Útszéli látnivalók

 Ha az ember utazik, időnként az út mellett kimagaslik valami szokatlan, érdekes, különleges. Négy ilyen kanadai látványosság került erre a 2009-ben kibocsátott öntapadós bélyegfüzetre. Mr. PG a Brit Kolumbia középkeleti részén fekvő Prince George városának jelképe. Fából van és eredetileg a város fakitermelésére hívta fel a figyelmet. 1960-ban készült, picivel több, mint 8 méter magas, PG fejének kerülete 1,5 méter. Éveken át több városban is előfordult, jelenlegi helyére 1970-ben került. 2020 tavaszán egy fehér zászlót tartott a kezében, amiben piros szív volt, ami a világjárvány miatti közösségi összefogást szimbolizálta. Sokkal északabbra, Kanada legészaknyugatibb territóriuma Yukon, ami hegyeiről, erdőségeiről és aranyáról ismert. Ennek déli részén fekszik egy kevesebb, mint ezer fős település, Watson Lake. Itt látható a Sign Post Forest, azaz Útjelző-erdő. 1942-ben egy munkagép ledöntött néhány útjelzőt, egy katonát pedig megbíztak, hogy helyezze vissza őket. A honvágytól szenvedő közkatona kirakott egy új táblát, amin szülővárosának neve volt. A település 4500 kilométerre volt a kihelyezett táblától. Ettől fogva került egyre több útjelző, rendszámtábla, üdvözlőtábla a területre, ahol mára legalább 80 ezer ilyen tárgy látható. Az Északnyugati területek déli részén, a maga 3,5 ezer fős lakosságával régióközpont Hay River. Alaszkától Grönlandig az északi népek inuksukokat, azaz kőből épült útjelzőket emeltek, de táborhelyre alkalmas helyet, sőt élelemforrást is jelöltek. Ezeket a több méter magas építményt messziről észre lehetett venni. A 2010-es, Vancouverben megrendezett téli olimpiai játékok egyik kabalája is egy embert ábrázoló inuksuk volt. A képen levő szobor Hay River településen látható és 1978-ban emelték a Sarkköri Téli Játékok sporteseményre. Az utolsó bélyegre az albertai Vegreville-ben látható piszanka, azaz ukrán húsvéti tojás került. A városka lakosságának nagy része ukrán, akik 1973 óta piszanka fesztivált is tartanak. Az alumíniumszobor 9 méter hosszú és 2,5 tonna, de ezzel csak a második legnagyobb a világon. A szobor a kanadai ukrán közösség legjelentősebb alkotása.   

Az oktatás mindenkinek jár

 Oktatást mindenkinek! - olvasható angolul és franciául ezen a kanadai bélyegen 1999-ből. A kibocsátás alkalma a Frontier College nevű, írástudást segítő szervezet megalapításának századik évfordulója volt. Az intézmény azért jött létre, hogy olyan személyeket tanítson meg írni és olvasni, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudtak iskolába járni, vagy lemorzsolódtak. A szervezet számos kanadai városban tart angol és francia nyelvű órákat, gyerekeknek, kamaszoknak és felnőtteknek, az órák pedig közösségi házakban, börtönökben, farmokon és menhelyeken vannak. Az intézmény jelenlegi nevét 1919-ben kapta (korábban Olvasósátor Szövetség volt), központja pedig Torontóban van. A szervezet állandó vezetősége mellett sok száz önkéntessel működik, akik elsősorban egyetemekről, főiskolákról érkeznek. Az 1800-as évek végén Kanada erdőségei tele voltak olyan fakitermelő táborokkal, ahol a fiatal férfiak, akiknek nagy része frissen érkezett bevándorló volt, nem tudott sem írni, sem olvasni. Alfred Fiztpatrick (1862-1936) presbiteriánus lelkész ötlete volt, hogy ezeknek az embereknek nem jótékonyság, hanem társadalmi igazságosság kell. Bár nagyon szűkös anyagi költségek mellett, de felállított egy olvasósátrat, ahol önkéntesek kezdték el tanítani a belépőket. A tanulóközpontú oktatás a mai napig sikeres és elismert. A képen levő bélyeg ívszéli, amiben vízjel rajzolódik ki.  

Történelmi járművek II.

2016 márciusában már írtam kanadai járművekről (klikk ide), ami ennek a négy részes sorozatnak a második része volt, most pedig az utolsóról olvashattok, amit egyébként 1996-ban adott ki a Kanadai Posta a Kanadai Filatéliai Kiállítás (CAPEX) alkalmából. 1899-ben William J. Still úgy döntött, hogy épít egy könnyű járművet, amibe elektromos motort szerel. A Parker's Dye Works egy torontói ruhatisztító és festőműhely volt, akik egy ilyen járművet vásároltak, amivel az első kanadai vállalat lettek, akiknek elektromos autójuk volt. A jármű 209 kg súlyú volt, 48 km-t tudott megtenni 5 és 22 km/h sebességgel, ami rendkívülinek számított. Az 1900-ben alapított White Motor Company nyerges vontatóját (White Model WA 122) láthatjuk a különleges alakú pótkocsijával 1947-ből. 1935-ben a sör reklámozása tiltott volt Kanadában, így a Labatt Sörgyár kitalálta, hogy mi lenne ha a pótkocsikra raknák a reklámot. A szállítás is olcsóbb lenne, mint vasúton, és sokkal többen is látnák a cég logóját. Négy áramvonalas (streamliner) pótkocsi készült, a képen levő volt a negyedik. 1955-ig jártak ezekkel a Streamliner teherautókkal, majd a cég eladta a flottáját. Az International Harvester nevű amerikai cég nem csak autókat és mezőgazdasági eszközöket, de háztartási gépeket is gyártott. 1921-ben elkezdtek Kanadában is tehergépkocsikat gyártani, hogy ne az Egyesült Államokból kelljen bevinni őket, ami nagyon költséges volt. A képen levő D-35-ös teherautó volt az első nem személygépkocsi, ahol számított a kényelem és mindent ergonomikusan terveztek bele. 1938-40 közt gyártották a teherautót, a bélyegen pedig a Western Canada Flour Mills malomipari cég logója átható. A második sort egy úthenger indítja 1914-ből. Charles H. Waterous alapította a Waterous Road Works céget, hogy tökéletesítse a gőzzel működő úthengert. Előtte egy lóvontatású útgyalut használtak a kátyúk megszüntetésére. Ez a 12 tonnás gép először fellazította a talajt a jobb oldali hengerre szerelt lyuggatókkal, majd lelapította. A Hayes-Anderson Company 1922-től gyártott teherautókat a  Brit Columbia-i fakitermelő vállalatok részére. A bélyegen levő HDX 45-115 az utolsó típus, amit az autógyár a Paccar vállalattal történő összeolvadás előtt gyártott. Ez 1975-ben készült, és MacMillan Bloedel vállalat vásárolta meg. A cég logója látható a teherautón. A bélyeg kibocsátásakor még mindig használatban volt az „angyal játszótársának" becézett teherautó. A teherautórészre rá lehetett csatolni az egyébként a farönköket szállító vontató részt. Az utolsó bélyegre egy Champion útgyalu került 1936-ból. 1892-ben az ontariói Hamiltonban élő Copp fivérek megvették az American Road Machinery Company nevű, útépítő vállalattól a Champion márkájú útgyalujuk gyártási jogait. 1936-ban készült el az első hidraulikus verzió, ami a bélyegen is látható. 1997-ben a vállalatot megvásárolta a Volvo, azóta pedig az ő motorjaival készülnek ezek a gépek. Mára a világ második legnagyobb motorizált útgyalu gyártója a cég.       

Látványos útvonalak

1997-ben kezdte el a Kanadai Posta kibocsátani a látványos útvonalak négyestömbjeit, a képen az 1999-es, harmadik ilyen kibocsátás látható. A bal felső sarki bélyegre a Quebecet északkeleti-délnyugati irányban átszelő 132-es út került. A Szent Lőrinc folyót követi a teljességében 1600 km-es út, majd egy hatalmas, 930 km-es hurkot képez a Gaspé-félsziget körül. A Navigátor útjának is nevezett 132-es számos apró településen megy át, vagy folyóparton, vagy tengerparton. A következő bélyegre a Kanada közepéről induló, és egészen a Csendes-óceánig elérő Yellowhead Highway került. A prérit és a Sziklás-hegységet is átszelő 2860 km-es út a Yellowhead-hágóról kapta a nevét, ami a szőkés hajú Pierre Bostonais nevű prémkereskedőről kapta a nevét. A nevezett út része a Transzkanadai-autópályának, ami az egész országot átszeli keleti-nyugati irányban. Új-Fundland a legkeletibb kanadai tartomány. A sziget keleti felén terül el a Bonavista-félsziget, ahol állítólag először kötött ki John Cabot olasz származású brit felfedező 1497-ben. A félszigeten vezet át a 230-as út, vagy más néven Felfedezések útja (Discovery Trail). A jobb alsó sarki bélyegre a Dempster Highway (másik nevein Yukon Highway 5 vagy Northwest Territories Highway 8) került, ami egy 737 km-es, észak-déli irányú út Észak- Kanadában, pontosabban, ami a Yukonon át fut egészen az Északnyugati területekig. Itt a Mackenzie folyó deltatorkolata található és a Jeges-tenger. Az út több folyót is átszel, amin csak komppal lehet átmenni (vagy ha befagy), de 2017 óta egész évben lehet rajta közlekedni. A Dempster Highway William Dempster (1876-1964) kanadai lovascsendőrről lett elnevezve, aki egy híres, négy fős őrjárat tagjait megtalálta. ötven kilométerre Fort McPherson településtől. 

Oktatásban az erőnk

„Erő az oktatáson keresztül" olvasható angolul és franciául ezen a kanadai bélyegen, amit 1962-ben adtak ki. A kibocsátás apropója, hogy az említett év az Oktatás Éve volt Kanadában. Azzal a céllal döntöttek ennek megszervezéséről, hogy minél több kanadainak felhívják a figyelmét a továbbtanulásban rejlő lehetőségekben, amikkel aztán hazájukat erősíthetik. A bélyeg közepén egy fiatal pár látható akik előre tekintenek. Körülöttük az oktatás különböző ágainak jelképei láthatók: történelem, állam- és jogtudomány, mérnöki tudományok, fizika, üzleti tudományok (érdekes, hogy ezt az írógép jelképezi), építészet, zene, biológia csillagászat. A jobb oldalra kerültek: politikatudomány, nemzetközi kapcsolatok, szociológia, szakmák, irodalom, kémia, matematika, közgazdaságtan és pénzügy, tudományos kutatás, pszichológia, antropológia, orvoslás, vizuális művészetek és tervezés, vallástudomány és hadtudományok. Az Oktatás Éve során számos program került megrendezésre. Megtartották a Második Kanadai Oktatási Kongresszust, az első országos tudományos expót, illetve számos egyéb programot könyvtárak, múzeumok, szakképző központok bevonásával. A bélyeg kibocsátásának éve elrejtve, a mikroszkóp alá került.       

Vancouver

George Vancouver (1757-1798) születésének 250. évfordulójára bocsátotta ki ezt a dombornyomott (a ruhája) blokkot és a bélyeget a Kanadai Posta. Vancouver angol tengerésztiszt volt, aki az első brit volt, aki feltérképezte Észak-Amerika északnyugati partvidékét. Tizenhárom éves volt, amikor csatlakozott a Brit Királyi Haditengerészethez, egy évvel később pedig már James Cook egyik kadétjaként szolgált annak második expedícióján. 1776-1778 között részt vett a harmadik útján is, így jelen volt a Hawaii-szigetek felfedezésekor. A britek oldalán harcolt az amerikai függetlenségi háborúban, majd másodtisztként vissza kellett volna térnie az északnyugati partvidékre, amit egy spanyolok elleni területi vita megakadályozott. Ennek tisztázása után a korona már parancsnokként küldte az említett területre, hogy térképezze fel a partvidéket és vegye birtokba. 1791. április elsején indult az expedíció és Fokváros, valamint Ausztrália érintésével értek a következő év április 26-án az észak-amerikai partokhoz. Pár nappal később feltérképezte a mai, kanadai Vancouver és amerikai Seattle közötti szigetvilágot, és számos hegycsúcsnak nevet adott (Mount Rainier, Mount Baker, Mount St. Helens), majd északra ment, ahol a spanyolok egy erődöt tartottak fenn. Itt térképet cserélt a spanyol felfedezőkkel, és megállapodtak, hogy az újonnan bebizonyított sziget neve a Quadra és Vancouver-sziget nevet fogja viselni. A spanyolok kivonulása után viszont a Vancouver-sziget név maradt meg. Még számos szigetet fedezett fel, többet Alaszkában, a teleket pedig vagy Kaliforniában vagy a Hawaii-szigeteken töltötte. 1795-ben megkerülte a dél-amerikai Horn-fokot és az év szeptemberében visszatért Angliába. Vancouvert hazájában több támadás is érte, az utazásain résztvevő személyektől, akik szigorú magatartása miatt bosszút akartak rajta állni. Minden idők egyik legnagyobb felfedezője negyven évesen halt meg súlyos betegség következtében.  

Történelmi járművek

Különböző funkciójú járművek kerültek erre a kanadai bélyegblokkra 1994-ből. A második világháború során Kanada 850 ezer katonai járművet gyártott a szövetségesek részére. Az elsőn egy Ford F60L-AMB típusú katonai mentő látható, amit 1942-43 között használtak. Ennek a járműnek leszerelhető volt a hátsó tere, így nem csak betegszállításra, hanem más funkciót is elláthatott.  A kanadai Arthur Sicard-t (1876-1946) tartják a hómaró atyjának, aki 1925-re elkészítette első prototípusát. Ez olyan sikeresnek bizonyult, hogy egy Montreal melletti kisvárosban megalapította a Sicard Vállalatot. ami évtizedeken át a világ vezető hómarógyártója volt. Mára a cég egy nagyobb, amerikai vállalat része. A képen egy 1927-es hómaró és kotró látható. Az Ottawa Car Company 1891-től gyártott villamosokat (később repülőgépeket is), hogy a városban használják őket. A képen egy 1894-es villamoskocsi látható, ami 25 éven át szolgálta az utasokat, egyszerre ötven főt. Mára csak Torontóban maradt működő villamos.  A második sort az REO Speed Wagon nevű rendőrautó indítja. Az REO Motor Car Company kisteherautóit 1915-1953 között gyártották különböző célokra: tűzoltókocsinak, rendőrbusznak, személy- és teherszállításra, sőt temetkezési autónak is. A rendőrfurgon nagyon népszerűnek bizonyult, 1925-re 125 ezer darabot gyártottak belőle. A jármű nevét használta fel egy amerikai rock banda is, aminek egyik slágerét a jármű szóra klikkelve meghallgathattok. 1936-ban mutatták be a következő, Bickle Chieftain típusú tűzoltóautót. Az R.S. Bickle Company, később Bickle Fire Engine Company  az ontariói Woodstockban gyártotta 1928-39 között ezt a járművet, amin volt víztartály, slagtartó, létra, a hathengeres motor pedig összeköttetésben volt a szivattyúval, hogy a vizet fecskendezni tudják. Az 1933-ban Winnipegben alapított Motor Coach Industries (MCI) gyár készítette az utolsó bélyegre került, 1950-es MCI Courier 50 Skyview autóbuszt, amit elsősorban távolsági utazásnál használtak egészen 1955-ig. A farmotoros, 33 utas szállítására képes buszt 1960-ig gyártották. Az MCI a mai napig a legnagyobb távolsági busz gyártó Észak-Amerikában.
    

A vászon csillagai II.

A Kanadai Posta 2006-ban és 2008-ban bocsátott ki bélyeget híres filmcsillagokról, akik az országban születtek. A felső sorban a torontói születésű Mary Pickford (született Gladys Louise Smith, 1892-1979) látható, aki a némafilmek egyik legnagyobb sztárja volt, később pedig sikeres, független producerré vált. 1908-ban fedezte fel D.W. Griffith rendező, aki a Biograph Stúdiónál 150 filmben szerepeltette. 1913-tól már piaci értékéhez mérten kapott bért elsőként, ami heti kétezer dollárt jelentett. 1919-ben Griffithtel, Charlie Chaplinnel és későbbi férjével, Douglas Fairbanks filmsztárral létrehozta a United Artists filmgyártó vállalatot, később pedig társalapítója volt a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiának. 1929-ben a Coquette című filmért kapott Oscar-díjat, majd 1976-ban életműdíjat. Mellé Lorne Greene (született Lyon Himan Green, 1915-1987) került, aki a Bonanza (1959-1973) című westernsorozat egyik főszereplőjeként vált ismertté. 1978-1979 között egy mára újabb kultikus sorozatban, a Battlestar Galactica című sci-fiben kapott főszerepet. Az alsó sorban John Candy (), a nyolcvanas és kilencvenes évek vígjátékainak megkerülhetetlen komikusa látható. Legismertebb filmjei: Bombázók a seregnek (1981), Önkéntesek (1985), Űrgolyhók (1987), Repülők, vonatok, autók (1987), Belevaló papapótló (1989), Reszkessetek, betörők! (1990), Mama pici fia (1991), Jég veled! (1993). Candy az Elég a vadnyugatból! című westernparódia forgatása alatt hunyt el szívinfarktus következtében Mexikóban. Ki ne emlékezne az 1933-as King Kong című kalandfilmre, ahol a hatalmas gorilla az Empire State Building tetején egy sikítozó lányt szorongat? Ő volt Fay Wray (1907-2004), aki, bár pályája 57 évig tartott (gyakran játszott horrorfilmekben), de ezzel a szereppel írta be magát a filmtörténetbe. Halála után két nappal az Empire State Building lámpáit 15 percre lekapcsolták a tiszteletére. A 2008-as blokkról 2014. október 20-án írtam, nézzétek meg azt is.

Dal, dal hátán

2007-ben bocsátott ki a Kanadai Posta először korong alakú bélyegeket, amin Paul Anka, Anne Murray, Joni Mitchell és Gordon Lightfoot voltak. (Erről a bélyegblokkról 2014. július 22-ei blogbejegyzésemben írtam.) Két évvel később jelent meg ez az öntapadós és perforált bélyegeket tartalmazó korong, amire újabb négy kanadai énekes került. A quebeci születésű Robert Charlebois (1944-) a kanadai francia ajkú zenészek egyik legkiemelkedőbb alakja, aki a hatvanas évek óta ad ki albumokat, szerepel filmekben és koncertezik világszerte. Tőle jobbra Édith Butler (1942-) látható, aki ugyancsak a kanadai frankofón előadók egyik legjelesebb személyisége, aki zenei tevékenységéért 1975-ben megkapta a Kanada Rendet. Zenéjében keverednek a helyi népi zenék elemei a popzenével és a countryval. Stompin' Tom Connors (1936-2013) elsősorban country és folkzenéjéről ismert; dalai szinte minden jégkorongmeccsen hallhatók. Connors sokszor énekel Kanada kulturális és történelmi eseményeiről. A jobb alsó bélyegen pedig az egyik legismertebb kanadai énekes, Bryan Adams (1959-) látható. A dalszerző-énekes pályája során több mint százmillió albumot adott el, amivel minden idők legsikeresebb énekesei közé tartozik. A Grammy-díjas énekes pályájának csúcsa a kilencvenes években volt, amikor számos dala került a slágerlisták élére, legutóbbi albuma 2014-ben jelent meg. A bélyegen látható énekesek nevére klikkelve meghallgathatjátok egy-egy slágerüket.    

Fényképész ősök

A bal felső bélyegre az első nemzetközileg elismert kanadai fényképész William Notman (1826-1891) került, aki Skóciában született és 1856-ban költözött Montrealba, ahol rövidesen egy népszerű fényképészetet kezdett üzemeltetni. Első jelentős megbízása, a Szent Lőrinc-folyón épülő Victoria híd építésének dokumentálása volt. A hídavatáskor is jelen volt Notman, aki az ott készült képeket (és más Kanadáról készült fotókat) egy juharfadobozban elküldette Viktória királynőnek, aki el volt ragadtatva a képektől. Notmantól jobbra William Hanson Boorne (1859-1945) látható, aki 1882-ben költözött Bristolból Manitoba államba, majd Calgaryba, ahol fényképészetet nyitott. Boorne elsősorban a környéken élők mindennapjait, a települések fejlődését és a vasútépítést fotózta. Sok képet készített az őslakosok életéről is. A bal alsó sarokba a gazdag skót családból származó Alexander Henderson (1831-1913) került, aki ugyancsak tájképeiről volt ismert. Notmannal ellentétben, ő inkább romantikus brit viktoriánus fényképészetet helyezte előtérbe a realista fényképészettel szemben. Henderson a Kanadai Vasúti Társaság hivatalos fényképésze volt, így egész Kanadát beutazta és körbefotózta. Az utolsó bélyegen Jules-Ernest Livernois (1851-1933) látható, aki a quebeci fényképészet egyik legnagyobbika volt, elsősorban portréfotókat és városi jeleneteket készítve. Tehetségét apjától, Jules-től örökölte, aki úttörője volt. a kanadai fényképészetnek. A képen látható négyestömböt 1989-ben adta ki a Kanadai Posta.  

Váratlan utazás a Zöld Oromba

Ha létezik kanadai sikerkönyv, akkor Lucy Maud Montgomery (1974-1942) Anne a Zöld Oromból (eredeti címén Anne of Green Gables) című regénye az. Az 1908-ban kiadott regény, a Prince Edward-szigeten játszódik, ahol Montgomery is felnőtt. Regényéhez felhasználta gyerekkori jegyzeteit, a tizenegy éves főhős, Anne Shirley arcát pedig Evelyn Nesbitről, a felkapott modellről mintázta. A történet az árva Anne kalandjairól szól, aki véletlenül kerül egy idősödő testvérpárhoz, akik egy fiút akartak örökbe fogadni birtokukra. A könyv azonnal hatalmas siker lett és már 1919-ben készült belőle némafilm, majd további játékfilmek, de legsikeresebbek az 1985-ös és 1987-es televíziós adaptációi voltak. Ezeknek a producere, Kevin Sullivan döntött úgy, hogy Montgomery többi Anne-regénye (1921-ig nyolc regény jelent meg) is lehetne az alapja egy új sorozatnak, ami újabb világsiker lett. Ez a Váratlan utazás volt, amely ugyancsak a Prince Edward-szigeti Avonlea-ben játszódott. A Kanadai Posta 2008-ban, a regény kiadásának századik évfordulójára adta ki ezt a blokkot és a két bélyeget. Mivel Kanada kétnyelvű ország, ezért a szöveg nem csak angolul, de franciául is olvasható.

A Ló éve

Kína Kanadával közösen bocsátotta ki tizenkét évvel ezelőtt ezt a csodálatos dombornyomású blokkot a Ló éve kapcsán. A kínai asztrológia elsősorban a tizenkét állatjegyéről ismert; idén is a Ló évét ünneplik. De milyenek is a ló évében születettek? Magabiztosak, energikusak és társasági emberek, és népszerűek. Segítőkészek, de fontos nekik a lelki támasz. Fontos nekik az ápoltság és a megjelenés, rendet viszont nehezen tudnak maguk körül tartani. Színük a piros, ami a jó szerencse jele. Holdújévkor Kínában a jókívánságokat piros papírra írják. A bélyeg külső részén angolul és franciául olvasható az alkalom, amelyre kibocsátották a bélyeget, illetve a többi állatjegy képe is látható.

Láda a levélnek

Nem volt mindig könnyű a vidéken élő kanadaiaknak hozzájutni leveleikhez vagy feladni azokat. Csak 1908 októberében, több évnyi lobbizás után indult be a vidéki postaszolgálat, számos feltétellel. Az egyik ilyen feltétel az volt, hogy a helybélieknek a postától kellett vásárolniuk a King Edward névre hallgató postaládát és oly módon kellett az út szélére helyezni, hogy a postásnak ne kelljen leszállnia a lóról vagy kocsiról, ezzel megkönnyítve és gyorsítva a munkáját. Ez a 2000-ben kibocsátott kanadai sor a vidéki postaládáknak, mint a népi művészet remekeinek állít emléket: a négy bélyeg a négy évszakot, valamint a postaládák sokszínűségét szimbolizálja különböző tájakon.

Virágozzék!

1991-ben Kanadában jelent meg ez a botanikus kerteket bemutató, két azonos bélyegsor, bélyegfüzetben. A bélyegfüzetek, mint egy gyűjtő funkcionálnak, amelyből bármikor kitéphető a bélyeg, ha szükség van rá. Magyarországon viszonylag kevés bélyegfüzet jelent meg, míg Svédországban és Kanadában gyakori postai értékcikk. A kertek balról jobbra: A Vancouver-szigeten található Butchart-kert, amelyet egy kőfejtőből alakítottak ki. A második, a Nemzetközi Békekert, amely a kanadai Manitoba állam és az amerikai Észak-Dakota határán, az atlanti- és a csendes-óceáni határ mértani közepén található. 1932-ben, a két ország testvéri viszonyának jelképeként épült. A harmadik bélyegen a dél-ontariói, Hamilton városában található Királyi Botanikuskert kapott helyet. 1100 hektárjával, a híres londoni Kew Gardens botanikuskert riválisának szánták. A negyedik képen a Montreali Botanikuskert képe látható, végül az 1867-ben alapított, ezzel az öt kert közül a legrégebbi, Halifax városában található közkert. 2003-ban, a Juan hurrikán elpusztította jó részét, amely után a kertet teljesen felújították és újra látogatható.    

Énekeljünk!

Híres kanadai előadóművészek láthatók a két kanadai bélyegblokkon, amit a helyi posta 2007-ben adott ki. A cd-ket formáló bal oldali blokkon öntapadósok a bélyegek, a jobboldalin  négy perforált bélyeg látható, míg a jobb oldalin öntapadós bélyegek vannak. Évtizedek óta adnak ki különböző alakú és anyagú bélyegeket és blokkokat világszerte. A felső sorban Gordon Lightfoot (1938-) folk-pop, folk-rock és country dalszerző és előadó látható, aki sokak szerint minden idők legjobb kanadai dalszerzője. Hazája legrangosabb kitüntetéseinek birtoklója, aki előadóként számos dallal került a slágerlisták élére, de több tucat előadó fel is dolgozta ezeket. Mellette Joni Mitchell (1943-) kilencszeres Grammy-díjas (többek közt életműdíjas) énekesnő és a 20. század egyik legbefolyásosabb női dalszerzője látható. Első albuma 1968-ban jelent meg, az utolsó 2007-ben. Ebben az évben Herbie Hancock jazz-zenész Mitchell dalaiból válogatott egy lemeznyit, ami az év egyik legnagyobb kritikai sikere lett, illetve az év albuma kategóriában Grammy-díjat nyert. Anne Murray (1945-) volt az első kanadai szólóénekesnő, aki amerikai slágerlista élére került. 1968 óta közel 55 millió lemezt adott el világszerte. A Family Guy (1998-) című animációs sorozatnak köszönhetően, a 2000-es években Murray a fiatalok körében is közismert lett, miután az egyik karakter, Stewie Griffin kedvenc énekesnőjeként került a sorozatba. Paul Anka (1941-) tizenhat évesen a Diana című dallal lett világhírű tinibálvány, amit a You Are My Destiny követett. Karriere töretlenül ívelt felfelé, de nem csak énekesként: többek közt ő volt Tom Jones She's a Lady című slágerének dalszerzője és Frank Sinatra My Way című klasszikusának szövegírója is. A dalok címeire és a blokkon szereplők neveire klikkelve meghallgathattok egy-egy dalt.

Boríték, bélyeg, bélyegző

Így néz ki egy elsőnapi alkalmi boríték (FDC - First Day Cover) bélyegzővel, amit mindig a bélyeg kibocsátásának napján adnak ki. Ezt 2002-ben Kanadában adták ki II. Erzsébet uralkodásának 50. évfordulójára, aki Kanada államfője is. 1923-ban az Egyesült Államokban adtak ki először olyan borítékot, amelynek mintája kapcsolódott a rajta levő bélyeg motívumához. Ezt Warren G. Harding amerikai elnök emlékére adták ki. Napjainkban a pecsét is összefügg a boríték mintájával és a bélyeggel, és mindezt gyakorta egy ünnepségen keretében mutatják be.

Montreal '76

A képen egy bélyegblokk látható, amit a XXI. olimpiai játékokra adtak ki, amely 1976-ban, a mai napon kezdődött a kanadai Montrealban. A blokk egy vagy több bélyegből álló, szegéllyel körülvett postai értékcikk. Elsősorban gyűjtőknek készül, bár mindegyiknek van értéke, így használati cikk is. A bélyeg és a körülötte levő, szelvényen látható motívum összefügg, a bélyeg lehet fogazott, mint itt a képen és vágott, ami azt jelenti, hogy nincsen fogazása. Luxemburgban adtak ki először egy üres keretbe foglalt bélyeget 1923-ban, két évre rá egy nemzetközi bélyegkiállítás emlékére Franciaország már mintás keretben adott ki blokkot. Magyarországon 1934-ben, a Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesülete emlékére bocsátottak ki blokkot.
Ennek a blokknak az érdekessége annak a műholdas jelnek a folyamata, amelynek segítségével, lézerrel gyújtották meg Kanadában a görög olimpiai lángot, ezzel megkerülve a transzatlanti szállítást.