Az olimpia sztárjai

 2006-ban az olaszországi Torinóban rendezték a XX. téli olimpiai játékokat, ami a második olasz város volt, ami elnyerte a téli olimpia megrendezését. (1956-ban Cortina d'Ampezzo adott otthont a sporteseménynek.) Az Észt Posta két élsportolót választott, akik aranyérmet szereztek a játékokon. Az elsőn Andrus Veerpalu (1971-) látható, aki a 15 kilométeres sífutással került a dobogó tetejére. Nem ez volt az első aranyérme, hiszen 2002-ben Salt Lake Cityben ugyanezzel a versenyszámmal nyert aranyat, az 50 km-es versenyen pedig ezüstöt. Veerpalu 2011-ben vonult vissza, de pár hónappal később pozitív lett egy doppingtesztje. Egy vizsgálatot követően kiderült, hogy negatív lett az eredménye, a vádak alól pedig felmentették. A másik bélyegre Kristina Smigun-Vahi (1977-) került, aki két aranyat nyert: a 10 km-es klasszikus versenyen és a 15 km-es üldözőversenyen. Ezen kívül négy évvel később Vancouverben a 10 km-es versenyen még egy ezüstérmet is nyert. 2010-ben ő is visszavonult, 2019 óta pedig az észt parlament képviselője. Észtország önálló országként (és nem a Szovjetunió tagállamaként) eddig tíz téli olimpián vett részt, és eddig a torinói volt a legsikeresebb szereplésük a három aranyéremmel. Azóta nem sikerült a dobogó csúcsára jutni, A képen levő bélyegblokkot 2006-ban adta ki az Észt Posta.  

100 éves a NOB

 1894-ben Pierre de Coubertin (1863-1937) francia történész, sportvezető kongresszust hívott össze, hogy újjáélessze az olimpiák hagyományát. Egy Párizsban élő görög írót és üzletembert, Dimítriosz Vikélaszt (1835-1908) kért fel, hogy vezesse a frissen megalapított Nemzetközi Olimpiai Bizottságot NOB), amelynek székhelye a svájci Lausanne lett. A NOB megalapításának 100. évfordulójára bocsátotta ki a Magyar Posta a képen látható bélyegsort. Az első bélyegen a legelső, 1896-ban, Athénban átadott érem, valamit a bélyegsor kibocsátása előtti, 1992-es, Barcelonában átadott érem látható. Az ókorban, eredetileg mészkőből épült a Panathinaiko stadion, amit nagyjából 400 évvel később fehér márvánnyal újra burkoltak. A 144 körül átalakított stadion 1896-ban, az olimpiai játékok előtt esett át egy óriási renováláson, aminek köszönhetően 45 ezer férőhelyessé vált és a kilencből négy sportág versenyeinek lett a helyszíne, továbbá a nyitó-, és záróünnepséget is itt tartották. Az épület a mai napig a világ egyetlen fehér márványból felhúzott stadionja. A harmadik bélyegre az olimpiai játékok latin jelszava, a Citus, altius, fortius!, azaz Gyorsabban, magasabbra, erősebben! került. Emellett, az olimpiai játékok zászlója, ókori maratoni futók, az olimpiai láng egy olimpiai lánggal futó látható rajta. A legnagyobb értékű bélyegre pedig de Coubertin báró került, aki a NOB második elnöke volt 1896-1925 között.    

Nyugat-afrikaiak az olimpián

Nyugat-Afrikában található a Magyarországnál 2,5-szer kisebb Bissau-Guinea, ami egykor portugál gyarmat volt. A Föld egyik legszegényebb országa, a sárgaláz és malária miatt a turizmus minimális. Az 1984-es, Los Angelesben megrendezett nyári olimpiai játékokra bocsátották ki a képen látható bélyegsort és bélyegblokkot úgy, hogy nem vettek részt ezen a sporteseményen. Magyarország sem, politikai okok miatt, Bissau-Guineának pedig nem volt Nemzeti Olimpiai Bizottsága. Ezt csak 1992-ben alapították, először pedig az 1996-os, atlantai játékokon vettek részt. Egyelőre nem nyertek érmet egy olimpián sem, bélyeget azonban minden eseményről kibocsátanak. A képen látható sportok: labdarúgás, díjugratás, vitorlázás, gyeplabda, kenu és ökölvívás. A bélyegblokkon pedig a szörf látható. 

Sportos szlávok

1862-ben két prágai férfi úgy döntött, sport-, pontosabban tornaegyesületet hoz létre az ép testben ép lélek közmondásra építve. A csehül sólymot jelentő Sokol-nak, nevezték el, ahol a tagok nemcsak sportoltak, hanem oktatáson is részt vehettek, közösségépítő programokat szervezhettek, így nem csak testüket erősíthették, de tudásukat is bővíthették. Az egyesület hamarosan mozgalommá vált és más szláv országokban is népszerű lett. Lengyelországban, Szerbiában, Ukrajnában, Oroszországban is hatalmas tömegeket vonzott az először csak férfiakat, később nőket is tagjukká fogadó szervezet. Bár az elejétől fogva elhatárolták magukat a szervezők a politikától, a Sokol a pánszlávizmus nacionalista eszméjének egyik melegágya lett. Ennek ellenére a bármilyen korú személyt befogadó közösség népszerűsége töretlen maradt. 1882-ben rendeztek először sok száz, majd több ezer fős tornafesztiválokat, amiket sletnek hívnak. 1912-ben tartották az első nemzetközi tornafesztivált, a harmincas évek végére pedig már 350 ezer tagot számlált a mozgalom. A Német Birodalom által elfoglalt területeken a játékokat betiltották, de a kommunizmus évei alatt sem nézték jó szemmel azokat. A kilencvenes években alakult újra a szervezet, de ekkorra már az Egyesült Államok és Kanada szláv lakossága körében is népszerű volt. Újra rendeztek tornafesztivált, 2000-ben 23 ezer résztvevővel. 2016-ben 26. alkalommal rendezték meg a Sokol USA eseményt, két évre rá pedig Prágában voltak játékok. A képen látható bélyegek közül az elsőt a St. Louis-ban alapított első amerikai Sokol századik évfordulójára bocsátotta ki az Amerikai Posta 1965-ben. A következő bélyegeket 1938-ban adta ki a Csehszlovák Posta a X. téli Sokol játékok alkalmával. Mindegyiken a vándorsólyom látható egy havas faágon.   

A síző testvérek

Talán a leghíresebb horvát testvérpár, Janica és Ivica Kostelic (ejtsd kosztelics) látható a Horvát Posta 2003-as, ívsarki kibocsátásán. Janica (1982-) alpesisíző, aki műlesiklásban, óriás-műlesiklásban és kombinációban nyert összesen négy aranyérmet a 2002-ben Salt Lake Cityben és 2006-ban Torinóban rendezett téli olimpiai játékokon, továbbá két ezüstérmet szuperóriás-műlesiklásban. A bélyegeket a 2003-as, St. Moritzban megrendezett alpesisí-világbajnokság alkalmával bocsátották ki, ahol Janica két, Ivica egy aranyérmet szerzett. Janica ötszörös világbajnokként ,2007-ben vonult vissza, 2016-ban pedig tudományért, oktatásért, sportért felelős államtitkár volt a horvát kormányban. Bátyja Ivica (1979-), aki Torinóban, 2010-ben Vancouverben és 2014-ben Szocsiban kombinációban és műlesiklásban nyert négy olimpiai ezüstérmet. Jelenleg a horvát nemzeti csapat edzője és könyvkiadóként is működik. A testvérpár edzője apjuk, Ante Kostelic (1938-) volt, aki nem csak legendás síedző, hanem az egyik legsikeresebb kézilabdaedző is.       

Magyarok a vébén

Sokan meglepődnek, amikor először látnak háromszög alakú, vagy élére fordított négyzet alakú bélyeget. Pedig egy kis kreativitással sokkal érdekesebbé válhat a bélyegek világa. A képen levő sort a Magyar Posta bocsátotta ki 1982-ben, a Spanyolországban megrendezett labdarúgó-világbajnokság alkalmából. A képeken a magyar válogatott korábbi vébé szereplései láthatók. 1934-ben, a második vébén szerepelt először a magyar válogatott, ahol a negyeddöntőig jutott. Az Olaszországban megrendezett eseményen Egyiptommal játszott a nyolcaddöntőt, ahol 4:2 eredménnyel nyert. Négy évvel később Franciaország volt a házigazda, ahol ezüstérmes lett a csapat. Olaszországgal játszották a döntőt, akik 4:2-re verték a magyarokat. A második világháborút követően csak 1954-ben szerepelt újra a válogatott világbajnokságon. Az 1954-es svájci sporteseményen újra ezüstérmesek lettek, a híres 3:2-es meccsen az NSZK ellen. Az 1958-as svéd játékokon sajnos a csoportkörben kiestünk, bár volt egy Mexikó elleni meccsünk, amit 4:0-ra megnyertünk. A hatvanas években kétszer, 1962-ben és 1966-ban kerültünk be a világbajnokságra. Chilében ötödik, Angliában hatodik lett a magyar csapat. A bélyegeken az Anglia elleni 2:1-es győzelem és a brazilok elleni 3:1 eredmény látható. A legnagyobb értékű bélyegre az Argentínában megrendezett vébé került, ahol sajnos az első csoportkörben kiestünk. Legjobb eredményünk egy 2:1-re elvesztett meccs volt a házigazdák ellen. A csoportunkban levő Franciaország és Olaszország több góllal verte meg a válogatottunkat. Ezt követően még kétszer szerepelt a magyar csapat világbajnokságon, a bélyegek kibocsátásának évében, amikor 14. helyen zártak, és 1986-ban Mexikóban, ahol 18.-ként tértek haza.

Riói játékok

A brazíliai Rio de Janeiróban rendezett XXXI. nyári olimpiai játékok alkalmából bocsátotta ki a magyar posta ezt a fordított képállású bélyegpárt. A 2016-ban kiadott bélyegeken az úszás és a kajakozás egy pillanata látható, amik magyar sikersportok. Húsz sportágban 156 magyar sportoló vett részt a sporteseményen, ahol összesen 15 érmet szereztek, ezzel összesítve a 12. helyen végeztek az országok rangsorában. A nyitóünnepségen Szilágyi Áron vívó volt a zászlóvivő, aki később megnyerte második aranyérmét. A legeredményesebb sportolók Kozák Danuta kajakos és Hosszú Katinka úszó voltak három-három aranyéremmel. (Hosszú egy világ- és két olimpiai rekordot döntött.) További érmek születtek úszásban, súlylökésben és vívásban. 1924 óta most szerepelt először a rögbi a játékokban és 1904 óta először golf, de összesen 28 sportágban voltak versenyek, ami nem több, mint 2004-ben Athénban és Londonban. Az augusztusi olimpiai játékok után szeptemberben kezdődtek a paralimpiai játékok. Ennek nyitóünnepségén Ráczkó Gitta úszó vitte a zászlót, hazánk pedig 18 érmet szerzett. Tóth Tamás egyetlen aranyérmünket úszásban, de további érmeink lettek asztaliteniszben, vívásban, úszásban, atlétikában, kajak-kenuban és erőemelésben.
   

A sí sztárjai

Ausztria azon kevés országok egyike, ahol élő személyről is bocsáthatnak ki bélyeget. A képen látható bélyegeket 2004-ben és 2011-ben adta ki az Osztrák Posta két kiemelkedő pályájú sportoló tiszteletére. Az első képen Hermann Maier (1972-) alpesi síző látható, aki az 1998-as, a japán Naganóban megrendezett téli olimpiai játékokon lett világhírű. Miután óriásit esett a lesiklás versenyszámban, úgy döntött újra indul az óriás-műlesiklás és szuperóriás-műlesiklás számokban, amelyeken aranyérmet szerzett. Ekkor kapta a Herminátor becenevet. 2001-ben súlyos motorbalesetet szenvedett (majdnem meghalt, egyik lábát pedig amputálni akarták), de kitartásának köszönhetően a világranglista élére került újra. A 2006-ban megrendezett torinói olimpián a szuperóriás számban ezüst-, az óriás versenyszámban bronzérmet nyert. Mindezeken kívül háromszoros világbajnok és összesen 96-szor állt dobogóra, amivel az egyik legsikeresebb alpesi síző. A 2009-ben visszavonult, eredetileg kőművesnek tanult versenyző négyszer nyerte el meg azt a kristálygömböt, amit az összetett győzelmekért adnak az Alpesi Sí Világkupán. Ezek évszámai kerültek a bélyegre. Elisabeth Görgl (1981-) olimpikonok gyermeke, aki 2009-ben lett kétszeres világbajnok lesiklásban és szuper-óriásműlesiklásban. A bajorországi Garmisch-Partenkirchenben megrendezett világbajnokság eredményei miatt került az osztrák bélyegre. A 2017 nyarán visszavonult Görgl a 2010-es vancouveri téli olimpián két bronzérmet szerzett, ugyanazokban a számokban, mint anyja, Traudl Hecher 1960-ban és 1964-ben.     

Olimpiára hangolódva

Egy hónap múlva kezdődnek a XXIII. téli olimpiai játékok Dél-Koreában, erre készülve választottam a mai bélyegsort. Ezt 1994-ben bocsátotta ki a Magyar Posta a norvég Lillehammerben megrendezett játékok alkalmából. A majdnem 30 ezres város 1988-ban kapta meg a XVII. játékok rendezési jogát. Az akkori rekordnak számító 67 ország vett részt a sporteseményen, melyek közül 15 új résztvevő volt. (Külön indultak a szovjet utódállamok, Csehország és Szlovákia, 34 év után először indult a Dél-Afrikai Köztársaság, ami politikai okok miatt volt eltiltva, de ekkor indult először téli játékokon a trópusi Amerikai Szamoa. A magyar csapat 16 főből állt és Bónis Attila alpesisíző volt a zászlóvivő. Összesen 61 versenyszámot teljesítettek a sportolók, végül az összesített éremtáblázaton Norvégia nyert 26 éremmel, bár Oroszországnak egyel több aranyérme lett, így ők kerültek első helyre. A magyar sportolók 18 versenyszámban indultak, de sem pontot, sem érmet nem szereztek. Az olimpiai rendezvényhelyszínek többje is a mai napig használt, a Haakons Hall nevű, 11500 fő befogadására képes jégkorongcsarnok többek között konferenciaépület és koncertterem lett. A bélyegeken egy síző és két jégkorongozó, valamint a játékok hivatalos, északi fényt jelképező logója látható.  

Baseballsztárok

2006-os a képen látható ívsarki négyestömb, amit az Amerikai Posta bocsátott ki négy baseballjátékosról. A bal felsőn Hank Greenberg (1911-1986) látható, aki az egyik legjobb ütőjátékos volt a baseball története során, kétszer választották meg a legértékesebb játékosnak, valamint bekerült a Baseball Hírességek Csarnokába. Klubcsapata a Detroit Tigers volt, itt kapta a Kalapács becenevet hatalmas ütései miatt. Ő volt az első zsidó származású csapatsport játékos, aki Amerika-szerte hatalmas rajongótáborral bírt. A második világháború során 47 hónapot szolgált, majd annak befejeztével visszatért a pályára 1947-es visszavonulásáig. Ezt követően sportmenedzserként dolgozott. Mellé Roy Campanella (1921-1993) került, aki 1948-1958 között játszott a profi bajnokságban, amíg egy autóbaleset okozta lebénulás tönkre nem tette pályafutását. A Brooklyn Dodgers játékosa volt, az egyik valaha volt legjobb elkapó (catcher), aki pályára lépett. Mivel félig szicíliai olasz, félig afroamerikai volt, csak 1947-től játszhatott profiként, amikor is színes bőrűek is bekerülhettek csapattagnak. Népszerű játékos volt, aki többször kapott televíziós szerepet is. Balesete után tehetségek felkutatásával foglalkozott. Mickey Mantle (1931-1995) 1951-1968 között a New York Yankees középpályása és első bázison levő játékosa volt, akit minden idők legjobb váltott kezű (switch hitter) ütőjátékosának tartanak. Pályafutása során számos rekordot megdöntött, van, amit a mai napig nem sikerült túlteljesíteni. Szupersztár volt, akiről szobrokat állítottak, dalszövegekben jelent meg, iskolát neveztek el és filmeket forgattak. A magánéletében viszont nem volt szerencsés: felesége és fiai mind alkoholisták voltak. Ő maga is májelégtelenségben halt meg, de túlélte mindhárom fiát. A jobb alsó bélyeg pedig Mel Ott (1909-1958), a New York Giants játékosát ábrázolja. 1926-1947 közt volt aktív játékos; ő volt az első, akinek több, mint 500 hazafutása (home run) volt karriere során. Visszavonulása után játékközvetítőként dolgozott, egészen autóbalesetben bekövetkezett haláláig.     

Lilák

1885-ben, az akkor még Budapesthez nem tartozó Újpest nagyközségben helyi lakosok alapították az Újpesti Torna Egyletet , ami jelenleg a harmadik legrégebb óta működő magyar sportklub. Első elnöke és alapítója Goll János (1841-1907) zenetanár volt, az UTE pedig országos kiállításon debütált egy 40 fős tornacsapattal. Jelszavuk az Épség, Erő, Egyetértés lett, a lila-fehér szín pedig a folytonosságot hivatott jelképezni. Először az edzések két bérelt szobában voltak, később pedig adományok útján bővítették az ingatlanokat. 1900-ban az UTE összeolvadt az Újpesti Football Clubbal és az Újpesti Atlétikai Klubbal. Az 1932-ben Los Angelesben megrendezett nyári olimpiai játékokon négy újpesti sportoló szerzett aranyérmet: Barta István, Halassy Olivér (akinek bal lábfejét gyerekkorában amputálták) és Németh János a vízilabdacsapat tagjaként, valamint Kabos Endre vívó. Jelenleg az Újpestnek van a legtöbb olimpiai érmese a sportklubok közül. 1950-ben a klub összeolvad a Belügyminisztérium egyesületével és Dózsa SE lett a neve, majd 1957-től Újpesti Dózsa SC. Ezt a nevet 1991-ig viselte. A képen látható ívsarki bélyeget 2015-ben bocsátotta ki a Magyar Posta a rangos sportegyesület alapításának 100. évfordulójára. Érdekesség, hogy 2017-ben a klub megváltoztatta címerét, amiből akkora botrány lett, hogy végül bíróság mondta ki, hogy az újat kell használni.   

Baseballos mozi

Thomas Edison feltaláló, mérnök volt az első, aki 1898-ban felvételt készített egy baseballmeccsről. Természetesen ez a 27 másodperces jelenet nem megrendezett volt, hanem két amatőr csapat játékát rögzítette. Minél népszerűbb lett a mozgófilm, annál több témát kezdtek el a filmesek feldolgozni, többek közt sportról szólókat. A nyugati-afrikai Gambiában jelent meg a képen látható kisív 1993-ban, amin híres baseballfilmek láthatók, a bélyegeken a főszereplő játékos vagy csapat nevével, a film címével és bemutatásának évével, a szélen pedig a főszerepet játszó színész neve olvasható. Legfelülre A Jackie Robinson sztori (1950) című életrajzi film került, aminek főszerepét maga Robinson (1919-1972), az első fekete profi baseballjátékos játszotta. Mellé a Robert De Niro főszereplésével készült Bang the Drum Slowly került, ami két játékos barátságáról szól. A második sort a harmincas években játszódó, fekete sportolókat foglalkoztató néger ligás (Negro League) vígjáték indítja, mellette pedig a Baseball bikák című film került, Kevin Costnerrel és Susan Sarandonnal a főszerepben. 1988-ban nem csak ez a film lett hatalmas siker, de a Kiállítva című történelmi sportfilm is, ami a harmadik sort indítja. A történet az 1919-es ligadöntőről szól, amikor a Chicago White Sox csapat nyolc alulfizetett játékosa kenőpénzt fogadott el, hogy direkt elveszítsék a meccset a Cincinnati Reds ellen. 1989-ben Kevin Costner a Baseball álmok című fantasy filmben akart baseballpályát építeni, hogy azon az előbb említett White Sox csapat játszon. A jobb oszlop harmadik bélyege emlékezik meg erről a filmről. A legalsó sorba pedig két vígjáték, A nagy csapat,  valamint a Japánban játszódó Mr. Baseball kerültek. Mindegyik bélyegen Sir Dawda Jawara (1924-2019) Gambia első elnökének arcképe látható.    

100 éves a csapat

Az ausztrál rögbiválogatott megalakulásának 100. évfordulójára került kibocsátásra a képen látható bélyegsor 1999-ben. A Wallabies néven emlegetett csapat kétszer nyert rögbi világbajnokságot (1991-ben Anglia ellen, 1999-ben Franciaország ellen), 2003-ban és 2015-ben pedig másodikok lettek. A tizenöt fős csapat tizenegy korábbi játékosa került be a sportág hírességeinek csarnokaiba. (Kettő van belőle.) 1889-ben játszották az első olyan meccseket (szám szerint négyet) Ausztráliában, ahol a britek ellen ausztrál születésű játékosok álltak fel. Egy évvel korábban látogattak először a britek Ausztráliába, de akkor az ausztrál csapat tagjai is angolok voltak. Az 1889-es játékok közül az első, Sydneyben megrendezettet megnyerték az ausztrálok, a következő hármat viszont az angolok. 1908-ban látogatott először ausztrál rögbicsapat a Brit-szigetekre, ahol a helyi újságírók a Rabbits, azaz nyulak nevet ragasztották rájuk. Mivel ezt az ausztrálok lekezelőnek tartották, elnevezték magukat wallabyknek. A wallaby a kis- és középtermetű kengurufajok neve, a csapat kabalája pedig Wally. A Wallabies mezének színe zöld és sárga, főtámogatójuk pedig 2004 ót a Qantas légitársaság.

Stadion Los Angelesben

1923-ban nyitották meg a Los Angeles Memorial Coliseum nevű stadiont, ami azóta számos sportesemény helyszínéül szolgált. A stadiont 16 hónap alatt húzták fel, nevében a memorial szó Los Angeles első világháborúban szolgált veteránjainak állít emléket, amit 1968-ban minden helybéli katonára módosítottak. Mai áron 13,4 millió dollárba került a felépítése az akkor 75 ezer férőhelyes stadionnak, amit azóta többször átépítettek, bővítettek. Két fenntartója van: Kalifornia állam és Los Angeles megye. Az első világhírű sportesemény, amit itt tartottak az 1932-es olimpiai játékok voltak, majd több felújítást és modernizálást követően az 1984-es olimpiai játékok megnyitója és számos sportesemény is itt volt. Jelenleg majdnem 99 ezer főt képes befogadni a stadion, de több alkalommal is 110 ezer fő körül volt a látogatók száma, utoljára 2008-ban egy baseball meccsen. Az akkori 114 ezres nézőszám bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe. A stadion jelenleg a USC Trojans egyetemi amerikai futball csapat otthona, valamint egy időre az NFL-ben levő Rams csapaté, de korábban a Raiders, UCLA Bruins és Dodgers csapatok stadionja is volt. Nagy tervek elébe néz az építmény, ha Los Angeles megkapja a 2024-es olimpiai játékok rendezési jogát, hiszen felújítva ebben lenne a nyitó- és záróünnepség. A képen látható bélyegblokkot 1983-ben bocsátotta ki az afrikai Bissau-Guinea postája a Los Angeles-i olimpiai játékok emlékére.    

Sydney győztesei

2000-ben az ausztráliai Sydney városa kapta meg a lehetőséget a 27. nyári olimpiai játékok megrendezésére. Ennek alkalmából bocsátotta ki az Ausztrál Posta a képen látható bélyegsort, amin aranyérmes sportolóik láthatók. A kontinensnyi ország 4. helyen végzett az éremtáblázatban, összesen 58 éremmel. (Magyarország a 13. helyen végzett 8 aranyéremmel.) A képen látható aranyérmes sportolók: Ian „Thorpedo" Thorpe (1982-) úszó három aranyérmével és két ezüstérmével, amik közül a 400 m gyors egyéni és két csapatérem, a 4x100 m gyorsváltó csapat, Michael Diamond (1972-) férfi trap sportlövészetben, a lovastusa csapat és Susie O'Neill (1973-) 200 m gyorsúszó, aki három ezüstérmet is nyert Sydneyben. A második sorban a kerékpározásban aranyérmes férfi madison csapat látható, őket követi Grant Hackett (1980-), aki 1500 méteres gyorsúszásban és csapatban nyert, a férfi 4x200 m gyorsváltó csapat, a női vízilabdacsapat és a női strandröplabdázók. A harmadik sorban látható a női gyeplabdacsapat, a vitorlázók női 470-es osztályának (ez a hajó centiméterben mért hosszúra utal és típusa pedig dingi) tagjai, Cathy Freeman (1973-) futó, az első ausztrál őslakos, aki aranyérmet (400 méteren) nyert és aki különleges futóruhájával vált ismertté, Lauren Burns (1974-) taekwondós női légsúlyban, a vitorlázók 470-es férfi osztálynak párosa és Simon Fairweather (1969-) férfi egyéni íjászatban.  

Los Angeles, 1932

1932-ben és 1984-ben is Los Angelesben rendezték meg a nyári olimpiai játékokat, ennek állít emléket ez az 1983-ban kibocsátott bélyegsor Bissau-Guineából. Ez a kicsivel több mint 36 ezer négyzetkilométeres ország Nyugat-Afrikában fekszik, és 1996 óta küldenek csapatot a nyári olimpiai játékokra. Az 1932-es versenyre csak a kaliforniai város pályázott, de a nagy világválság miatt az előző, amszterdami játékokhoz képest csak a sportolók fele tudott részt venni a játékokon. 37 ország résztvevői versenyeztek 14 sport 117 versenyszámában. Ekkor épült először olimpiai falu, de csak a férfi sportolóknak, a nőket szállodában helyezték el. A Los Angeles-i Olimpiai Stadion 105 ezer ember befogadására volt képes, ami akkori rekordnak számított. Magyarország az előkelő 6. helyet érte el az éremtáblán, 6 arany, 4 ezüst és 5 bronzéremmel. Az első bélyegen az aranyat megnyerő 4x200 méteres japán váltócsapat látható, azonban a japán úszók összesen öt aranyérmet négy ezüstöt és két bronzt nyertek. A második bélyegre George Saling (1909-1933), a 110 méteres gátfutás amerikai győztese került, aki hat hónappal a játékok után 23 évesen autóbalesetben meghalt. Ellen Preis (1912-2007) osztrák vívónő az egyetlen női számban, az egyéni tőrben nyert (ebben lett bronzérmes Bogen Erna [1906-2002] magyar vívónő, Gerevich Aladár hétszeres olimpiai bajnok felesége). Preis 1936-ban Berlinben és 1948-ban Londonban ezüstérmes lett. Rudolf Ismayr (108-1998) német súlyemelő középsúlyában lett aranyérmes, 1936-ban ezüstérmes. Az alsó sort Juan Carlos Zabala (1911-1983) argentin aranyérmes maratonfutó indítja. és a svéd öttusázó, Johan Gabriel Oxenstierna (1899-1995), későbbi katonatiszt követi. Öttusában svéd nyerte az ezüstérmet is, a bronz pedig egy amerikai sportolóé lett. Az utolsó bélyegen a dán férfi országúti csapatverseny kerékpározói láthatók, akik közül hárman ezüstérmesek lettek. illetve a 100 kilométeres országúti mezőversenyen 18. helyezett.  

Máltai olimpiai játékok

Az 1992-ben Barcelonában megrendezett 25. nyári olimpiai játékok alkalmából került kibocsátásra ez a máltai bélyegsor. A földközi-tengeri szigetország 1928-ban Amszterdamban képviselte először magát, ekkor jött létre olimpiai bizottságuk is. azóta összesen (az ideivel együtt) 15. olimpiai játékokon vettek részt, de érmet eddig még nem szereztek. Németország egyesölése után először ment közös csapat, a Szovjetunió szétesése után pedig most először versenyeztek a Független Államok Közössége (FÁK) egy csapatban, Egyesített Csapat néven. A balti államok 1936 óta először indultak független országként, valamint Horvátország, Bosznia-Hercegovina és Szlovénia csapatai. Jugoszlávia csapata ugyancsak függetlenként versenyzett. 1960 óta ez volt az első olimpiai játékok, amin Dél-Afrika részt vehetett, miután apartheid (faji elkülönítő) politikája miatt kizárták őket. Összesen 169 csapat vett részt, 29 sportág 257 versenyszámban. Magyarország az előkelő nyolcadik helyen végzett 11 arany, 12 ezüst és 7 bronzéremmel. Új versenyszám lett a baseball, a tollaslabda, a női dzsúdó és a vadvízi (szlalom) kajak újra bekerült versenyszámok közé. A játékok legeredményesebb sportolója Vitalij Serbo fehérorosz tornász lett hat aranyéremmel.  
 

Labdarúgó-Európa-bajnokság, 1972

A 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság előtt a magyar válogatott az 1972-es tornán játszott utoljára. Ennek emlékére került kibocsátásra ez a bélyegblog, amin a negyeddöntőben résztvevő országok zászlajai, nevei, illetve a játék pillanatképei láthatók. Ez volt a 4. Európa-bajnokság, aminek utolsó meccseit Belgiumban játszották, három helyszínen (Liege, Brüsszel, Antwerpen). Összesen 32 válogatott játszott 8 csoportban, Magyarország a 2. csoport (ebben játszott Norvégia, Franciaország és Bulgária) győzteseként jutott tovább a negyeddöntőbe. Ezt követően három meccset játszott Románia ellen, amit összesítésben 5-4 eredménnyel megnyert. Ezzel a teljesítménnyel jutott be a zárókörbe Belgium, a Szovjetunió és Nyugat-Németország mellett. Az elődöntőben 1:0-ra kikaptunk a Szovjetunió ellen, a bronzmérkőzésen pedig 2:1-re Belgium ellen. Az Európa-bajnokságot az NSZK nyerte 3-0 eredménnyel a Szovjetunió ellen.
A magyar válogatott szövetségi kapitánya Illovszky Rudolf (1922-2008) volt, a bronzmérkőzésen Kű Lajos (1948-) rúgott egy gólt. A torna gólkirálya a német Gerd Müller (1945-) lett négy góllal.  

Olimpia Innsbruckban

1964-ben Innsbruckban rendezték a 9. téli olimpiát, aminek emlékére ezt a bélyegsort bocsátotta ki a Magyar Posta. A bélyegeken, amin olimpiai versenyszámok láthatók, Füle Mihály (1914-2005) festőmű vész, grafikus tervezte, aki az egyik legnevesebb bélyegtervező volt. Az innsbrucki olimpia nem úgy indult ahogy tervezték: a rossz pályák miatt egy brit szánkós és egy ausztrál síző meghalt még a játékok kezdete előtt, így fekete karszalagban és félárbocra eresztett zászlóval indult a megnyitó. Emellett az időjárás sem volt kedvező, hiszen előtte 60 évig nem volt olyan meleg, mint akkor, hó nem esett, csak eső, így Amerikából kellett hóágyúkat hozatni. A magyar válogatott 28 fős volt, de érem nélkül végeztek. A legsikeresebb sportoló Klaudija Bojarszkih sífutó és Ligyija Szkoblikova gyorskorcsolyázó lettek, három és négy aranyéremmel. Először versenyzett és nyert aranyat műkorcsolyában a Belouszova-Protopopov páros, akik később legendás sportolók lettek. A német műkorcsolyapárostól pedig később elvették az ezüstérmet, mert kiderült, profi sportolónak szerződtek. Egy francia testvérpár pedig bravúrosan győzött: Marielle Goitschel óriás-műlesiklásban első lett, nővére Christine pedig második, míg az utóbbi szlalomban lett első és Marielle második. Az összesített éremtáblázatban a Szovjetunió lett az első, majd Ausztria és Norvégia.

Norvég győztesek

Négy, kiemelkedő teljesítményű sportoló került erre a norvég bélyegblokkra 1990-ből. A bal felső sarokban Thorleif Haug (1894-1934) látható, aki 18 és 50 kilométeres sífutásban, valamint északi összetettben három aranyérmet szerzett az 1924-es, Chamonix-ban megrendezett I. téli olimpiai játékokon. Haug negyven évesen halt meg tüdőgyulladásban, de az emlékét a mai napig őrzik, ápolják. Sonja Henie (1912-1969) nem csak a korcsolya egyik kiválósága, de filmcsillag is volt. 1928-ban, 1932-ben és 1936-ban műkorcsolyában olimpiai aranyérmeket nyert, ezen kívül hatszoros Európa-bajnok és tízszeres világbajnok volt. Nem csak tehetségével, de szépségével is sok millió rajongóra tett szert. Egyik legnagyobb tisztelője Adolf Hitler volt, de sajnos ez a személyes kapcsolat számos problémát okozott neki. 1936-ban felhagyott az amatőr sporttal és jégtáncturnékra ment, 1936-ban pedig elkészült első amerikai filmje.  A harmincas évek végére ő volt az egyik legjobban kereső hollywoodi színésznő, a háború után viszont hazatért Norvégiába. Henie-nek nem csak kéz- és lábnyomát örökítették meg Hollywoodban, de korcsolyáinak élét is. A sokoldalú híresség leukémiában hunyt el egy Párizsból Oslóba tartó repülőgépen. Az alsó sorba két gyorskorcsolyázó került. Ivar Ballangrud (1904-1969), aki első aranyérmét az 5000 méteres versenyszámban nyerte St. Moritz-ban 1928-ban, valamint még hármat (500, 5000, 10000 métereken) 1936-ban Garmisch-Partenkirchenben. Ezeken felül még két ezüst és egy bronzérmet is szerzett. Ballangrud mellett Hjalmar Andersen (1923-2013) látható, aki három aranyérmével (1500, 5000, 10000 méteren) az 1952-es oslói téli olimpia legeredményesebb sportolója lett. Rendkívül népszerű sportoló volt, akiről élete során négy szobrot is emeltek, illetve állami temetést kapott, amin részt vett a norvég király, a miniszterelnök pedig beszédet mondott.