Apa és fia látható ezen az orosz bélyegblokkon 2007-ből. Arszenyij Tarkovszkij (1907-1989) 1926-tól publikált verseket, tárcákat, valamint műfordítással foglalkozott. A második világháborúban megsebesült, egyik lábát amputálni kellett. Lírai költeményeivel egyre ismertebb lett, 1962-ben jelent meg első, önálló verseskötete. Aktuálpolitikai kérdésekben nem foglalt állást, témái az újra felfedezett kereszténység és a vallásosság voltak. Verseit először Baka István (1948-1995), majd Lackfi János (1971-) fordította magyarra. Tőle származik a bélyegblokk alján olvasható idézet, „Nem kell nekem szám: voltam, vagyok, leszek..." Andrej Tarkovszkij (1932-1986) három éves volt, amikor apja elhagyta családjukat, így anyjával és húgával élt. Többféle tanulmányt folytatott, nagy hatással volt rá a taoizmus, végül filmrendezést kezdett el hallgatni. Első játékfilmje, az 1962-es Iván gyermekkora hatalmas siker lett, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat. Ezt követte az Andrej Rubljov című történelmi film, amit hazájában csak négy évvel később engedtek bemutatni, annak ellenére, hogy hatalmas siker lett. Az 1972-ben bemutatott Solaris című, filozofikus mélységű sci-fi korszakalkotó munka. Már elkészült Sztalker című filmje, amikor annak negatívjait a belbiztonsági hivataltól nem kapta vissza, így bár átesett egy szívinfarktuson, a filmet újraforgatta. A Sztalkert 1979-ben mutatták be, majd még két (Nosztalgia, Áldozathozatal) filmet forgatott, de ekkor már nem tért vissza a Szovjetunióba. Számos filmterve volt, de 1986-ban tüdőrákban hunyt el Párizsban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése