Pandázás

A medvefélék családjába tartozik a veszélyeztetett óriáspanda, amelynek eredeti élőhelye Dél- és Közép-Kína erdejei, amik csapadékban gazdagok, télen hidegek, nyáron hűvösek. Tápláléka szinte száz százalékban a bambusz, de tojást, halat és gyümölcsöket is elfogyaszt. Armand David (David atya, 1826-1900) francia misszionárius írta le először 1969-ben egy utazás során. Neve a nepáli pudzsából (punja) jön, ami bambuszevőt jelent. Magyarul bambuszmedve lett a faj első neve, de a panda terjedt el jobban, de hogy ne keverjék össze a kis termetű vörös pandával, megkapta az óriás jelzőt. 150-190 centiméter hosszú, súlya 70-125 kilogramm közt van. A ragadozók közül neki vannak a legnagyobb őrlőfogai táplálkozásának sajátosságai miatt, hangja a báránybégetéshez hasonlít, jól mászik fára, pupillája pedig oválisan résalakú, mint a macskáké. Az óriáspandák egyedül élnek, télen mélyebben fekvő területekre vándorolnak. Rendszerint két kölyköt ellenek, amiknek súlya 90-130 gramm, szabadon 25 évig élnek. Napjainkban 1600-3000 óriáspanda él szabadon, de számos pandaközpontban és állatkertben próbálják őket szaporítani. Kínában 2006-ban negyven pandarezervátum volt. Rendkívül népszerű állat és többek közt a Természetvédelmi Világalap (WWF) jelképe. Kína 1500 éve ajándékoz hivatalosan más országoknak pandapárokat, sokszor ezzel puhítva a fagyos aktuálpolitikai kapcsolatokat. Ezt panda diplomáciának nevezik. 2003-ban bocsátotta ki ezt a blokkot az Osztrák Posta, hogy a bécsi Schönbrunni Állatkert azon öt európai állatkertek egyike, ahol pandákat lehet látni. Összesen három pandakölyök született az állatkertben, utoljára 2014-ben, amiknek érkezése nem csak a látogatókat vonzza, de a természetvédőknek is reményt ad, hogy a faj nem pusztul ki.