Japánok a javából

1967-ban egy tudós új macskafajt vélt felfedezni Iriomote szigetén, ami földrajzilag közelebb van Tajvanhoz, mint a legnagyobb japán szigetekhez. Később aztán kiderült, hogy a macska valójában az Afganisztántól Délkelet-Ázsiáig honos leopárdmacska egyik alfaja. Mivel az Iriomote-szigeti macska csak 180-200 ezer éve él a szigeten, ezért nem tekinthető önálló fajnak. Az 50-60 centiméter hosszú macska a sziget 300-450 méter magas, szubtrópusi hegyeiben él. Az egész szigeten honos volt, de az itt élők élőhelyét minimális területre szorították vissza, ezért súlyosan veszélyeztetett. Jelenleg nagyjából száz példányt tartanak belőle számon. Japántól délre található a Rjúkjú-szigetcsoport, aminek két szigetén, Amamin és Tokun él az Amami nyúl. Az Ázsiában élt ősnyulak egyetlen élő leszármazottja, amit a betelepített jávai mongúz sodort a kihalás szélére. Az 50 centimétert is elérő, rejtőzködő nyúlfaj a szigetek belsejében, a sűrű erdőségekben él. Az alsó sort indító vidra sajnos mára kihalt alfaja látható az alsó bélyegen. A japán folyami vidra az 1880-as években kezdett el kipusztulni, utoljára a hetvenes években láttak egy-egy példányt belőle, 2012-ben pedig hivatalosan is kihalttá nyilvánították. DNS-vizsgálatok szerint önálló faj, de ezt a tudományos világ széles körben még nem hagyta jóvá. Ugyancsak Japán legnagyobb szigeteitől délre található az Ogaszavara-szigetcsoport (más néven Bonin-szigetek), amik különleges élővilága miatt 2011 óta a Világörökség része. Öt kisebb szigeten él egy repülőkutyafaj, aminek szárnyfesztávolsága megközelíti a 80 centimétert. Ez a gyümölcsevő emlős élőhelyének csökkenése miatt veszélyeztetett státuszú. Akár száz fős kolóniákban él és egy kölyköt hoz a világra. A bélyegeket 1974-ben, különböző időpontokban bocsátotta ki a Japán Posta.   

Télvíz idejére

A Brit Posta a négy évszakról külön bocsátott ki bélyegsort; a képen a telet bemutató, 1992-es sor látható. Mindegyik bélyegre egy állatfaj és egy Egyesült Királyságbeli tájegység került. Az elsőn egy dámvad látható a 180 négyzetkilométernyi, felszabdalt részekből álló skót erdőségben, amit egy vadnyúl követ az Anglia északkeleti felén levő yorkshire-i lápréten. Ez a majdnem másfél ezer négyzetkilométeres terület 1952 óta nemzeti park. A vörös róka zárja az első sort, ami a Fens nevű, Kelet-Angliában levő, évszázadokkal ezelőtt lecsapolt mocsárvidékre került. A tájegység 3900 négyzetkilométeres, de csak kis részben maradt meg eredeti formájában. A kiszárított részeket mezőgazdasági területként használják. A második sort a hazánkban is megtalálható szőlőrigó indítja, ami Észak-Európában és Ázsia északi részén fészkel, a telet pedig Észak-Afrikában, valamint a Kaszpi-tenger vidékén tölti. Magyarországon leginkább ősszel látható, amikor vonulása során megpihen, gyakorta más madárfajokkal közös rajokban. A bélyegen a Londont körülvevő 8-10 megye, összefoglaló nevén home counties (hazai megyék, többek közt Kent, Surrey, Sussex, Essex) egyikében látható. Az utolsó, legnagyobb értékű bélyegen walesi hegyi birkák láthatók Snowdoniában, ami a Wales északnyugati felén levő hegyvidék neve. (A terület 1951 óta nemzeti park.) A képen levő birkafajtának köszönhetően jött létre a walesi gyapjúipar, de az 1800-as évek végéig húsáért is tartották. A brit bélyegek az egyetlenek, ahol az ország neve nincs feltüntetve, csak az uralkodó profilképe látható rajtuk. 

Sarkvidéki állatok

Az Északi-sarkvidék állatai közül válogat ez az 1999-es amerikai sor. Az első képen a sarki nyúl látható, aminek üreges szőrszálai nem csak, hogy tárolni tudják a hőt, de fényvisszaverő képessége is van, aminek köszönhetően szinte észrevehetetlen a hóban. A többi nyúlhoz képest rövidebb füle van, de magasabbra tud ágaskodni és gyakran a hóréteg alatt hozza világra és gondozza kölykeit. Egyik természetes ellensége a második képen látható sarki róka. A fátlan tundrákon él ez a kis termetű rókafaj, aminek számos alfaja van élőhelyétől függően. A talpuk is szőrös, innen kapta latin nevét, a lagopust, ami nyúllábút jelent. Fülei is azért kisebbek a többi rókafajhoz képest, hogy ne legyen olyan nagy a hőleadásuk. A harmadik bélyegre a hóbagoly került, ami a legészakabbra megtalálható bagolyfaj. A majdnem uhu méretű bagoly fő tápláléka a lemming, amire rendszerint szürkületkor vadászik. Olyan helyen költ, ahol megfelelő mennyiségű a rágcsáló, hogy fiókáit táplálni tudja. J.K. Rowling Harry Potter-sorozatában a címszereplőnek volt egy Hedvig nevű hóbaglya, aminek köszönhetően a mai napig nagy népszerűségnek örvend a faj. A következő bélyegeken a sarkkör csúcsragadozói látható: a jegesmedve és a szürke farkas. A sarki jég olvadása miatt, a jegesmedvék élőhelye folyamatosan csökken. Ezek az állatok életük nagy részét jégtáblákon és befagyott vízen töltik, csak a párzási időszakban mennek a szárazföldre. Kitűnő úszók, amiknek kedvenc tápláléka a fóka. A zsákmányt másfél kilométeres távolságból és egy méter hó alatt is megérzik. A szürke farkas a legelterjedtebb emlős a Földön az ember után. Tucatnyi alfaja van, és Magyarország északi hegységeiben is megtalálható. Hazánkban 2001 óta fokozottan védett, eszmei értéke 250 ezer forint.

Sarkvidékiek

Az Északi-sarkvidéken élő állatok legismertebbjei kerültek erre az 1999-es amerikai sorra. Az első bélyegen egy sarki nyúl látható. Bundájának üreges szőrszálai miatt tűnik fehérnek a bundája, amely segít a rejtőzködésben. Délebben élő társainak bundája nyáron barnás. Egyik ellensége a sarki róka, amely a második bélyegre került. Ez a faj nemcsak Észak-Amerikában, de Eurázsiában is él. Fülei kicsik a hőleadás miatt (a sarki nyúl füle is emiatt kisebb mint más nyúlfajoknak), és a talpuk is szőrös. Innen latin nevük második fele a lagopus, ami nyúllábút jelent. Bundáját kétszer váltja, a nyári változat kékes. Középen a hóbagoly látható, aminek fehér tollazata, tollal borított lábszára és lábujjai különböztetik meg a többi bagolytól. A tajgaövezetben költ és kis termetű rágcsálókkal, madarakkal táplálkozik. A negyedik bélyegen látható jegesmedve a sarkvidék csúcsragadozója. A jégsapka olvadása miatt élőhelye folyamatosan csökken, egyre inkább sebezhető fajról van szó. A farkas az ember után a legnagyobb területen megtalálható emlős. Számos alfaja ismert, belőle háziasították a kutyát. Az északi vidékek egyik csúcsragadozója, ami falkában vadászik.