Mézeskalács

Rendhagyó karácsonyi bélyeget bocsátott ki a Magyar Posta 2013-ban, hiszen amellett, hogy a bélyegek öntapadósak voltak, nem a szokványos karácsonyi motívumokat használta, hanem mézeskalácsokat. Már az ókori görögök is készítettek mézeskalácshoz hasonló édességet, amit a halottak szájába raktak, hogy így engeszteljék ki Cerberust, az alvilág háromfejű, kutyatestű őrzőjét. Más források az isteneknek történő áldozás kellékeként írják le a mézes édességet. De találtak ennek megsütéséhez használt kemencemaradványokat Aquincumban. A méz nemes anyagnak számított a középkorban, így a mézeskalács-készítő jegyzett szakma lett. A Magyar Királyság területén Pozsonyban nyílt ezzel foglalkozó céh 1619-ben. A mézesbábnak nevezett édességben a méz a cukor helyettesítője volt, így elsősorban ünnepekre vagy ajándéknak készült, külön szimbolikával, amit tojáshabbal visznek rá az édességre. A csábítás egyik jelképe is a mézeskalács, a Grimm-fivérek Jancsi és Juliska című meséjében is fellelhető. Európában különböző fajtái vannak, mint az angol gingerbread, amelybe gyömbért reszelnek, hogy pikánsabb íze legyen. A bélyegek három képén a karácsonyfa, a hullócsillag és az angyal látható. A bélyeget bélyegfüzetszerűen lehetett megvásárolni.