Díjazott kutatások

A képen látható 1979-es Nyugat-Németországban kibocsátott bélyegsor három Nobel-díjas német tudós díjazott felfedezését mutatja be. Albert Einstein (1879-1955) 1921-ben kapta meg a fizikai Nobel-díjat „az elméleti fizika terén szerzett érdemeiért, különös tekintettel a fényelektromos jelenség törvényszerűségeinek felismerésére." Ez a fotoelektromos hatás elektromágneses sugárzás, ami által egy anyag felszínén elektronok válnak ki. Ennek képe látható a bal oldali bélyegen. Otto Hahn (1879-1968) 1944-ben kapott kémiai Nobel díjat a „nehéz atommagon hasadásának felfedezéséért." Az urán atommagjának hasadását figyelte meg először, emiatt őt tartják az atomkorszak megteremtőjének. A kutató folyamatosan felhívta a nagyhatalmak figyelmét a radioaktív hulladék veszélyeire, ezért Nobel-békedíjra is jelölték.     
Max von Laue (1879-1960) pedig 1914-ben, „a Röntgen-sugárzás kristályokon történő diffrakciójának felfedezéséért" kapta meg a rangos kitüntetést. Felfedezésével megalkotta a röntgenkrisztallográfia elméletét, amellyel a röntgensugarak hullámtevékenységét lehet vizsgálni (többek között).