Tündérrózsafélék kerültek erra az 1979-es bélyegsorra Kubából. Az első Afrika trópusi részein honos faj, amit Ausztráliába és Floridába betelepítettek. A növény gumója sok időt kibír száraz folyómedrekben, majd az eső hatására elkezd hajtani, végül virágozni. Elsősorban a sekélyebb folyókat kedveli. A második bélyegre egy Dél-Texas és a Karib-tenger vidéke, illetve Közép-Amerikában fellelhető faj került. Teotihuacan ősi városában, ami Kolumbusz megérkezéséig a legnagyobb közép-amerikai város volt, az esőistent gyakran ábrázolták ezzel a tündérrózsafajjal a szájában. Ezen kívül, edényeken is ábrázolták a virágot, amikről azt feltételezik, hogy az ebből készült teafélét tartották benne. Ugyanis a növény szirmai ehetők, italt készítettek belőle, sőt cigarettaként is használták. A harmadik virág a kék tündérrózsa vagy kék lótuszvirág, aminek eredeti élőhelye a Nílus és környéke, majd innen terjedt el egészen Indiáig ésThaiföldig. Úgy, mint nemének összes faja, ez is tartalmaz apomorfint, aminek pszichoaktív hatása van az emberi szervezetre. A nílusi tündérrózsa mellett, gyakran látható ókori egyiptomi alkotásokon, amiken szertartásokat mutatnak be. Heliopolisban úgy képzelték, hogy a föld akkor jött létre, amikor Ra, a napisten egy tündérrózsából kikelt. Az utolsó bélyegen a rózsaszín tündérrózsa látható, ami Indiától egészen Észak-Ausztráliáig megtalálható. Levelei bolyhosak, innen latin neve a
pubescens. Gyakran használják akváriumi növényként is, mert virága 15 centiméter átmérőjű, pedig az éjszaka nyílik ki teljesen, nappal inkább csukva van. Számos természetes hibridje van, ezért a virág színe a világos rózsaszíntől a sötét mályváig terjed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése