Történelmi járművek II.

2016 márciusában már írtam kanadai járművekről (klikk ide), ami ennek a négy részes sorozatnak a második része volt, most pedig az utolsóról olvashattok, amit egyébként 1996-ban adott ki a Kanadai Posta a Kanadai Filatéliai Kiállítás (CAPEX) alkalmából. 1899-ben William J. Still úgy döntött, hogy épít egy könnyű járművet, amibe elektromos motort szerel. A Parker's Dye Works egy torontói ruhatisztító és festőműhely volt, akik egy ilyen járművet vásároltak, amivel az első kanadai vállalat lettek, akiknek elektromos autójuk volt. A jármű 209 kg súlyú volt, 48 km-t tudott megtenni 5 és 22 km/h sebességgel, ami rendkívülinek számított. Az 1900-ben alapított White Motor Company nyerges vontatóját (White Model WA 122) láthatjuk a különleges alakú pótkocsijával 1947-ből. 1935-ben a sör reklámozása tiltott volt Kanadában, így a Labatt Sörgyár kitalálta, hogy mi lenne ha a pótkocsikra raknák a reklámot. A szállítás is olcsóbb lenne, mint vasúton, és sokkal többen is látnák a cég logóját. Négy áramvonalas (streamliner) pótkocsi készült, a képen levő volt a negyedik. 1955-ig jártak ezekkel a Streamliner teherautókkal, majd a cég eladta a flottáját. Az International Harvester nevű amerikai cég nem csak autókat és mezőgazdasági eszközöket, de háztartási gépeket is gyártott. 1921-ben elkezdtek Kanadában is tehergépkocsikat gyártani, hogy ne az Egyesült Államokból kelljen bevinni őket, ami nagyon költséges volt. A képen levő D-35-ös teherautó volt az első nem személygépkocsi, ahol számított a kényelem és mindent ergonomikusan terveztek bele. 1938-40 közt gyártották a teherautót, a bélyegen pedig a Western Canada Flour Mills malomipari cég logója átható. A második sort egy úthenger indítja 1914-ből. Charles H. Waterous alapította a Waterous Road Works céget, hogy tökéletesítse a gőzzel működő úthengert. Előtte egy lóvontatású útgyalut használtak a kátyúk megszüntetésére. Ez a 12 tonnás gép először fellazította a talajt a jobb oldali hengerre szerelt lyuggatókkal, majd lelapította. A Hayes-Anderson Company 1922-től gyártott teherautókat a  Brit Columbia-i fakitermelő vállalatok részére. A bélyegen levő HDX 45-115 az utolsó típus, amit az autógyár a Paccar vállalattal történő összeolvadás előtt gyártott. Ez 1975-ben készült, és MacMillan Bloedel vállalat vásárolta meg. A cég logója látható a teherautón. A bélyeg kibocsátásakor még mindig használatban volt az „angyal játszótársának" becézett teherautó. A teherautórészre rá lehetett csatolni az egyébként a farönköket szállító vontató részt. Az utolsó bélyegre egy Champion útgyalu került 1936-ból. 1892-ben az ontariói Hamiltonban élő Copp fivérek megvették az American Road Machinery Company nevű, útépítő vállalattól a Champion márkájú útgyalujuk gyártási jogait. 1936-ban készült el az első hidraulikus verzió, ami a bélyegen is látható. 1997-ben a vállalatot megvásárolta a Volvo, azóta pedig az ő motorjaival készülnek ezek a gépek. Mára a világ második legnagyobb motorizált útgyalu gyártója a cég.