Festmények a postán

A nagy gazdasági világválságot követően a Franklin Roosevelt elnök vezette amerikai kormány a New Deal nevű gazdaságélénkítő politikával kívánta felpörgetni a gazdaságot, munkához juttatni embereket. Bár a program hivatalosan 1933-1939 között tartott, de ezalatt átalakította nem csak a gazdaságot, de a társadalmat és a kormányzati rendszert is. Az Amerikai Pénzügyminisztérium hirdette meg a kétéves Közüzemi Műalkotások Projektet 1934-ben, aminek célja az volt, hogy minél több művész kapjon megbízásokat és újra dolgozhasson. Közel 145 millió dollárt különítettek el középületek (iskolák, könyvtárak, bíróságok) megépítésére és 3750 művésztől 15660 műalkotás készült. Ezt követően egy újabb programot hoztak létre egészen 1943-ig, aminek a célja az új postahivatalok falfestménnyel történő kidíszítése volt. A pályázatban az állt, hogy nagyjából 3,6 m x 1,5 méteres vászonra festett olajképek legyenek, amiket az új posták építési költségének egy százalékából finanszíroznak. Több művészeti projekt is futott párhuzamosan, így ide kapcsolódik a már meglévő postaépületek felújítása és kidíszítése is. Az országot 16 régióra osztották fel, a festmény tervével névtelenül lehetett pályázni, amit egy országos döntő követett. A kép kiválasztása után derült ki a művész neve. A megbízást ekkor kapta meg a festőművész. Realista stílusú, a helyi közösséghez kapcsolódó képet kellett készíteni, a modern, absztrakt műalkotásokat nem ajánlották. Nagyjából 1400 falfestmény készült 1300 városban, amelyek megóvása a posták feladata egészen napjainkig. Az Amerikai Posta 2019-ben adta ki a képen látható öntapadós kisívet, amin öt különböző település postájának festményei láthatók kétszer. A felső sorba egy Arkansas és Oklahoma államból való került, alatta egy Colorado és Új-Mexikó állambeli. A harmadik sorba egy marylandi, majd újra a többi. 

A levelezőlap és annak atyja

Pozsonyban született Gervay Mihály (1819-1896), aki 1867-től, a független Magyar Királyi Posta létrejöttétől fogva 21 éven át volt országos postafőigazgató. Ő volt az egyik, aki a magyar kormányt képviselte az ideiglenes postaegyezmény tárgyalásain 1867-ben, neki köszönhetően került az osztrákokat jelképező kétfejű sas helyett magyar címer a posták épületeire, a pecsétekre, a postaládák piros-zöld színűek lettek a fekete-sárga helyett, a bélyegzőkön a településnevek német neveit pedig felváltották a magyar nevek. Mindezeken felül a Szent Korona lett a Posta jelképe, amit a mai napig használ az intézmény. De mindezeknél is maradandóbb, hogy az ő nyomására terjedt el a levelezőlap, ami arra szolgált, hogy a levélnél rövidebb szöveget felvigyen rá a küldő. Mint ahogyan a 2019-ben, Gervay születésének 200. és a levelezőlap 150. évfordulójára kiadott bélyegblokkon is látható, az Oszták-Magyar Monarchiában egyszerre, magyarul és németül (Korrespondenz-Karte) néven adták ki a levelezőlapot. (Bécsben nyomtatták őket ki és az első nap 10 ezer fogyott el belőle.) Az 1869-ben bevezetett levelezőlap díjjegyes volt, vagyis előre rányomtattak egy sárga, kétkrajcáros bélyegképet, és így előre bérmentesítve volt, azaz a feladó fizette ki a levelezőlap árát. Tíz év sem kellett és az egész világon elterjedt ez a postaküldemény-fajta, majd annak változatai, elsősorban mert olcsóbb volt, mint a levél tarifái. A számos rangos kitüntetéssel megtisztelt Gervay nemzetközileg is elismert postaügyi szakember volt, aki több konferencián is képviselte hazánkat. A XX. század közepétől évtizedeken át viselte nevét egy budapesti postaforgalmi szakközépiskola, de ez 2006-ban megszűnt, beolvadt egy másik intézménybe. A bélyegblokk keretén Id. Vastagh György (1834-1922) Gervayról készült, 1878-as portréja látható. 

Ládatörténelem

Suriname egy dél-amerikai ország, amely 1975-ben vált függetlenné Hollandiától. 1985-ben bocsátotta ki a Suriname-i Posta ezt a négy postaládát ábrázoló sort. A köztéri postaládák története 1653-ra nyúlik vissza, ekkor helyezték ki az elsőket Párizsban. Innen terjedt el hódító útjára, de igazi népszerűségét a XIX. század közepére nyerte el: ekkorra egész Európában és az Egyesült Államokban is álltak ezek a postai küldemények elszállítására szolgáló eszközök. Az első és második bélyegen 1900-ból származó német és francia postaládák láthatók. (A francia láda falra szerelhető volt.) A harmadik bélyegre a pillar box-nak is nevezett, 1932-es angol postaláda került, ezeknek érdekessége, hogy a legtöbbön ott van annak a brit uralkodónak a neve, aki a postaláda elhelyezésekor uralkodott. Az utolsó bélyegre pedig egy 1850-es holland postaláda került. Érdekes, hogy a postaládák színei változtak az idők során. A német és a francia ládák mára sárgák, úgy mint Kazahsztánban, Ománban vagy Brazíliában. Az angol maradt piros, de piros Kanadában, Indiában Mexikóban és Japánban. Írországban és Kínában zöld, az Egyesült Államokban, Szudánban és Oroszországban kék, Csehországban, Hollandiában és Indonéziában pedig okkersárga.

Láda a levélnek

Nem volt mindig könnyű a vidéken élő kanadaiaknak hozzájutni leveleikhez vagy feladni azokat. Csak 1908 októberében, több évnyi lobbizás után indult be a vidéki postaszolgálat, számos feltétellel. Az egyik ilyen feltétel az volt, hogy a helybélieknek a postától kellett vásárolniuk a King Edward névre hallgató postaládát és oly módon kellett az út szélére helyezni, hogy a postásnak ne kelljen leszállnia a lóról vagy kocsiról, ezzel megkönnyítve és gyorsítva a munkáját. Ez a 2000-ben kibocsátott kanadai sor a vidéki postaládáknak, mint a népi művészet remekeinek állít emléket: a négy bélyeg a négy évszakot, valamint a postaládák sokszínűségét szimbolizálja különböző tájakon.