Az eredetileg a Szovjetunióból származó költészet napja Magyarországon április 11-én van, József Attila születésnapján. 1955-ben tartottak először ilyen ünnepséget, aminek hatalmas sikere lett, így a más szocialista országok is átvették. Az ünnepség célja az volt, hogy a munkásosztályt közelebb hozzák a kultúrához, azon belül is az irodalomhoz. Hazánkban 1964-ben ünnepelték meg először a költészetet, és miután Aczél György (1917-1991) kommunista kultúrideológus rajongott József Attiláért, annak születésnapjához kapcsolták a költészet napját. A képen levő bélyegsort 1973-ban adta ki a Magyar Posta Petőfi Sándor (1823-1849) születésének 150. évfordulója alkalmából. Az első bélyegen a nemzeti költőt látni, miközben a Nemzeti dal című versét szavalja a Pilvax kávéházban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc előestéjén. A második bélyegen portréja látható, a harmadik bélyegre pedig meg már mint hős katonatiszt került. Alább pedig olvassátok 1848. áprilisában írt versét:
A TAVASZHOZ
Ifju lánya a vén télnek,
Kedves kikelet,
Hol maradsz? mért nem jelensz meg
A világ felett?
Jöszte, jöszte, várnak régi
Jóbarátaid;
Vond föl a kék ég alatt a
Fák zöld sátrait.
Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,
Beteg most szegény,
Oly halványan üldögél ott
A föld küszöbén;
Áldást hoz majd a mezőre,
Ha meggyógyitod:
Édes örömkönnyeket sír,
Édes harmatot.
Hozd magaddal a pacsírtát,
Nagy mesteremet,
Aki szép szabad dalokra
Tanít engemet.
S ne feledd el a virágot,
Ne feledd el ezt,
Hozz belőle, amennyit csak
Elbír két kezed.
Nagyobbodtak a halálnak
Tartományai,
S bennök sokan a szabadság
Szent halottai;
Ne legyenek szemfedőtlen
Puszta sír alatt,
Hintsd reájok szemfedőül
A virágokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése