Kisméretű ragadozók

Kékesi László (1919-1993) grafikus, bélyegtervező tervezte a képen látható kisragadozókat. Az elsőre a menyétfélékhez tartozó európai vidra került, ami hazánkban sokkal gyakoribb, mint Európa más területein. A főként halakkal és más állatokkal is táplálkozó, éjszaka élénk emlős elsősorban a Dél-Dunántúlon gyakori. Hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke 250 ezer forint. A következő bélyegre a rejtélyes életmódot folytató, ritkán látható vadmacska került. Óvatos, éjszaka aktív ragadozó, aminek territóriuma 3 négyzetkilométer. Eurázsiában és Afrikában honos és területtől függően számos alfaja van. A nyusztot sárga mellkasa különbözteti meg a nyesttől, amié fehér. A legügyesebb Európában élő, famászásra képes emlős, ami ugyanúgy mozog a fák törzsein, mint a talajon, de akár 4 méteres ugrásokra is képes a fák ágai közt. Kisebb madarakkal, tojásokkal, emlősökkel táplálkozik a Szibéria nyugati feléig honos faj. Könnyen felismerhető faj a borz, ami maximum 12 fős csoportokban él, hatalmas kiterjedésű, föld alatti üregrendszerekben. Mindenevő állat, ami elsősorban az erdőségeket kedveli, de akár kertekbe is betéved, ahol megdézsmálja a növényeket. Az ötödik állat a molnárgörény, ami Ázsia füves területein honos, egészen a Dunántúlig. Agresszív faj, amit ritkán tudnak háziasítani, viszont a mezőgazdaságban gyakorta használt, mert kiváló vadász: egy téli időszakban akár 1500 egérrel is képes végezni. A legnagyobb értékű bélyegre egy nyest került. Éjszakai állat, ami kultúrterületekre is beköltözik, gyakran padlásokra vagy motorháztetők alá. Természetes ellenségük a kutya, aminek szőrével el lehet őket riasztani. Mivel megjelölik területüket, ezért ha egy időre el is tűnnek, utána visszatérnek. A középkori horvát bánságban nyestbőrrel lehetett adózni, aminek emléke két helyen is megjelenik. Horvátország északkeleti felén levő Szlavónia címerében ott van, de a horvát pénznem, a kuna is nyestet jelent.

Japánok a javából

1967-ban egy tudós új macskafajt vélt felfedezni Iriomote szigetén, ami földrajzilag közelebb van Tajvanhoz, mint a legnagyobb japán szigetekhez. Később aztán kiderült, hogy a macska valójában az Afganisztántól Délkelet-Ázsiáig honos leopárdmacska egyik alfaja. Mivel az Iriomote-szigeti macska csak 180-200 ezer éve él a szigeten, ezért nem tekinthető önálló fajnak. Az 50-60 centiméter hosszú macska a sziget 300-450 méter magas, szubtrópusi hegyeiben él. Az egész szigeten honos volt, de az itt élők élőhelyét minimális területre szorították vissza, ezért súlyosan veszélyeztetett. Jelenleg nagyjából száz példányt tartanak belőle számon. Japántól délre található a Rjúkjú-szigetcsoport, aminek két szigetén, Amamin és Tokun él az Amami nyúl. Az Ázsiában élt ősnyulak egyetlen élő leszármazottja, amit a betelepített jávai mongúz sodort a kihalás szélére. Az 50 centimétert is elérő, rejtőzködő nyúlfaj a szigetek belsejében, a sűrű erdőségekben él. Az alsó sort indító vidra sajnos mára kihalt alfaja látható az alsó bélyegen. A japán folyami vidra az 1880-as években kezdett el kipusztulni, utoljára a hetvenes években láttak egy-egy példányt belőle, 2012-ben pedig hivatalosan is kihalttá nyilvánították. DNS-vizsgálatok szerint önálló faj, de ezt a tudományos világ széles körben még nem hagyta jóvá. Ugyancsak Japán legnagyobb szigeteitől délre található az Ogaszavara-szigetcsoport (más néven Bonin-szigetek), amik különleges élővilága miatt 2011 óta a Világörökség része. Öt kisebb szigeten él egy repülőkutyafaj, aminek szárnyfesztávolsága megközelíti a 80 centimétert. Ez a gyümölcsevő emlős élőhelyének csökkenése miatt veszélyeztetett státuszú. Akár száz fős kolóniákban él és egy kölyköt hoz a világra. A bélyegeket 1974-ben, különböző időpontokban bocsátotta ki a Japán Posta.