A tengeritehenek rendjébe négy lamantin, manátusz- vagy manatifaj tartozik. Nevük egy karibi indián szóból ered, ami emlőt jelent. Sokáig azt hitték a manátuszok a cetek rokonai, de kiderült, az elefántok és a szirtiborzfélék állnak hozzájuk a legközelebb. Ezek az emlősök nagytestű fókákra hasonlítanak, fejük kicsi, nyakuk külsőleg egybefügg vastag, orsó alakú testükkel. A nyugat-afrikai Togo postahivatala bocsátotta ki ezt az afrikai manátuszt ábrázoló bélyegsort 1984-ben. Ez az egyetlen manátuszfaj, amely Afrikában él, pontosabban Szenegáltól, egészen Angoláig az Atlanti-óceán partja mentén, valamint a Volta-tóban és más kisebb tavakban. Az állatok csak 18 Celsius fok feletti vízben élnek. A fajt először Johann Heinrich Friedrich Link írta le először, 1795-ben. Hossza 4,5 méter, súlya pedig eléri a 360 kilogrammot. Rendszerint tengeri növényeket, moszatokat és hínárt fogyasztanak. Nagyon sok székletük van, amely a víz tetején lebeg, ők pedig a zavaros vízben el tudnak rejtőzni. A faj elsősorban éjszakai állat és csoportban, de egyedül is él. Kevés természetes ellensége van, így rendszerint lassan úszik a vízben vagy pihen. Az afrikai matánusz sebezhető faj, mivel húsa, zsírja, csontja miatt vadásszák, illetve fennakadnak a halászhálókban. 2004-ben indult egy fajmentő projekt, amely a napjainkban is tart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése