Ahogy a bélyegen is olvasható, Janus Pannonius (1434-1472) halálának 500. évfordulójára bocsátotta ki a képen látható bélyegsort a Magyar Posta. A költő a mai Horvátország területén, Csázmán született, aminek régebbi neve Csezmice. Innen magyar neve, a Csezmicei vagy Cesinge János, de latin neve a közismertebb. Ő volt az első név szerint ismert magyar költő és humanista, aki anyai nagybátyjának, Vitéz János nagyváradi püspök védnöksége alatt tanult. Tizenhárom éves korától közel tizenegy éven át élt Itáliában, ahol megismerte az olasz reneszánsz világát. 1458-ban tért haza, hogy a frissen megkoronázott I. Mátyás magyar király nevelője és tanácsadója legyen. Ő volt, aki a fiatal uralkodónak bemutatta az olasz humanizmust. Mivel a nagybácsi, Vitéz János bíboros lett a magyar egyházi élet irányítója, 1459-ben Pannoniust kinevezték Pécs püspökének. Később aztán a király ellen fordultak, annak törökbarát politikája miatt. Mátyás megkegyelmezett nekik, de Pannonius tüdőbetegen tovább menekült, majd ennek következtében halt meg Medveváron, ami ugyancsak a mai Horvátország területén található. Latinul írt verseit áthatja a reneszánsz életérzés, miközben Magyarország is megjelenik verseiben. Ma, a magyar költészet napján az Európa-szerte ismert költőtől választottam verset, ami magyarországi epigrammái közé tartozik.
EGY DUNÁNTÚLI MANDULAFÁRÓL
Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott,
Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.
S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése