggé megritkították a fajt, de ezek fokozatos korlátozása miatt a cserebogarak száma újra emelkedik.    

Kaktuszok és rovarok Chiléből

A dél-amerikai Chilében őshonos rovarok és növények közül válogat ez az 1995-ös kisív. Bár az ország földrajzilag elsősorban az Andokról és az Atacama-sivatagról ismert, jelentős területen található lombhullató és örökzöld erdőség, valamint bozótos. Az első bélyegen a mindenevő bogarak alrendjébe tartozó faj került, amely elsősorban egy bükkfa kérgét és leveleit fogyasztja. Mellette egy kaktuszfaj látható, ami az ötven Celsius-fokos hőséget és több évig tartó szárazságot is kibír. Ezt követi egy szarvasbogárfélékhez tartozó faj, aminek felső állkapcsai megnyúltak. Ezeket más hímekkel való küzdelemre használják és akár húsz méter magasból is ledobják az ellenfelet. Az első sor utolsó bélyegén egy hat méter magasra is megnövő kaktuszfaj került. Érdekes, hogy csak a törzsén találhatók tüskék, az ágakon szinte alig. Az alsó sort egy, az ország északi, tengerparti sivatagi részén élő kaktuszfaj indítja, amit Chile legnagyobb rovarfaja, az akár 12 centiméteres hosszúságot is elérő cincérféle követ. A harmadik bélyegre egy sziklás talajon élő kaktusz került, ami gyakran látható virágboltokban is. Az utolsó bélyegen pedig egy pattanóbogárfaj látható. Érdekesség, hogy mindegyik rovart ábrázoló bélyegen jelölik, hogy hím vagy nőstény, a kaktuszoknál pedig a virágot külön ábrázolják.

Hatlábúak

Különböző rovarok kerültek erre az algériai bélyegsorra, amit 2000-ben bocsátottak ki. A rovarok osztályába tartoznak a bogarak. Többek között közös bennük, hogy elülső szárnypárjuk megvastagodott és kitines szárnyfedővé vált, második pár szárnyuk hártyás. Eddig nagyjából 400 ezer bogarat írtak le tudományosan világszerte, Magyarországon 6300 faj él. Egy meg nem nevezett bogárfaj látható az első bélyegen, amit egy, a ganajtúrófélékhez tartozó cserebogárforma bogár követ. A néha kártékony bogarak elsősorban növényekkel táplálkoznak, egyedfejlődésük pedig több évig tart. Hazánkban a májusi cserebogár a legismertebb faj, amelynek kifejlett egyedei a lombos fák leveleit rágják meg. Az álszúfélék családjába tartozik a harmadik bélyegen látható kenyérbogár. Az emberhez köthető bogár megkárosítja a lisztet, a paprikát, a csokoládét, de még az erős gyógyszereket is. Komoly kártevő, ha feltűnik az élelmiszerben, azt ki kell dobni, a tároló helyet pedig ki kell takarítani. A legnagyobb értékű bélyegen a 30 ezer fajt számláló futrinka vagy futóbogárfajok egyike látható. A legtöbb faj ragadozó, csak néhány, mint a gabonafutrinka táplálkozik növényekkel. Magyarországon 650 faj él.  

Afrikai rovarok

Az Egyenlítőtől délre fekvő Ruanda bocsátotta ki ezt az 1973-as bélyegsort, amin különleges rovarok kaptak helyet. A nyugaton hegyvidéki, keleten szavannás területek, miatt nagyon sokféle állatfaj található az országban. Az egyenesszárnyúak rendjébe tartozik az a sáskafaj, ami az első bélyegre és a sor végén található blokkra került. A nagyjából 7 centiméter hosszú rovar toxikus növényekkel táplálkozik. A kétszárnyúak rendjének egyik tagja a sáskát követő légyfaj, aminek érdekessége a nyúlványokon levő szeme. Őt követi egy csipkéspoloskafaj, a sort pedig egy parazitoid, azaz a gazdaállatban élő, majd megölő darázsfaj zárja. A második sort a sáskafélék egyik alcsaládjába tartozó faj indítja, és egy laposfejű légyfaj követi. A harmadik bélyegen egy zengőlégyféle látható, a sort pedig a félfedelesszárnyúak rendjének egyik faja zárja. A második képre a bélyegsor két legmagasabb értékű bélyege került: az ételként fogyasztott kabócafaj és alatta pedig egy ugyancsak a félfedelesszárnyúak rendjébe tartozó faj. Mindegyik bélyeg ívszéli, néhányon látható az ívszélre nyomtatott sorszám is. (Bizonyos fajoknál a bélyegen olvasható latin név nem egyezik a legújabb besorolás szerinti latin nevükkel.)

Veszélyes apróságok

Számos rovar létezik, amely súlyos, akár halálos kimenetelű betegséget okoz az embernek. Gyakran nem is a maga a rovar, hanem az általa hordozott baktérium, vírus, vagy egysejtű okozza a betegséget. Ezek közül sokat meg lehet(ne) akadályozni egyszerű higiéniai odafigyeléssel és körültekintéssel vagy védőoltással. 1983-ban bocsátották ki ezt a bélyegsort az afrikai Gabonban, amely négy rovart mutat be. A legkisebb értéken az álomkórt terjesztő, vérszívó cecelegyek egyik faja látható. A cecelégyben él a Trypanosoma nevű egysejtű kórokozó, amely már a légy beleiben szaporodni kezd és amikor a légy megszúrja áldozatát, az egysejtű belekerül a véráramba, ami a halálos kórt elindítja az emberben, majd egy újabb cecelégy csípése továbbviszi a mérgezett vért. A második bélyegen a  Belonogaster jucea látható, ami egy veszélyes papírdarázs, amely nagy méretű fészkeiket épületekre is elhelyezik, csípésük pedig rendkívül fájdalmas. A harmadik rovar az Aedes aegypti nevű szúnyogfaj, amely a dengue-lázt, a sárgalázt, a Chikungunya-lázt terjeszti a benne található vírusok miatt. Az eredetileg Afrikából származó szúnyogfaj, a Föld trópusi felén nagyjából mindenhol megfordul. Az utolsó bélyegen pedig egy nünükeféle vagy hólyaghúzóféle látható. Némelyik faja a méhek petéit eszi meg a lépben és szaporodik, illetve hólyagosodást okozó és a vesékre ható méreganyagot (kantaridin) hordoz.