El Salvador ősi kincsei

El Salvador a Csendes-óceán partján fekvő, kis közép-amerikai ország, ami leginkább az 1979-1992 közti polgárháborúról lehet ismert. A kulturálisan és történelmileg Mezoamerikához tartozó terület része volt a legrégebbi amerikai civilizációnak, a majának. Ennek számos emléke maradt fenn a történelmi viharokat megélt országban, melyek közül a legjelentősebbek mára látogathatók. Kolumbusz Kristóf  1492-es, karib-tengeri megérkezése előtt időszakot nevezik prekolumbán időszaknak, amelyhez tartozó örökségből válogat a képen látható, 2007-es négyestömb. Az elsőn a Chalchuapa városához közeli Casa Blanca régészeti területen talált terrakotta szobor látható. Innen egy kilométerre fekszik Tazumal maja város romja is, amit az 1940-es évektől fogva tártak fel. Az ország egyik legjelentősebb romvárosa nagyjából ezer évig, az 1200-as évig volt lakott. A város központjában egy helyreállított, 23 méter magas piramis magasodik. A harmadik bélyegen Joya de Cerén romvárosának egy része látható. A települést 600 körül egy vulkánkitörés hamuval lefedte és 1976-os újrafelfedezéséig érintetlen maradt. Ennek köszönhetően az egyik leggazdagabb maja régészeti lelőhely a világon és 1993 óta a Világörökség része is. Az utolsó bélyegen San Andrés romvárosának legmagasabb, húsz méteres piramisa látható. A település fénykora nagyjából 600-900 között volt, ekkor jelentős központnak számított. A maják után is folyamatosan lakott volt a területe, de ekkor már a helyi pipil népcsoport  alatt. A spanyolok megérkezése után mezőgazdasági területté vált, de egy 1658-as vulkánkitörés hamuval fedte le a romvárost és csak a huszadik században fedezték fel újra régészek.

Málta virágai

 1999-ben jelent meg a képen látható bélyegsor, amin Máltán honos virágok láthatók. A bélyegeken máltaiul és latinul olvashatók a növények nevei. Az elsőn a mediterrán tengerpart és a Fekete-tenger, valamint a Kaukázus térségének növénye a Panceatium maritimum látható. Ez az amarilliszfélékhez tartozó növény homokdűnéken és tengerpartokon honos. Bár nagy területen honos, de veszélyeztetett, mivel beporzását csak a folyófűszender végzi, ha a szél 2 m/s alatti. Amennyiben nagyobb szél fúj, a beporzás nem lesz sikeres. A következő faj egy nagyjából 70 centiméteresre növő nőszirom, az Iris pseudopumila. Máltán ritka faj, így élőhelyét nem árulják el a környezetvédők. Az egyik legmagasabb, 80 centiméteresre növő nárciszfaj látható a harmadik bélyegen. Bár eredetileg a mediterrán térségből származik, világszerte betelepítették dísznövényként. Délnyugat-Olaszországban, Szicílián és Máltán honos a hosszúvirágú sáfrány. évelő növény, ami ősszel virágzik. Az arab madártej egy sármafélékhez tartozó növény. A 15-30 centiméteresre növő népszerű dísznövény június-augusztus közt virágzik. Az erdei tulipán került a legnagyobb értékű bélyegre. A pirosas sárga virágú, félméter magas növény szintén népszerű dísznövény, így bár eredetileg a Földközi-tenger térségétől Közép-Ázsiáig honos, több helyre is betelepítették.   

A sivatag madarai

 

A Dél-Afrikai Köztársaság politikája évtizedeken keresztül az apartheid nevű rendszeren alapult, aminek lényege a faji elkülönítés és megkülönböztetés volt. A fehérek vezette országban az ötvenes évektől úgynevezett bantusztánokat hoztak létre, amik az országban élő fekete etnikai csoportoknak adtak látszólagos jogokat. Ezek közül négy kapott függetlenséget, és önálló jogokat (például a bélyegkibocsátás jogát), de csak a dél-afrikai kormány ismerte el őket, külföldi országok nem. Az ország északi felén él a tswana népcsoport, nekik hozták létre Bophuthatswanát, ami sok, kisebb-nagyobb területből állt. 1990-ben jelent meg a képen látható bélyegsor, rajta pusztaityúkokkal. Ezek a 25-40 centiméter hosszúságú madarak alkalmazkodtak a sivatag rendkívüli hőingadozásaihoz. Dél-Franciaországtól Afrikán át a Gobi-sivatagig honosak, de ami közös bennük, hogy a száraz, sziklás vagy köves területeket szeretik. Hatalmas, több mint ezer példányból álló rajba verődnek, alhasi tollaik közt vizet tudnak tárolni, amivel fiókáikat itatják, talpukon pedig bőrpárna van, ami védi őket a forró talajtól. A képen levő négy faj Dél-Afrikában honos. A legkisebb értékű bélyegre a galambméretű pettyes pusztaityúk került. Mivel sivatagos területen élnek, van, hogy 30-50 kilométert is megtesznek, hogy vízhez jussanak. A madarak beáztatják magukat és visszarepülnek a fészkükhöz. A második bélyegen a kétöves pusztaityúk látható, amit a kalahári pusztaityúk követ. A pusztaityúkok monogám kapcsolatban élnek, a fiókákat mindegyik szülő neveli. A legnagyobb értékre a sárgatorkú pusztaityúk került. A bélyegeken látható madárábrázolások C.G. Finch-Davies (1875-1920) brit katonatiszt, ornitológus munkái, aki számos, Dél-Afrika madárvilágáról szóló könyvhöz készített illusztrációkat. Továbbá a képen látható bélyegek ívszéliek, ez magyarázza a színkódokat és számokat.       

Rapunzel gyermeknapra

Százegy éve, Törökországban tartottak először gyermeknapot, ami néhány év alatt nagyon népszerű lett, mára pedig világszerte ünneplik. A képen levő kisívet a Német Demokratikus Köztársaságban (NDK), nem hivatalos nevén Kelet-Németországban bocsátották ki 1978-ban. A bélyegek a Rapunzel című tündérmesét mesélik el, annak is a Grimm-féle verzióját. Az ő verziójuk szerint volt egy házaspár, akik nagyon hosszú időn át szerettek volna gyereket, de nem akart összejönni. Egy napon a feleség érezte, hogy várandós, és megkérte férjét, hogy hozzon neki madársalátát, más néven galambbegyet, mert arra vágyik. Németül ennek a növénynek a neve Rapunzel, de más verziókban Petrosinella, Persinette, azaz petrezselyem. A férj át is mászott a szomszéd boszorkányhoz madársalátát lopni. Ezt meglátta a boszorka és azt mondta, megbünteti a férfit, ha nem adja oda a születendő kislányt. Így ijedtében az apa elígérte lányát a boszorkának, aki Rapunzelnek nevezte el a lányt. Egy toronyba zárta, a lányhoz pedig csak annak aranyhaján felmászva lehetett bejutni. Egy herceg meghallotta a lány énekét és bemászott hozzá. (A Grimmek változatából kimaradt, hogy a herceg teherbe ejtette a lányt.) A boszorka észrevette, hogy a két fiatal találkozgat egymással, így levágja Rapunzel aranyhaját, majd elűzi a lányt. Amikor a herceg újra a toronyba mászik, a boszorkával kerül szembe, aki kilöki a toronyból, az pedig tüskék bokrokra esik és megvakul. A vak herceg elkezdi megkeresni a lányt, és találkoznak is. Amikor Rapunzel megtudja mi történt a herceggel, elkezd sírni, könnyei pedig ráhullanak a herceg szemére, akinek visszatér a látása. Ezt követően boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ez a történet 1812-ben jelent meg először a Gyermek- és családi mesék című mesegyűjteményben. Magyarra többször lefordították Ligetszépe, Endívia, Aranyhaj, Az aranyhajú lány címekkel. A 2010-ben bemutatott Aranyhaj és a nagy gubanc című Disney-mese sok mindenben eltér az eredetitől, ennek ellenére ez a legismertebb változat.  
 

Az omnibusztól az esküvőig

 II. Erzsébet brit uralkodó és férje, Fülöp herceg 1972-es ezüstlakodalma alkalmából került kibocsátásra a képen levő három bélyegsor. Három, akkor még a Brit Birodalomhoz tartozó karibi terület adta ki ezeket: a Kubától északkeletre levő Turks- és Caicos-szigetek, amik a mai napig Nagy-Britannia tengerentúli területeihez tartoznak, valamint St. Vincent és St. Lucia, amik 1979-ben váltak függetlenné. Ez a három bélyegsor egy omnibusz kiadás részei, ami közös témában, ugyanolyan kinézetű bélyegeket jelent. Bár először ilyen 1898-ban adott ki a Portugál Birodalom, de a Franciaországhoz és a Brit Birodalomhoz tartozó területek sokasága miatt inkább az utóbbiak miatt ismertek az ilyen jellegű kiadások. 10 különböző terület (többek közt Gibraltár, Anguilla és Hongkong) adott ki ezüstlakodalmi omnibusz bélyegeket. Mindegyikben közös az uralkodót és férjét ábrázoló kép, ami azért is érdekes, mert 1972-ben jelent meg először Fülöp portréja bélyegen. Továbbá az országokra jellemző két téma került jobb és bal oldalra. A Turks- és Caicos-szigetek híresek a dinnyekaktuszról, valamint a homárról, így ezek kerültek a bélyegre. A mostanság a La Soufriere vulkán kitörése miatt a hírekbe kerülő St. Vincent szigete pedig a nyílgyökér nevű nővényről híres, ami az ország egyik fő exportcikke, illetve a trópusi kenyérfa gyümölcséről, ezért ezeket választották a bélyegekre. A harmadik sorra a csak a St. Lucia szigeten élő kékmaszkos amazon nevű papagájfaj került, valamint az 1967-1979 között használat címer, ami ugyancsak a madarakat ábrázolja.   

A béke ablaka

 

1961 szeptemberében Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár repülőgépe lezuhant a mai Zambia felett, miközben Dél-Kongóba tartott, hogy a polgárháborútól szétszakadó országban béketárgyalásokat indítson. (Máig nem tisztázott mitől zuhant le, vagy ki lőtte le a gépet.) Az ENSZ és az egész világ is megrendült a béketeremtő diplomata korai halálán. A New York-i központú szervezet úgy döntött, méltó emlékművel tiszteleg az ötvenhat évesen elhunyt ENSZ-főtitkár előtt. Ezt az elképzelést kibővítették azokkal, akik béketeremtés közben vesztették életüket. Marc Chagall (1887-1985) orosz származású francia képzőművészt kérték fel az emlékmű megtervezésére, aki 1964-re el is készítette Béke című üvegablakát. Hammarskjöld utóda, a burmai U Thant leplezte le az emlékművet az előbbi halálának harmadik évfordulóján. A 4,5 méterszer 3,6 méteres ablak többféle motívumot ábrázol: anyát a gyermekével, békére vágyó menekülőket, gyermeket megáldó angyalt és zenei jelképeket, amik Beethoven 9. szimfóniájára utalnak. Ez a zenemű volt a svéd diplomata egyik kedvence. A képen látható, hat bélyegből álló, perforációval elválasztott hatostömböt 1967-ben bocsátotta ki az ENSZ New York-i központja. Chagall műalkotása a mai napig látogatható az ENSZ-székház épületében.   

Fábri és Törőcsik

Legendás jelenet az, amikor Pataki Mari és Bíró Máté a körhintán röpül körbe-körbe, felhőtlen boldogságuk magával ragadja a nézőt. Ez a Körhinta című film legemlékezetesebb és a magyar filmtörténet egyik legismertebb jelenete. A húsz éves Törőcsik Mari első filmszerep volt ez, a 26 éves színészzseni Soós Imre pedig sokadik főszerepe. A szigorú paraszti létet és a lázadó szerelmet bemutató film 1956 elején került a mozikba és nagy sikert aratott. Fábri Zoltán, az ekkorra már ismert és ünnepelt színházi rendező és díszlettervező harmadik filmje volt ez. A film kijutott a Cannes-i Filmfesztiválra, ahol szintén hatalmas sikere volt, a filmet Arany Pálma-díjra is jelölték. (Húsz évvel később sikerült Törőcsiknek színésznői díjat kapnia a Déryné, hol van? című filmért, amit férje Maár Gyula rendezett.) A Körhinta hírnevét sajnos az a tény is növelte, hogy Soós Imre 1957-ben öngyilkos lett. Fábri 1958-ban dolgozott újra az ünnepelt színésznővel, az Édes Anna című filmben, ami Kosztolányi Dezső regénye alapján készül. Törőcsik egy kiszolgáltatott cselédlányt játszik, aki a Vizy család szolgálatában áll. A tragikus történetet bemutató film is sikeres lett, az 1959-es Cannes-i Filmfesztiválon is a versenyfilmek közt volt. Fábri Zoltán az egyik legünnepeltebb magyar filmrendezővé vált, filmjeit pedig világszerte bemutatták. A sikert sikerre halmozó rendező és a színésznő csak tíz évvel később dolgozott együtt újra, mégpedig a Pál utcai fiúk című filmben. Az amerikai-magyar koprodukcióban készült, Molnár Ferenc regényéből készült alkotásban Törőcsik mellékszerepet játszott: Nemecsek Ernő anyját. Több filmes díjat is nyert az alkotás, de Oscar-díjra is jelölték legjobb külföldi film kategóriában. (Ez volt Fábri első Oscar-jelölése, Magyarok című filmjét 1979-ben jelölték.) Utolsó közös filmjük egy újabb irodalmi adaptáció volt, Kaffka Margit Hangyaboly című regényéből készült, azonos című film. A zárdában játszódó, nagy változások előtt álló zárt közösségről szóló filmben a színésznő Virginiát, az egyik potenciális főnöknő-jelöltet alakította. Sajnos a Magyar Posta még tartozik egy olyan bélyegsorral, amikre legendás magyar filmek kerülnek. A bélyegblokk 2017-ben, Fábri Zoltán (1917-1994) születésének századik évfordulóján került kibocsátásra. Mivel a Posta a századik évfordulókkor ad ki személyekről bélyeget, Törőcsik Mariéra (1935-2021) még várni kell.