Az Indiai-óceán közepén van néhány sziget és szigetcsoport, amik Franciaország részét képezik, de van egy, az Antarktiszból kihasított rész is, amit az ország fennhatósága alatt van. Összefoglalva, ezt az 1955-ben létrehozott közigazgatási egységet Francia déli és antarktiszi területeknek (TAAF) hívják, aminek nagyjából kétszáz katona és kutató lakja, viszont önálló bélyegkibocsátók. Egyik szigete a Szent Pál, ami egy majdnem zárt öböllel és több hegycsúccsal (legmagasabb pontja 284 méter) rendelkező 7 négyzetkilométeres, lakatlan sziget. A vulkanikus földet portugálok fedezték fel, de 1893 óta francia terület, ami számos madárfajnak ad otthont. Ilyen a képen látható tengeri madárfaj is: a közepescsőrű cethojsza (Pachyptila salvini), ami latin nevét Osbert Salvin (1835-1898) brit természettudósról kapta. A viharmadárfélékhez tartozó faj egy majdnem 30 centiméter hosszú madár, különleges adottságokkal. Csőre kék, tolla szürke és fehér, 7-9 lemezből álló csőre szélén szűrők vannak, hogy a tengervízből kiszűrje az apró rákokat. Orrlyukai alagútszerűek és felső csőrkávája tövénél vannak. Az orrlyukában van egy sólepárló mirigy, aminél a rengeteg elfogyasztott só csapódik ki, így a madár nem kap sómérgezést. Előgyomra pedig zsírsavakat, pontosabban viaszésztert és trigliceridet termel, ami sok faj számára mérgező, viszont a fiókáknak kiváló tápanyag, hosszabb repülésekkor pedig a felnőtt madarak használják fel. Kolóniákban élnek, és éjszaka is őrzik a telepeiket nagyobb madárfajok támadásai ellen. A közepescsőrű cethojsza egyik alfajának változata él a Szent Pál-szigeten, illetve az Amsterdam-szigeten, és ez látható a 2018-ban kiadott bélyegblokkon is. Annak ellenére, hogy kis területen él, nem számít veszélyeztetett alfajnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése