Madarak egy világkiállításra, hibákkal

A Spanyolország középső részén levő Salamancában megrendezett Nemzetközi Ifjúsági Bélyegkiállítás alkalmából került kibocsátásra ez a kubai bélyegsor 2002-ben, amin vízimadarak láthatók. Az első, legkisebb értékű bélyeg azért érdekes, mert a bélyegen levő latin névhez képest egy Pluvialis squatarola, azaz ezüstlile látható a képen és nem egy törpepartfutó, azaz Calidris minutilla. Az ezüstlile az Antarktisz kivételével mindegyik kontinensen megtalálható. Ezt követi a mocsári cankó, ami egy Észak-Amerikában honos vándormadár. Párzási időszakban erdők rejtett mocsaraiban fészkel, majd délebbre vonulva a tengerpartok madara lesz. A kanadai lile egy 17-19 centiméter hosszú madárfaj, ami a harmadik bélyegre került. Vonuló madár ez is, ami Kanada északi felétől egészen a dél-amerikai Patagóniáig megtalálható. A második sorban látható a törpepartfutó, ami a legkisebb tengerparti madár, latin neve pedig a Calidris minutilla, ami méretére utal. Nagyjából 15 centiméteres hosszúságú faj, ami apró puhatestűekkel és rovarokkal táplálkozik. Az utolsó madárfaj, ha a képet nézzük az álarcos vízicsibe, persze ennek a latin neve is teljesen más, mint amit a bélyegen olvashatunk. A bélyeg szerinti Arenaria interpres a csigaforgató neve. Ennyi hiba nagyon ritkán szokott lenni bélyegen, mint ezen a soron. Az álarcos vízicsibe is amerikai madárfaj, ami sűrű mocsarakban él. Általában 10-12 tojást rak, amit a szülők felváltva költenek ki. Mindegyik bélyegen láható a nemzetközi bélyegkiállítás logója, valamint egy virágzó tavirózsa.   

Kubai karácsony

A kommunista Kubában tilos volt a vallási jelképek használata, így a helyi posta a karácsonyi bélyegeket inkább az ország madárvilágának bemutatásával, a navidad, azaz karácsony szó feliratával és egy karácsonyi csengőpárral adta ki. Az 1965-ös bélyegek összesen 15 madarat ábrázolnak (három részben adták ki), a képen pedig a legkisebb értékek láthatók. A felső sort a csirögefélékhez tartozó narancstrupiál indítja, ami Észak-Amerika keleti felén költ, majd télre a karibi szigetvilágban, Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi felén tölti. A madár Maryland amerikai szövetségi állam jelképe és a Baltimore Orioles baseballcsapat névadója. Mellette a sokszínű pápapinty látható, aminek hímje élete második évében lesz igazán sokszínű, előtte a tojóhoz hasonló fakó tollazatot visel. Az Egyesült Államok északkeleti felén költ, majd a karibi térségbe vonul. A sort a legyezőfarkú lombposzáta zárja, ami nem csak különböző erdőségek, de kultúrtájak lakója is. Kanadában és az USA keleti felén él és ez a faj is vonuló. Az alsó sorban két madár látható, melyek ugyancsak vándormadarak: az első a narancstorkú lombjáró, ami egy újvilági poszátafaj, és a rózsásmellű magvágó, ami nevével ellentétben nem csak magvakat, de rovarokat is fogyaszt. 

Baráti látogatás Kubában

1974 elején Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió vezetője Kubába utazott, hogy átvegye az egyik legrangosabb kubai kitüntetést, a José Martí-rendet, amit az 1853-1895 között élt kubai költőről, íróról és szabadságharcosról neveztek el. Brezsnyev 18 évig vezette a Szovjetuniót, ezalatt pedig hat különböző kitüntetést kapott Kubától, de ez volt az egyetlen, amit személyesen vett át a szigetországban. Brezsnyevet és kíséretét Fidel Castro kubai vezető és a Kubai Kommunista Párt vezető tisztségviselői várták a havannai repülőtéren. A két kommunista ország küldöttségének találkozója január 28-án kezdődött és február 3-án ért véget. Napokkal korábban a két ország szerződéseket írt alá közös kereskedelmi, polgári légi forgalmi, egészségügyi témákban, február 2-án pedig mindkét ország közös nyilatkozatot adott ki Brezsnyev látogatásának jelentőségéről. Castro ennek kapcsán elmondott beszédében többször is hangsúlyozta, hogy a két ország ugyanazon a marxista-leninista úton halad tovább és nem hagyják az imperialisták kezére jutni a világot. A képen látható bélyegsort a találkozó alkalmára bocsátotta ki a Kubai Posta. Az elsőn Martí és Vlagyimir I. Lenin, a Szovjetunió első vezetője és forradalmár látható, míg a másodikon a szovjet pártfőtitkár Brezsnyev (1907-1982) és Castro (1926-2016) repülőtéri fotója.

Filmintézet Kubából

A Kubai Filmipari és Filmművészeti Intézet (ICAIC) alapításának ötvenedik évfordulójára került kibocsátásra ez a bélyegblokk. 1959-ben a kubai forradalom után hozta létre a kubai kormány az intézményt, hogy az olyan alkotásokat támogasson, terjesszen és bemutasson, amik a szigetet mutatják be. A cél pedig, hogy tömegkommunikációs eszközként a kubai filmek a társadalom különböző rétegeihez eljussanak, miközben fiatal tehetségeknek is segítenek. A bélyegblokk Thomas Gutiérrez Aleának (1928-1996) is emléket állít, aki a hatvanas évektől fogva az egyik legismertebb kubai filmrendezőnek számított. A blokk bal oldalán egy képkocka látható a Havannában egyedül című, 1968-as filmjéből, ami egy hirtelen egyedülállóvá vált férfi boldogságkereséséről szól. A film a Karlovy Vary-i filmfesztiválom két díjat is nyert. A jobb oldalon pedig a Juan Carlos Tabíóval (1942-) közösen forgatott Eper és csokoládé című 1993-as filmből láthatók képkockák. Egy boldogtalan meleg művész és egy kommunista szimpatizáns egyetemista történetét meséli el a film, ami az első és a mai napig egyetlen kubai film, amit Oscar-díjra jelöltek. A történet leginkább a folyamatosan ütköztetett világképekről és ideákról szól, amivel a rendezők tabutémát boncolgatnak. Míg Aléa egyik alapítója volt az ICAIC-nak, addig Tabío felvételvezető gyakornokként került az intézménybe és annak segítségével vált sikeres filmrendezővé. Mindkét alkotó arról ismert, hogy miközben elfogadják az ország politikai helyzetét, hangot is adnak filmjeikkel a változtatni való dolgok fontosságára.  

Nőnapi rózsák

Rózsák kerültek erre az 1979-es kubai bélyegsorra. Az elsőn a vagy rozsdás rózsa látható, ami Ausztráliát és Új-Zélandot kivéve (ahol inváziós fajnak számít), világszerte megtalálható. 2-3 méter magasra nő meg a cserje, csipkebogyója pedig kiváló vitaminforrás. A következő faj a százlevelű vagy káposztarózsa, ami egy többszörösen hibrid faj, eredetileg a Kaukázus keleti részéből. Szirmaiból készült teája gyulladáscsökkentő és bőrbetegségekre jó. Egyik összetevője az IRIX Spraynek, ami égési sérülésekre használható. Ezt követi a kínai rózsa, aminek számos hibrid fajtája van, és rendkívül népszerű kerti virág erőteljes illata miatt. A felső sort a rozsdás rózsa egyik változata zárja. A Rosa hemishphaerica fajjal indul az alsó sor, ami nevét félgömb alakú virágjáról kapta. A Nyugat-Ázsiában őshonos cserje illata kellemetlen, színe miatt pedig régen kénszínűnek hívták. A fehér moharózsa követi, aminek szára mirigyes és kis szőrök borítják, innen a moha elnevezés. Az utolsó faj a parlagi vagy bársonyrózsa, ami hazánkban is megtalálható. A franciaországi Provance-ban olaja miatt ültetvényeken termesztik. A rózsák háborújának (1455-1487) nevezett angol trónutódlási harcában a Lancaster-ház Piros rózsája ennek a fajnak Officinalis fajtája.  A képeken egyébként Pierre-Joseph Redouté (1759-1840) belga botanikus és festőművész alkotásaiból láthatók részletek, amiket Joséphine császárné (I. Napóleon felesége) kérésére festett meg, annak Malmaison nevű kastélyában. Redouté 1800 fajt festett meg, melyek közül számosról nem készült kép és leírás korábban.      

Vízen virágzók

Tündérrózsafélék kerültek erra az 1979-es bélyegsorra Kubából. Az első Afrika trópusi részein honos faj, amit Ausztráliába és Floridába betelepítettek. A növény gumója sok időt kibír száraz folyómedrekben, majd az eső hatására elkezd hajtani, végül virágozni. Elsősorban a sekélyebb folyókat kedveli. A második bélyegre egy Dél-Texas és a Karib-tenger vidéke, illetve Közép-Amerikában fellelhető faj került. Teotihuacan ősi városában, ami Kolumbusz megérkezéséig a legnagyobb közép-amerikai város volt, az esőistent gyakran ábrázolták ezzel a tündérrózsafajjal a szájában. Ezen kívül, edényeken is ábrázolták a virágot, amikről azt feltételezik, hogy az ebből készült teafélét tartották benne. Ugyanis a növény szirmai ehetők, italt készítettek belőle, sőt cigarettaként is használták. A harmadik virág a kék tündérrózsa vagy kék lótuszvirág, aminek eredeti élőhelye a Nílus és környéke, majd innen terjedt el egészen Indiáig ésThaiföldig. Úgy, mint nemének összes faja, ez is tartalmaz apomorfint, aminek pszichoaktív hatása van az emberi szervezetre. A nílusi tündérrózsa mellett, gyakran látható ókori egyiptomi alkotásokon, amiken szertartásokat mutatnak be. Heliopolisban úgy képzelték, hogy a föld akkor jött létre, amikor Ra, a napisten egy tündérrózsából kikelt. Az utolsó bélyegen a rózsaszín tündérrózsa látható, ami Indiától egészen Észak-Ausztráliáig megtalálható. Levelei bolyhosak, innen latin neve a pubescens. Gyakran használják akváriumi növényként is, mert virága 15 centiméter átmérőjű, pedig az éjszaka nyílik ki teljesen, nappal inkább csukva van. Számos természetes hibridje van, ezért a virág színe a világos rózsaszíntől a sötét mályváig terjed.  

Zeneszerzők kapcsán

Híres zeneszerzők és hozzájuk köthető alkotások láthatók ezen az 1997-es kubai bélyegsoron. A legkisebb értéken Liszt Ferenc (1811-1886) és a pozsonyi Pauli-palotán látható emléktáblája látható, ahol 9 évesen adott nyilvános koncertet. Ennek emlékére és születésének 150. évfordulójára készül az emléktábla. Ezt a fajta bélyeget hívjuk hungaricának, ami olyan külföldön kibocsátott bélyeget jelent, aminek a témája Magyarországhoz köthető. A második bélyegre Frédéric Chopin (1810-1849) lengyel zeneszerző és a Lengyelország közepén található Zelazowa Wola-i szülőháza került. Őt követi Johann Sebastian Bach (1685-1750) német zeneszerző és g-moll hegedűszonátájának kézirata. A negyedik bélyegen a bécsi Theater am Kärntnertor nevű színház látható, ahol Ludwig van Beethoven (1770-1827) német zeneszerző IX. szimfóniájának volt az ősbemutatója. A színházat 1870-ben lebontották. Az ötödik bélyegen a hat zeneszerző közül a legkevésbé ismert látható: a kubai Ignacio Cervantes (1847-1905), La Solitaria című zongoradarabjának egy töredékével. A legnagyobb értékre pedig Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) osztrák zeneszerző és első kórusmű-vázlata került.    

Rólunk szól

Ezt a három különálló témájú, ámde egyvalamiben mégis közös bélyegcsoportot választottam mára. Az első képen egy 1978-as kubai bélyeg látható, amit a szocialista országok nemzetközi bélyegkiállítására adtak ki. A bélyegen az Országház és egy 1919-ben kibocsátott, a magyar tanácsköztársaság bélyegsor egyik példányának kicsinyített mása látható. A második, összefüggő 1959-es szovjet sort a Magyar Népköztársaság tizedik évfordulójára adták ki, a kisebbik értékű bélyegen Petőfi Sándor portréjával, a másikon a Citadellán található Szabadság-szobor látható, ami Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása. A harmadik bélyegsorozatot az Egyesült Államokban bocsátották ki 1958-ban. Mindkét bélyeg Kossuth Lajost, mint a szabadság hősét ábrázolja. Ugyanebben a kategóriában Simón Bolívarról is adtak ki ebben az évben egy kétdarabos sort. Az első mondatra visszatérve, az a közös a bélyegekben, hogy Magyarországhoz köthető témákat dolgoznak fel. Ezeket a bélyegeket hungaricának hívják, sok gyűjtő csak ilyen bélyegeket gyűjt.