Autótörténet Észak-Koreából

Karl Benz 1886-ban mutatta be a nagyközönségnek egy lóerős, háromkerekű járművét, amit az első gépkocsiként tartanak számon. 1926-ban pedig a Benz autógyár egyesült a Daimlerrel, amiből létrejött az általunk Mercedesnek nevezett autógyár. Ennek hatvanadik évfordulójára mutatta be az Észak-Koreai Posta a képen levő, klasszikus, veterán autókat bemutató bélyegsort és a hozzá tartozó bélyegblokkot. A franciaországi  Le Mans 24 órás autóversenyeiről híres és itt található egy gépkocsikat és versenyautókat bemutató múzeum, ahol az első bélyegen is látható, Amédée-Ernest-Marie Bollée (1867-1926) Type D Limousine is látható. Bollée apja is tervezett autókat, de ezek még gőzmotorokkal közlekedtek. Charles Rolls (1877-1910) walesi mérnök és pilóta és Henry Royce (1863-1933) gépészmérnök 1904-ben alapították a Rolls- Royce vállalatot, amink egyik leghíresebb autója a Silver Ghost. Ezt az autót tartották sokáig a „világ legjobb autójának". Giovanni Agnelli (1866-1945) olasz üzletember alapította a Fiat autógyárat 1899-ben. Egyik típusuk a Fiat Zero volt, amit 1912-1915 között gyártottak. Több, mint kétezret adtak el belőle, de az első világháború miatt leállt a gyártásuk. Ettore Bugatti (1881-1947) olasz születésű francia üzletember alapította a Bugatti autógyárat. Az elzászi Molsheimben levő gyárban készült minden idők egyik legnehezebb személyautója, a Bugatti Royale. Több mint 3 tonnás volt és 6,4 méteres ez a luxusautó, amit Bugatti uralkodóknak akart eladni. 25-öt akart gyártani, de a nagy világválság miatt hetet sikerült, amiből hármat adott el. A képen levő a Berlin de Voyage, amit Bugatti nem adott el. Ez volt a hatodik legyártott autó 1929-ben és 1991-ben 8 millió dollárért kelt el egy árverésen. Jelenleg nem tudni kinek a tulajdonában van. Louis Renault (1877-1944) 1899-ben alapította a róla elnevezett autógyárat. A Renault Type AG 1905-1921 között készült és legtöbbje taxiként működött. A bélyegblokkra pedig a „fehér elefántnak" is becézett Mercedes S 1927 került. Ezt  népszerű sportautót 1926-1933 között gyártották.     

A szovjet autóipar veteránjai

Valószínűleg az amerikai Packard autógyár Super Eight típusát másolták le a szovjet ZIL autógyárban, amiből a ZIS-110 született. Ami biztos, hogy Sztálinnak több ilyen amerikai autója volt, amit a negyvenes évek egyik legjobbjának tartottak, így nem meglepő, ha a szovjetek le akarták koppintani ezt a luxusautót. A baráti országok vezetői is kaptak ilyet ajándékba, például Mao Ce-tung kínai és Kim Ir Szen koreai vezetők. Sztálin halála után Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár a kabrió változatával vonult fel katonai parádékon, amilyet Ho Si Minh vietnámi és Enver albán kommunista vezetők is kaptak. Az autó gyártását tizenkét év után, 1958-ben fejezték be. A GAZ-51-es tehergépkocsit is 1946-ban kezdték el gyártani és hamarosan nagy sikert aratott. Lengyelországban, Kínában és Észak-Koreában is gyártották szovjet lincensz alapján a teherautót, ami végül a legelterjedtebb teherautó lett az ötvenes és hatvanas években. A Nyizsnyij Novgorod-i, akkor Gorkiji Autógyárban készült modellt 1975-ig gyártották. A GAZ-M-20 Pobeda (Pobjeda) nevét az orosz győzelem szóról kapta, mivel Sztálinnak ez a név tetszett. 1946-tól 1958-ig gyártották a Szovjetunióban, Lengyelországban pedig Warszawa néven gyártotta az FSO gyár 1973-ig. Magyarországon az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) használta, így sokakban baljós emlékeket ébreszt. A második sort a ZIS-150 teherautó indítja, ami szintén népszerű teherautó volt, amit Brassóban is gyártottak. Ugyanabban a gyárban készült a ZIS-154 nevű, 34 férőhelyes autóbusz is, amiket csak 1946-1949 gyártottak. A busz csak 9,5 méter hosszú volt és egyik érdekessége, hogy az ablakokat lehúzva lehetett kinyitni. Ezt a típust továbbfejlesztették, amik sokkal népszerűbbé tették az új változatot. A képen levő bélyegsort 1976-ban bocsátották ki. 

Legendás német autók II.

 A Németország középső részén levő Eisenachban levű Wartburg váráról kapta nevét az az autógyár, amit 1898-ban alapítottak, majd több évtized leállás után 1956-tól egészen 1991-ig működött. A képen látható Wartburg 311 Coupét 1962-ben kezdtél el gyártani és három évig készítették. A 311-es típust 1956-tól gyártották, de 1962-ben a motor térfogatát megnövelték majdnem száz köbcentivel. Az autónak többféle változata volt, többek közt szedán, kupé, kombi. Az Opel Autógyár 1953-tól gyártotta Olympia Rekord típusát, amit 1957-ben váltott fel a P1. A három évig gyártott jármű rendkívül népszerű volt, csak a Volkswagen Bogár előzte meg az eladásokban. Bár többféle is készült belőle, a legnépszerűbb a bélyegen is látható kétajtós volt. A harmadik bélyegre egy Porsche 356 B kupé került. A 356-os típust 1948-tól kezdtél el gyártani Ausztriában, a B-t viszont már Németországban, miután a vállalat átköltözött Stuttgart egyik külvárosába. A Ford kölni gyárában készült a Taunus 17 M P3, ami a harmadik Ford volt, amit a német üzemben gyártottak. Nagy sikere volt, a négy év alatt közel 700 ezret adtak el belőle. Bonnban került bemutatásra az autó, ahol jelen volt Konrad Adenauer német kancellár és Henry Ford unokája is. Nem csak az új autót ünnepelték, hanem hogy a német Ford gyár harminc éves lett. A sajtó próbált az autóra valami gúnynevet találni, a legnépszerűbb a „fürdőkád Taunus" (Badewannetaunus) lett. 1959-ben került piacra az Auto Union (ez az Audi közvetlen elődje) 1000 S típusú autója. A düsseldorfi gyárban készült autó elsőkerék meghajtású volt, és ennek is volt kupé, kabrió, szedán változata. A bélyegsort a Német Posta a 2003-as jótékonysági bélyegeinek szánta, amiknek felára egy jótékonysági szervezethez került. Ide klikkelve nézhetitek meg az oldtimerek első bélyegsorát.

Keleti és nyugati klasszikusok

Két híres német autó került erre a 2018-as bélyegsorra, aminek mindkét darabja ívszéli. Az elsőn egy Wartburg 1.3 látható, ami az akkori Kelet-Németországban levő Eisenach városában készült. A város a mára az UNESCO Világörökség részét képező Wartburg váráról híres, erről kapta az autómárka a nevét. Az 1898-ban megnyitott Automobilwerk Eisenach üzem számos járművet gyártott mire 1956-ban felvette autómárkájának a történelmi helyszín nevét. A képen látható modellt 1988-ban kezdék el gyártani, a motorja Volkswagen licensz alapján készült. (A motor a Volkswagen Golf második generációjának motorja volt és a chemnitzi Barkas autógyárban készült.) Bár egy volt a Wartburg első négyhengeres autója a keleti blokkban népszerű autónak számított, ebből a típusból nem adtak el annyit, amennyit szerettek volna. Az újítások ellenére is korszerűtlennek számított, a motorja miatt jóval drágább volt, mint elődje. Összesen majdnem 153 ezret adtak el, de soha nem lett népszerű. A hengerűrtartalmára utaló 1.3-at 1991. áprilisáig gyártották, ekkor a gyárat a már újra egyesült Németországban az Opel vásárolta meg. Az alsó középkategóriás Wartburg 1.3-as szedán, kombi és pickup változatokban is készült. A második autó hasonlóan legendás, de ez már a nyugat-német Inglostadtban készült a Volkswagen egyik leányvállalatában. Az első Audi quattro 1980-ban került bemutatásra a Genfi Autószalonon. Neve a négykerék-meghajtásra utal és először mint raliautót gyártották. A versenyeken elért sikerek miatt a nevében szereplő nagy Q kis q-ra változott, amikor elkezdték gyártani a közúti változatát. Az ötszemélyes autót eredeti formájában 1991-ig gyártották, de a mai napig népszerű és közismert. A képen látható bélyegek öntapadósként is megjelentek.           

Legendás német autók

 2002-ben került bemutatásra ez az ívszéli bélyegsor Németországból, ami híres német autótípusokat mutat be. Mindegyik bélyegen látható a típus kibocsátásának éve, a jármű hosszúsága, szélessége és magassága. Mindegyik bélyeg feláras, aminek összege jótékonysági célokat szolgál. Az első bélyegre egy miniautó, az Isetta 300 került. Ezt a járművet négy autógyár készítette hat országban. A német Isettát a BMW gyár kezdte el gyártani 1955-ben és ez lett az első személygépkocsi, ami 100 kilométeren 3 litert fogyasztott. A képen levő típust 1960-ban mutatták be. A következő a Mercedes-Benz 300 SL 1954-ből, ami akkoriban a leggyorsabb autónak számított. A New York-i Autóshow-n bemutatott, felfele nyíló ajtajú, maximális, 260 km/h sebességet elérő és elsőkénti benzin-befecskendezős motorú autó azonnal hatalmas sikert aratott. A kelet-német Zwickauban gyártott, a Lipcsei Vásáron 1957-ben bemutatott Trabant P50 modern népautónak készült. Karosszériája Duroplastból, egy ötrétegű műanyagból készült. Először 18 lóerős volt, később nagyobb teljesítményű motort raktak bele. Kicsivel több, mint 131 ezret adtak el belőle, gyártása pedig 1962-ig tartott. A Volkswagen Bogár az egyik legfelismerhetőbb autó. 1938-tól kezdve gyártották Németországban, de a második világháború után lett igazán népszerű és világhírű. Olyannyire, hogy ez a legtöbb példányban eladott autótípus, 21,5 millió darabbal. Neve eredetileg Volkswagen Type 1 és egészen 2003-ig gyártották, akkorra azonban már nem csak Németországban, hanem Mexikóban és Brazíliában is. A képen látható példány 1949-ben készült. Az utolsó, legnagyobb értékű bélyegen a Borgward Isabella kupé látható, amit Brémában gyártottak 1954-1962 között. Több változat is készült belőle, többek közt kabrió és kombi is.A Borgward gyár 1961-ben csődbe ment, de addigra 202 ezer Isabellát adtak el, sőt Argentínában is elkezdték gyártani 1963-ig, ahol 999 készült el. 

Klasszikus autók

A bélyegeladás évtizedek óta nagyon jó üzlet, ezért több ország szinte heti rendszerességgel bocst ki bélyeget, hogy abból növelje bevételeit. A gyűjtők pedig ugranak a különleges és gyűjtési tematikájuknak megfelelő bélyegekre. A csendes-óceáni Tuvalu sem kivétel, ahol a nyolcvanas években az ország kilenc kerülete is önállóan adott ki bélyegeket. A képen látható autóveteránokat bemutató sor Nui atollon került kibocsátásra. Ez 21 kisebb szigetből áll, amiknek területe összesen 3,37 négyzetkilométer, és nagyjából 540-en lakják. Önálló postahivatala 1919-ben nyílt és a mai napig működik. A képen látható bélyegsoron hat autó látható, mindegyik három oldalról. Az elsőn egy 1909-es Buick F-modell látható, ami az 1903-as alapítású gyár első sikeres autótípusa volt. Közel négyezret adtak el belőle, motorja kéthengeres volt és 22 lóerővel bírt. A következő autó az Oldsmobile Toronado 1996-ból, ami 1937 óta az első amerikai autó volt, ami első kerék meghajtásúnak készült. Luxusautónak gyártották egészen 1992-ig, de ezalatt számos változtatáson ment át a típus. A sor végére a Lotus-Climax 6P MK 25 került 1963-ból, amit Colin Chapman (1928-1982), a Lotus Cars autógyár alapítója és főtervezője alkotott az 1962-es Forma-1 versenyre. Ez volt az első versenyautó, aminek központi szerkezeti eleme a váz, ami egyben a burkolat is. összesen 14 futamgyőzelmet nyertek vele és ezzel lett világbajnok Jim Clark (1936-1968). A második sort egy Jensen 541 indítja, amit 1954-1959 között gyártottak Angliában. Ezek a kétajtós kupék 175 km/h sebességre voltak képesek, és vegyítették a sportosságot az eleganciával. Az 1924-es Hispano-Suiza H6 Boulogne 1919-ben debütált és a luxusautót leginkább Franciaországban gyártották. Hathengeres, 6597 köbcentiméteres motorjával, eredeti fékrendszerével lenyűgöző autó volt. Az utolsó bélyegen a Citroen-Maserati SM-Coupé látható 1972-ből. A Citroen autógyár által 1970-1975 között gyártott autóba a Maserati (1968-ban a Citroen megvásárolta a Maseratit) hathengeres motorja került, amivel egy futurisztikus és egyedi kupé jött létre. Ez a fajta Citroen a mai napig népszerű veteránautó, amit különleges kinézete miatt gyakran használnak filmekhez, videoklipekhez.  

Szovjet veteránok

Évtizedeken lehetett látni a Szovjetunióban gyártott haszon- és gépjárműveket az utakon, többek között azokat is, amelyek ezen az 1971-es bélyegsoron jelentek meg. Az első egy Gaz-66 típusú, közönséges és katonai verziójú terepjáró teherautó. Az 1964-től gyártott négykerék-meghajtású teherautók a GAZ gyár harmadik generációs haszongépjárművei voltak. Rendkívül megbízhatók, így 1999-ig gyártották őket, sőt a mai napig használja őket több ország honvédsége. A második bélyegre a Belaz-540-es külfejtési és szállítási billenőkocsi került. 1965-ben kezdték el gyártani a ma Fehéroroszországhoz tartozó Zsodzinában. Az első sor végén egy Moszkvics-412 van, amit 1967-82 között gyártottak a moszkvai AZLK autógyárban. Az autó története zavaros, párhuzamosan gyártották Moszkvics és Izs néven Izsevszkben 1997-ig. A negyedik autó egy Zaporozsec ZAZ-968, ami sokáig a legolcsóbb szovjet népautó volt. A Zaporizzsjai Autógyárban gyártották és az eladásokat növelte, hogy az állam támogatta az autók megvásárlását veteránoknak és rokkantaknak. Számos vicc alapja az autó, de ennek ellenére a lakosság nagyon megbízhatónak tartotta. 1971-80 között készült. Az utolsó autó a Volga GAZ-24 amit Nyizsnyij Novgorodban (korábban Gorkij) gyártottak 1970-85 között. Az autó nagyon hasonlított az akkori amerikai autókra és Nyugat-Európában is lehetett kapni. Rendőrautókat és taxikat is gyártottak ebből a típusból.

Lengyel veteránok

1928-ben hozták létre Lengyelországban a Panstwowe Zaklady Inzynieryjne (PZInz) nevű hadiipari és gépjármű (katonai és civil) gyárat több üzem (Centralne Warsztaty Samochodowe, Ursus) összevonásával. Ez a bélyegsor a második világháború előtti lengyel gépjárművek előtt tiszteleg. Az első a PZInz 403 Lux-Sport nevű luxusautó, amit elsősorban kormánytagoknak készítettek, hogy ne külföldi autókkal közlekedjenek. Ezt a Zawrat típusú busz követ, amelyet direkt a varsóiaknak terveztek 1936-37 között. 18 busz készült el, majd a háború kitörése megakadályozta további buszok gyártását. A busz a svájci Saurer autógyár licenszével készült; az utolsó 1949-ig működött. A CWS T-1 Torpedo volt az első lengyel szériaautó. A kabriónak készült luxusautó karosszériáját Tadeusz Tanski (innen a T-1 elnevezés) tervezte. A negyedik bélyegen egy Sokól (magyarul sólyom) márkájú motort látható. A Sokól gyár csak motorkerékpárokat gyártott, a lengyel hadseregnek, de civil embereknek is. De nem csak ez volt az egyetlen motorgyár, hiszen a legionowói Podkowa motorgyár is mindkét célra gyártott motorokat. Az utolsó bélyegre pedig az 1893-tól napjainkig különböző formában működő Ursus gyár egyik teherautója került.

Veteránok

1988-as ez az amerikai sor, amelyen öt veterán autó látható. Az elsőt a Locomobile Company of America gyártotta. Az Egyesült Államok keleti partján levő céget 1899-ben alapították, 1922-ben átvette a Durant cég, 1929-re pedig végleg bezárta kapuit. A Pierce-Arrow elsősorban Hollywoodból lett ismert, mivel számos filmsztár használta ezt az autómárkát, ami státusszimbólumnak számított. Bár a Pierce-Arrow Motor Car Company többféle járművet is készített 1901-38 között, mégis drága luxusautóikról volt híres. Az első hivatalos jármű, amelyben az amerikai elnök utazott is Pierce-Arrow volt. (1909-től, William Howard Taft idejében.)
1929-ben alapította E.L. Cord a Cord Corporation nevű holdingot, amibe 150, elsősorban közlekedés profilú cégek tartoztak (American Airlines légitársaság, New York-i hajógyár, Checker Cab autógyár). Az Auburn Automobile Company gyártotta Indiana államban a Cordot 1929-32, 1936-37 között, egy év múlva viszont bezárt. Az utolsó bélyegen látható Duesenberget gyártó céget egy testvérpár alapította 1913-ban, de ők eladták érdekeltségüket Cordnak 1926 végén. Az 1937-ig gyártott Duesenberg is luxusautóiról volt híres, A J Modelt pedig nemcsak Hollywood legnagyobb sztárjai, de európai uralkodók is használták. A negyedig bélyegen látható Packard ugyancsak felső kategóriájú autónak számított. A Detroit központú céget 1899-ben alapították, majd az ötvenes években a Studebaker autógyárral egyesülve 1958-ig készültek ilyen gépjárművek. A cég 1966-ig működött.