Szigeti buszozás

Az 1920-as évektől fogva gyártottak buszokat Máltán, illetve ekkortól kezdve lettek ezek a járművek tömegközlekedési eszközök. Mivel nem egy vállalat irányította a buszos közlekedést, ezért a buszok tulajdonosai olyanra festették és alakították ezeket, ahogyan szerették volna. Az évtizedek során a régi buszokat sem vonták ki a forgalomból, így egy idő után turistalátványosság lett a sok különböző veterán busz, ezekkel lehetett bebarangolni a szigeteket. 2011-től aztán az Arriva nevű, tömegközlekedési szolgáltató cég vette át a közlekedést, így a legtöbb régi autóbusz kikerült a forgalomból. Négy ilyen látható ezen az 1996-os bélyegsoron, amit a Máltai Posta bocsátott ki. Az első az 1920-as években gyártott, erkélyesnek (Tal-Gallarija) nevezett busz látható, amit a később gyártott Stewart „Tom Mix" követ. A harmadik bélyegre a Diamond T márkájú, amerikai busz egyik típusa került. a legnagyobb értékre pedig a hatvanas évek egyik járműve, a Front Control került.
Mindegyik bélyegen a „gépesített közlekedés" kifejezés olvasható máltai nyelven.

Lengyel veteránok

1928-ben hozták létre Lengyelországban a Panstwowe Zaklady Inzynieryjne (PZInz) nevű hadiipari és gépjármű (katonai és civil) gyárat több üzem (Centralne Warsztaty Samochodowe, Ursus) összevonásával. Ez a bélyegsor a második világháború előtti lengyel gépjárművek előtt tiszteleg. Az első a PZInz 403 Lux-Sport nevű luxusautó, amit elsősorban kormánytagoknak készítettek, hogy ne külföldi autókkal közlekedjenek. Ezt a Zawrat típusú busz követ, amelyet direkt a varsóiaknak terveztek 1936-37 között. 18 busz készült el, majd a háború kitörése megakadályozta további buszok gyártását. A busz a svájci Saurer autógyár licenszével készült; az utolsó 1949-ig működött. A CWS T-1 Torpedo volt az első lengyel szériaautó. A kabriónak készült luxusautó karosszériáját Tadeusz Tanski (innen a T-1 elnevezés) tervezte. A negyedik bélyegen egy Sokól (magyarul sólyom) márkájú motort látható. A Sokól gyár csak motorkerékpárokat gyártott, a lengyel hadseregnek, de civil embereknek is. De nem csak ez volt az egyetlen motorgyár, hiszen a legionowói Podkowa motorgyár is mindkét célra gyártott motorokat. Az utolsó bélyegre pedig az 1893-tól napjainkig különböző formában működő Ursus gyár egyik teherautója került.