Állatok Jerseyről

Gerald Durrell (1925-1995) brit író (Családom és egyéb állatfajták) és zoológus 1963-ban alapította a mára a nevét viselő Jersey Vadvédelmi Alapítványt, hogy veszélyeztetett fajokat szaporítsanak, majd helyezzenek vissza eredeti élőhelyükre. Az alapítvány központja a Csatorna-szigetek egyikén, Jerseyn található, ahol Durrell először 1959-ben vadasparkot hozott létre. Mára a parknak évente 170 ezer látogatója van és nagyjából 130 faj 1400 egyede látható. A képen levő bélyegsort a Jersey Posta bocsátotta ki 1972-ben, jobb felső sarkában II. Erzsébet brit uralkodó sziluettje látható. A bélyegeken levő állatok mind tenyésztési és újratelepítési programok részei voltak, úgy, mint a legkisebb értékre került leggyorsabb szárazföldi emlős, a gepárd. Mára ez a ragadozó nem veszélyeztetett, mivel sikerült megóvni élőhelyét, továbbá olyan helyekre is visszatelepíteni, ahonnan kihalt. A súlyosan veszélyeztetett Bali-seregély a következő faj, ami csak az Indonéziához tartozó Bali szigetén él. A madár élőhelyének lecsökkenése okozta szinte teljes kipusztulását, így mára csak 100 egyedet tartanak számon, annak ellenére, hogy állatkertekben több él ennél. Az Andok az otthona a pápaszemes medvének, ami elsősorban növényekkel, gyümölcsökkel és kisebb állatokkal táplálkozik. A klímaváltozás, élőhelyének csökkenése és vadászata a kihalás szélére sorolta ezt a fajt, ami az egyetlen medvefaj Dél-Amerikában. A leghíresebb pápaszemes medve Paddington, amit rajzfilmekből és játékfilmekből ismerhetünk. Az utolsó bélyegre a tuatara vagy hidasgyík került. Ez az Új-Zélandon élő, 75 centiméter hosszúságú gyíkfaj egy igazi őskövület, ami a dinoszauruszok idejében is élt. Külsőleg olyan mint egy gyík, de belső felépítésében ősállatra hasonlít: többek közt a legősibb szívfelépítése van az összes hüllő közül, nincs külső hallójárata és van fejtetői szeme, amit pontosan nem tudni mire használ.

Óvjuk, védjük

A természet- és tájvédelem fontosságát hangsúlyozandó bocsátotta ki az Amerikai Posta 1981-ben a képen látható bélyegsort. A négyestömbön négy különböző élőhely kerül bemutatásra: a felső sorban a mocsarak és a préri, az alsó sorban a hegyvidék és erdőségek. A jobb felső sarokban egy királygém került, aminek több alfaja is van. Ez a főként hallal táplálkozó madár az egész Egyesült Államok területén megtalálható, a Kanadában élő állomány télen Közép-Amerikába vonul. Az amerikai borz az USA délkeleti részén kívül mindenhol megtalálható, ahol nagyobb nyílt, füves terület található. Mindenevő, ami a párzási időszakon kívül magányosan él. Hasonlóan mindenevő az alsó sorban levő  grizzly medve is, ami a barna medve egyik alfaja. Észak-Amerika szinte teljes nyugati részén megtalálható volt, mára viszont inkább nemzeti parkokban és nemzeti erdőségekben található. Bár a hetvenes években veszélyeztetett állat volt, a megóvásukra indított programoknak köszönhetően viszont már nem azok. A galléros császármadár egy fácánféle, ami az Appalache-hegységtől nyugatra található egészen Alaszkáig. Sűrű erők lakója, a talajon élnek, táplálékukat pedig a faleveleket kotorászva találják meg, vagy hajtásokat és leveleket csipegetnek. A faj Pennsylvania amerikai szövetségi állam hivatalos madara is.

Spanyol nemzeti parkok I.

Spanyolországban tíz nemzeti park található, az országhoz tartozó Kanári-szigeteken pedig öt. 2010-ben négy alkalommal jelentek meg spanyol bélyegek, amik az ottani nemzeti parkokat mutatják be. Az első bélyegen az 1918-ban alapított Picos de Europa Nemzeti Park látható, ami egy másik parkkal közösen az első spanyol nemzeti park volt. Spanyolország északi részén, keleti-nyugati irányban fekszik a Cantabriai-hegység, itt található a 646 négyzetkilométeres park, aminek legmagasabb pontja egy mészkőcsúcs, a Torre de Cerredo 2650 méteres magasságával. Egyik jellegzetes állata a bélyegen is látható pireneusi barna medve, de sok más védett állat (pireneusi farkas, cantabriai zerge) otthona a park, ami az UNESCO védelmét is élvezi. Itt találhatók a Föld legmélyebb barlangjai is 1589 és 1507 méteres mélységeikkel. A második bélyegre a Monfragüe Nemzeti Park került, ami Spanyolország délnyugati felén található. Az 1979-ben védetté nyilvánított, 179 négyzetkilométeres terület 2007-ben vált nemzeti parkká. A tájat meghatározza a rajta átfolyó Tajo folyó, aminek sziklás, bozótos és tölgyfaerdős völgye uralja a vidéket. Monfragüe híres ragadózómadár populációjáról: tizenöt faj fészkel itt, többek közt a bélyegen látható fakó keselyű is. Az utolsó bélyegen az ország délkeleti részén található Sierra Nevada Nemzeti Park látható, ahol nemcsak 15 háromezer méter feletti hegycsúcs található, de az Ibériai-félsziget legmagasabb, 3482 méter magas Mulhacén nevű csúcsa is. Ez az ország legnagyobb területű nemzeti parkja, ahol a bélyegen látható spanyol kőszáli kecske is szép számmal előfordul számos egyéb védett faj mellett. A nemzeti park kiváló síterep is, ahol fél éven át lehet sportolni.  

A szomszéd ritkaságai

Ritka, védett állatok kerültek erre az osztrák öntapadós bélyegsorra 2006-ból. Az első a tarvarjú, ami nevével ellentétben az íbiszfélékhez tartozik. Egy nagyjából 70 centiméter hosszú, kopasz fejű madár, ami sziklás, kopár területeken él, közel folyóvízhez. Tarkóját hosszú tollak díszítik, amiket bóbitaként fel tud állítani. Egykoron gyakori madár volt Európában, de vadászták, fiókáit pedig megették, így a kipusztulás szélére sodródott. 2005-ben nagyjából 450 madár élt a szabadban, 2000 pedig fogságban, így státusza súlyosan veszélyeztetett. Jelenleg a környezetvédőknek célja az, hogy állandó  fészkelő területeket hozzanak létre ezeknek a vándormadaraknak. A tarvarjú a rovaroktól kezdve a kisemlősökig mindent elfogyaszt, fészkét pedig sziklamélyedésekbe és sziklapárkányokra építi. Hazánkban a budapesti és szegedi állatkertekben látható. Mellé az európai barna medve került. ami évszázadokkal ezelőtt Eurázsia északi részén gyakori állatfajnak számított. 2008-ban 7500 példányt számoltak Európában, de ennél jóval több él Oroszországban. Magyarországon a 2000-es években észleltek először újra medvét, az Északi-középhegységben. Az alfaj szerencsére nem szorul védelemre, élőhelye egyre inkább bővül.  

Sarkvidéki állatok

Az Északi-sarkvidék állatai közül válogat ez az 1999-es amerikai sor. Az első képen a sarki nyúl látható, aminek üreges szőrszálai nem csak, hogy tárolni tudják a hőt, de fényvisszaverő képessége is van, aminek köszönhetően szinte észrevehetetlen a hóban. A többi nyúlhoz képest rövidebb füle van, de magasabbra tud ágaskodni és gyakran a hóréteg alatt hozza világra és gondozza kölykeit. Egyik természetes ellensége a második képen látható sarki róka. A fátlan tundrákon él ez a kis termetű rókafaj, aminek számos alfaja van élőhelyétől függően. A talpuk is szőrös, innen kapta latin nevét, a lagopust, ami nyúllábút jelent. Fülei is azért kisebbek a többi rókafajhoz képest, hogy ne legyen olyan nagy a hőleadásuk. A harmadik bélyegre a hóbagoly került, ami a legészakabbra megtalálható bagolyfaj. A majdnem uhu méretű bagoly fő tápláléka a lemming, amire rendszerint szürkületkor vadászik. Olyan helyen költ, ahol megfelelő mennyiségű a rágcsáló, hogy fiókáit táplálni tudja. J.K. Rowling Harry Potter-sorozatában a címszereplőnek volt egy Hedvig nevű hóbaglya, aminek köszönhetően a mai napig nagy népszerűségnek örvend a faj. A következő bélyegeken a sarkkör csúcsragadozói látható: a jegesmedve és a szürke farkas. A sarki jég olvadása miatt, a jegesmedvék élőhelye folyamatosan csökken. Ezek az állatok életük nagy részét jégtáblákon és befagyott vízen töltik, csak a párzási időszakban mennek a szárazföldre. Kitűnő úszók, amiknek kedvenc tápláléka a fóka. A zsákmányt másfél kilométeres távolságból és egy méter hó alatt is megérzik. A szürke farkas a legelterjedtebb emlős a Földön az ember után. Tucatnyi alfaja van, és Magyarország északi hegységeiben is megtalálható. Hazánkban 2001 óta fokozottan védett, eszmei értéke 250 ezer forint.

Sarkvidékiek

Az Északi-sarkvidéken élő állatok legismertebbjei kerültek erre az 1999-es amerikai sorra. Az első bélyegen egy sarki nyúl látható. Bundájának üreges szőrszálai miatt tűnik fehérnek a bundája, amely segít a rejtőzködésben. Délebben élő társainak bundája nyáron barnás. Egyik ellensége a sarki róka, amely a második bélyegre került. Ez a faj nemcsak Észak-Amerikában, de Eurázsiában is él. Fülei kicsik a hőleadás miatt (a sarki nyúl füle is emiatt kisebb mint más nyúlfajoknak), és a talpuk is szőrös. Innen latin nevük második fele a lagopus, ami nyúllábút jelent. Bundáját kétszer váltja, a nyári változat kékes. Középen a hóbagoly látható, aminek fehér tollazata, tollal borított lábszára és lábujjai különböztetik meg a többi bagolytól. A tajgaövezetben költ és kis termetű rágcsálókkal, madarakkal táplálkozik. A negyedik bélyegen látható jegesmedve a sarkvidék csúcsragadozója. A jégsapka olvadása miatt élőhelye folyamatosan csökken, egyre inkább sebezhető fajról van szó. A farkas az ember után a legnagyobb területen megtalálható emlős. Számos alfaja ismert, belőle háziasították a kutyát. Az északi vidékek egyik csúcsragadozója, ami falkában vadászik.