Szafarizás Dél-Afrikában

A Szváziföldi Királyság Afrika déli részének legkisebb országa, akkora mint a dél-dunántúli megyék és Zala megye együtt. 1968-ban vált függetlenné az Egyesült Királyságtól és azóta abszolút monarchiakánt működik. Az ország uralkodója III. Mswati, akit 1986-ban koronáztak meg, és az ő portréja látható mindegyik bélyeg jobb felső sarkában, valamint a második bélyegen az oroszlánkölykökkel. Ha valaki a természetbe vágyik, az érintetlen Afrikát szeretné látni, akkor Szváziföldön a helye. A 2002-ben kibocsátott bélyegsor is a turizmust reklámozza, ami mára teljesen biztonságossá vált országszerte. Az elsőn az ország törzsi fővárosának, Lobambának a népi kunyhói láthatók. Ezek nem csak skanzenbeli emlékek, de a mai napig használt lakhelyek is, sőt bérelhetők is vannak. A Hlane Királyi Nemzeti Parkban található a legtöbb nagyvad az országban és csak idegenvezetővel járható be az ország legnagyobb védett területe. Ha valaki krokodilt akar látni, a Mlilwane Vadvédelmi Rezervátumban kell keresse. A 46 négyzetkilométeres területen korábban gazdálkodtak és ónt bányásztak, mára azonban az állatoké a terület. A strucctartás nem tiltott Szváziföldön, csak a vadászatuk, így sokan a meggazdagodás reményében kezdik el ezeket a hatalmas madarakat tartani. Mivel sokan rossz körülmények közt nevelik a röpképtelen madarakat, a hatóságok 2021-ben is megpróbáltak számos tulajdonost megbüntetni, a madarakat pedig megfelelő körülmények közé helyezni. Angolul és zulu nyelven olvashatók a bélyegen ábrázolt képek.

Bélyegnap a Szaharából

Az 1800-as évek végére a Spanyol Birodalom nem volt már olyan nagy, mint egykor, ennek ellenére próbáltak újabb területekhez jutni. 1884-ben nyilvánították a Marokkótól délre fekvő, az Atlanti-óceán partján levő szaharai területet magukénak, a terület pedig a Spanyol Szahara nevet kapta. A helyi, beduin törzsek nem örültek a spanyoloknak, akik kereskedelmi és katonai okok miatt tartották fontosnak a területet. Az 1950-es évekre viszont már nemcsak a helyiek, hanem Marokkó, az északi szomszéd és Mauritánia, a déli is követelte a területet vagy annak függetlenségét. 1973-ban létrejött az önállóságért küzdő Polisario Front (PF) nevű politikai mozgalom, ami gerillatámadásokkal próbálta a spanyolokat gyengíteni. Két évvel később mintegy 300 ezer marokkói vonult Spanyol Szaharába, aminek eredményeként a spanyolok véglegesen kivonultak, Mauritánia pedig pár évre rá visszavonta igényét a területre. Így terület 1975 óta a Nyugat-Szahara nevet viseli és marokkói megszállás alatt van. A PF az 1991-es tűzszünetig küzdött a marokkói megszállás ellen és létrehozott egy száműzetésben levő kormányt, ami a mai napig nem tudta érvényesíteni a helyiek akaratát. Eközben a marokkóiak felépítettek egy hatalmas homokfalat a sivatag közepén, ami az ország tengerparti négyötödét elválasztja a sivatagi résztől, ahol az egyoldalúan kikiáltott, viszont 40 ország által elismert Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság található. A terület fennhatósága a mai napig vitatott, több tízezren élnek menekülttáborokban. A képen látható, struccokat ábrázoló, feláras bélyegsort az 1952-es gyarmati bélyegnapra bocsátotta ki a Spanyol Szaharai Posta.