1942-ben hozta létre a Magyar Királyi Honvédség a 2. magyar hadsereget, ami azt a feladatot kapta, hogy menjen a Szovjetunió területén levő keleti frontra harcolni. A hadsereg kezdetektől fogva német irányítás alatt volt, nem volt ez másként a Donnál sem 1942 szeptemberétől. Ekkorra a német csapatok Sztálingrádra koncentráltak, a magyarok pedig több csata után, nagyjából 26-27 ezer főt veszítve kezdték védeni a folyót. A Don-kanyarnál berendezkedett 200 ezer fő hiányos felszereléssel, akadozó ellátással készült a következő csatára. Az év novemberében megszületett a döntés, hogy 45-50 ezer főt küldenek még (ebben 20 ezer munkaszolgálatos volt), hogy ennyi honvédet leváltsanak és hazaküldjenek. Az új csapatok megérkeztek, a hazautazók viszont nem indulhattak el, mivel 1943. január 12-én a Vörös Hadsereg megkezdte támadását. A korszerűtlen fegyverzetű, hiányos egyenruhájú magyar katonák nem tudták magukat tartani a -30-35 fokos hidegben, a németek tartalékaikat nem vetették be, a magyarok viszont nem vonulhattak vissza. Január közepére a hadsereg 3 részre szakadt, de ekkora nagy része megsemmisült, vagy hadifogságba került. Csak március elején vonták vissza a megmaradt csapatokat és április elejétől másfél hónapon át hozták őket haza. Nagyjából 50 ezer katona halt meg, 50 ezer sebesült meg és 27-28 ezer vált hadifogollyá, akik közül csak 3-4 ezren tértek haza. Az anyagi veszteség 70 százalékos volt, a nehézfegyverzet teljesen megsemmisült. Jány Gusztáv hadseregparancsnokot 1943 augusztusában felmentették, 1947-ben háborús bűnösként halálra ítélték, 1993-ban rehabilitálták. A Don-kanyarnál történt katasztrófa a magyar történelem egyik legmegrázóbb eseménye. A képen látható bélyeget, ami egy korabeli fénykép alapján készült, 2003-ban adta ki a Magyar Posta a katasztrófa hatvanadik évfordulójára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése