Japánok a javából

1967-ban egy tudós új macskafajt vélt felfedezni Iriomote szigetén, ami földrajzilag közelebb van Tajvanhoz, mint a legnagyobb japán szigetekhez. Később aztán kiderült, hogy a macska valójában az Afganisztántól Délkelet-Ázsiáig honos leopárdmacska egyik alfaja. Mivel az Iriomote-szigeti macska csak 180-200 ezer éve él a szigeten, ezért nem tekinthető önálló fajnak. Az 50-60 centiméter hosszú macska a sziget 300-450 méter magas, szubtrópusi hegyeiben él. Az egész szigeten honos volt, de az itt élők élőhelyét minimális területre szorították vissza, ezért súlyosan veszélyeztetett. Jelenleg nagyjából száz példányt tartanak belőle számon. Japántól délre található a Rjúkjú-szigetcsoport, aminek két szigetén, Amamin és Tokun él az Amami nyúl. Az Ázsiában élt ősnyulak egyetlen élő leszármazottja, amit a betelepített jávai mongúz sodort a kihalás szélére. Az 50 centimétert is elérő, rejtőzködő nyúlfaj a szigetek belsejében, a sűrű erdőségekben él. Az alsó sort indító vidra sajnos mára kihalt alfaja látható az alsó bélyegen. A japán folyami vidra az 1880-as években kezdett el kipusztulni, utoljára a hetvenes években láttak egy-egy példányt belőle, 2012-ben pedig hivatalosan is kihalttá nyilvánították. DNS-vizsgálatok szerint önálló faj, de ezt a tudományos világ széles körben még nem hagyta jóvá. Ugyancsak Japán legnagyobb szigeteitől délre található az Ogaszavara-szigetcsoport (más néven Bonin-szigetek), amik különleges élővilága miatt 2011 óta a Világörökség része. Öt kisebb szigeten él egy repülőkutyafaj, aminek szárnyfesztávolsága megközelíti a 80 centimétert. Ez a gyümölcsevő emlős élőhelyének csökkenése miatt veszélyeztetett státuszú. Akár száz fős kolóniákban él és egy kölyköt hoz a világra. A bélyegeket 1974-ben, különböző időpontokban bocsátotta ki a Japán Posta.   

Mangavilág

A japán képregények, azaz mangák közül kiemelkedik a Dragon Ball című, ami 1984-1995 között jelent meg heti rendszerességgel. A sorozat befejezése után egy 42 kötetes könyvsorozatban jelentették meg újra az egész történetet, sőt azóta több folytatás (Dragon Ball Z, Dragon Ball GT, Dragon Ball Kai) is készült. A nyomtatott képregények mellett, az 1986-89 között játszott (153, nagyjából 30 perces rész), azonos című animesorozat, azaz japán rajzfilmsorozat is hatalmas sikernek örvendett. A Dragon Ball név a hét sárkánylabdára utal, amiknek összegyűjtése után megidézhető lesz Shenlong, a sárkány, aki egy kívánságot teljesít, majd újra szétszórja világszerte a labdákat és egy évig használhatatlanok lesznek.
A sztori főszereplője Son Goku, egy tizenkét éves fiú, aki kalandjai során a világ legerősebb harcművésze lesz, a történet végén pedig már nagyapa. Segíti őt sok barátja és társai, de élete során számos ellenfele is lesz. Csillagharcosként Gokunak nem nő a haja, mindig csillag alakú, mindig ugyanabban az edzőruhában van, ereje és képességei viszont folyamatosan fejlődnek. A bélyegeken társaival látható, akik közül többen először ellenfelei voltak. Ilyen a zöld bőrű Ifjú Sátán, az alatta levő Vegita, az alsó sorban levő Son Gohan, aki Goku első fia, illetve a levendulaszínű hajú Trunks.  A képen látható kisívet 2012-ben bocsátotta ki a Japán Posta a leghíresebb mangákat bemutató sorozat 17. részeként.     

Madarak Japánból

1983-ban és egy évvel később bocsátotta ki a Japán Posta ezt a két bélyegsort, amin Japánban megtalálható madarak láthatók. Az első máris egy különlegesség, ugyanis a Japántól délkeletre fekvő Rjúkjú-szigetek legnagyobbikán, Okinaván él. A veszélyeztetett státuszú, röpképtelen okinavai guvatot csak 1978-ban fedezték fel és 1981-ben jegyezték be önálló fajként. A szigeti erdőségek aljnövényzetében él, éjszakára magasabban levő ágakra mászik. A harminc centiméter hosszúságú madár elsősorban rovarokkal és hüllőkkel táplálkozik, ritkán fogyaszt növényi eredetű táplálékot. A második bélyegen a veszélyeztetett óriás halászbagoly látható. A folyó menti erdőségekben élő, víziállatokkal táplálkozó bagolyfaj közelebb áll az uhufélékhez, mint a halászsasokhoz. Négy alfaja van, amelyeknek mindegyike a Távol-Keleten, vagy Japánban él. Az uhuval szinte ugyanakkora méretű, azaz az egyik legnagyobb bagolyfaj a Földön. A következő bélyegen egy tücsökmadárfaj (Megalurus pryeri) került. A mocsarakban és sásokban élő, rovarevő faj nevét ciripeléshez hasonlító hangjáról kapta. Az utolsó madár a kontyos vagy bóbitás kígyászsas számos alfaja közül az egyik, a Rjúkjú-szigeteki kígyászsas. Erdőségek lakója, de időnként nyílt terepen is megfigyelhető. Elsődleges tápláléka a kígyó, de madarakat és kisebb emlősöket is ejt. Évente egyszer, egy tojást rak, a fiókát pedig mindkét szülő eteti.