Királyi páros

Maurice Quentin de La Tour (1704-1788) festette azt a két portrét, aminek részletei erre az 1971-es csádi bélyegpárra (a második bélyeg légiposta érték) kerültek. Az udvari festő képein Jeanne Antoinette Poisson, Madame de Pompadour (1721-1764) és XV. Lajos (1710-1774) francia király láthatók. A pár 1745-ben, egy álarcosbálon találkozott először, amit az uralkodó gyermekének, Lajos Ferdinánd királyi herceg esküvőjének a tiszteletére rendeztek. Poisson egy gazdag párizsi bankárcsaládból származott, akik részt vettek Lajos Henriknek, Bourbon hercegének, mint államminiszternek a megbuktatásában, hogy a helyére André-Hercule de Fleury bíborost nevezzék ki.A fiatal nő tanult volt és művelt, a király pedig egyből beleszeretett, de mivel Poisson polgári és nem nemesi családból, kapcsolatuk felháborodást váltott ki, rosszindulatú pletykák sorát és vicceket indított el. Fél évvel kapcsolatuk kezdete után Poisson hivatalosan is elvállt férjétől, az uralkodó pedig megvásárolta neki Pompadour grófságát, amiről egyik rangját is kapta. A grófnő műértő és műkedvelő volt, akinek ízlése meghatározta a francia kultúrát, tanácsaira pedig hallgatott az uralkodó. Soha nem került szembe a királynéval, sőt annak udvarhölgye is lett. Ő építtette a mai Concorde teret, az École Militaire épületkomplexumot, a sevres-i porcelán neki köszönhetően lett világhírű, támogatta az Encyclopédie megjelenését az egyház támadásaival szemben, és pártolta a felvilágosult eszméket valló tudósokat. A versailles-i kastély harmadik emeletén voltak lakosztályai (Lajos irodája és hálószobája felett), amik a mai napig látogathatók. Ezekben a szalonokban privát fogadásokat tartottak, ahol nem kellett betartani az udvari etikett szigorú szabályait. 1750-től Pompadour bizalmasa és egyik legközelebbi barátja maradt az uralkodónak, de már nem voltak szeretők. (Ezt a szerepet mások vették át.) A grófnő halálakor vagyonát a francia államra, vagyis az uralkodóra hagyta, akit annyira megviselt a halála, hogy hetekre visszavonult lakosztályába.