Ady 100

A képen egy elsőnapi boríték, azaz first day cover (FDC) látható, amit Ady Endre halálának ötvenedik évfordulójára adott ki a Magyar Posta. Többféle FDC létezik, az utóbbi évtizedekben a leggyakoribban azok, ahol a borítékra a bélyegen kívül, egy, a boríték bal oldalán levő motívum, valamint egy speciális, ugyancsak a témához kapcsolódó bélyegző kerül. Ez esetben a híres költő stilizált síremléke látható a Fiumei úti temetőből, valamint a babérkoszorús bélyegző a kibocsátás dátumával, ami megegyezik a halál évfordulójával. A képen látható bélyeg nem önállóan, hanem egy sorozat részeként jelent meg, melynek neve Évfordulók-események. A hatvanas években nyolc éven át bocsátott ki ilyen sorokat a Posta, ezekben gyűjtve össze a legjelentősebb évfordulós eseményeket. Most pedig egy 1906-ban írt vers Adytól, ahol az a bélyeg nem ez a bélyeg.

 

A bélyeges sereg

Krisztus szent árnya s Heine ördög-arca Táncolnak előttünk az úton. Hull, hull a szitok, a röhej, a sugár. Szaladnak a bélyegesek S egy nagy csillag van a homlokukon. Választott fajzat: messze előtte Bitós, szomorú hegyek S ők mennek rongyoltan, szórtan, bélyegesen. Bús ördögök, szent mordály-égetők, Én veletek megyek. Véretek, ha idegen is százszor, Mégis az enyém, az enyém, Véres ajkakkal mézes asszonyaitok S nyitott szívvel baráti, hű fiúk Átöntötték belém. Büszke kárhozók, eldobhattok százszor, A lelkem százszor utánatok oson. Örök bolygók, örök riasztgatók, Idő kovászai, megyek én is veletek Bélyegesen, csillagoson. Miénk ez a könnyes, nagy Élet. Kórágyon és kereszt alatt Hajrá, hajrá a Jobb felé. Én csunya, sárga-foltos seregem, Futok veled és megáldalak.

A magyar költészet napjára

1964 óta József Attila (1905-1937) április 11-ei születésnapja a magyar költészet napja is. Tavaly József Attiláról írtam ezen a napon, idén viszont ezt az Ady Endre születésének századik évfordulójára kiadott bélyeget választottam, valamint egy verset, amit az 1906. februárjában megjelent Új versek című kötetében jelent meg. Íme:

Ihar a tölgyek közt

Száradjon ki az iharfa,
A büszke fa, a magyar fa,
Amely engem gyökerével
Bever, lehúz, ide láncol.

Leveleit elhullassa,
Virágait korán esse,
Sohse lássa, sohse lássa,
A szent Napot terebéllyel.

Lombtalan lomb a mi lombunk,
Virágölő a virágunk,
Árnyéktalan az árnyékunk.
Miért legyünk erdő csúfja?

Álljunk az Égnek meredten,
Lombtalanul ő is, én is.
Tölgyek között, tölgyek között
Nyomorultul miért éljünk?