A Lipcsei Egyetemhez tartozó Grassi Múzeum részeként működik a Hangszermúzeum, ami tízezer darabból álló kollekciójával az egyik legnagyobb Európában. A múzeum nem csak különleges hangszereket vonultat fel, de zenetörténeti érdekességeket is. 1886-ban nyitották meg a múzeumot, amit a történelem viszontagságai többször sodortak a bezárás szélére. Ennek ellenére az 1950-es évektől fogva többféle segítségnek köszönhetően sikerült helyreállítani a múzeum gyűjteményét. Négy a múzeumban is látható hangszert mutat be ez az 1979-es bélyegsor, amit a Német Demokratikus Köztársaságban (népszerű nevén Kelet-Németországban) bocsátottak ki. Az első értékre egy Itáliából származó, 1592-es lira da gamba került. Ez az Itáliában népszerű vonóshangszer akkordhangszerként szolgált, azaz ének kíséretére. A lábak közé véve kellett játszani rajta. A következő hangszer a fából készült, tölcséres fúvókájú szerpent. A hat hanglyukkal ellátott hangszer a 17. században volt a legnépszerűbb, de egy évszázaddal később is gyakran használták. Ezt követi egy francia tekerőlant 1750-ből. A 10. századtól terjedt el Európában, és egészen a 18. századig volt népszerű. A hangszer működésének lényege, hogy az egyik kéz egy begyantázott fakorongot forgat, miközben a másik kéz a billentyűk segítségével játssza a dallamot. Az utolsó bélyegen egy különleges alakú szárnykürt látható 1850-ból. Ez a rézfúvós számos átalakuláson ment keresztül, így mára inkább hasonlít egy trombitához, de hangja lágyabb, mint a kürtöké. Eredetileg katonai jelzőkürt volt, mára, kétszáz évvel később pedig a dzsesszzenészek kedvelt hangszere
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése