Kígyófajok kerültek erre az 1993-as bélyegsorra és a Természetvédelmi Világalappal (WWF) közösen kibocsátott négyestömbre Moldovából. A bal felső sarokban a majdnem teljes Eurázsiában megtalálható vízisikló került, ami nevével ellentétben nem feltétlenül él vízhez közel. A mocsarak, kisebb folyók, és tavak mellett dombvidékeken síkságokon és alacsonyabb hegyvidékeken is megél. A nőstény akár 120 centiméterével hosszabb a hímnél, mérget nem termel, de ha veszélyben van, felágaskodik, mint a kobrák. Nappal aktívak, ekkor kisebb állatokra, elsősorban békára vadásznak, ezeket pedig elevenen elfogyasztják. Alatta a hazánkban 250 ezer forintos eszmei értékkel bíró keresztes vipera látható. Hossza 60-90 centiméter között van, pikkelyes bőre különböző színe lehet, a keresztes mintázatútól egészen a feketéig. Három alfaja van: az Európa nagy részén élő, a Balkán-félsziget északi felén megtalálható és a távol-keleti. Ha veszélyben érzi magát, akkor mérget fecskendez harapással áldozatába. Az emberre ritkán halálos a mérge, Magyarországon utoljára 2001-ben történt halálos kígyómarás. A négyestömbön az erdei sikló látható, aminek neme már nem az Elaphe hanem a Zamenis. Aszklépiosz, a gyógyítás istenének botjára tekeredő erdei sikló a mai napig az egészségügy egyik szimbóluma. Akár két méteresre is megnő, de hazánkban 160 centiméter körüli a hosszúsága. Franciaország középső részétől egészen a Fekete-tenger nyugati partjáig megtalálható, Németország egyes részeire az ókori rómaiak telepítették be, mivel hittek gyógyító hatásában. Június közepén párzanak, az 5-8 tojásból pedig augusztus végén vagy szeptember elején kelnek ki az utódok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése