Karikatúrák Csehszlovákiából

Adolf Hoffmeister (1902-1973) elképesztő alakja a cseh kulturális életnek: ügyvéd volt, író és költő, díszlettervező és karikaturista, sőt világutazó, aki baloldali nézetei miatt Franciaországba, majd onnan az Egyesült Államokba menekült a második világháború előestéjén. A háború után tért vissza Csehszlovákiába, ahol hazáját képviselte az UNESCO-ban és a Nemzetközi PEN Clubban, sőt Franciaországba akkreditált nagykövet is volt. Számos művészeti ágban jeleskedett, így nem meglepő, hogy a képen levő, 1968-as bélyegek karikatúráival jelentek meg. A Csehszlovák UNESCO Bizottságot hivatott bemutatni a bélyegsor, világszerte ismert művészekkel. Az elsőn az irodalmi Nobel-díjas Ernest Hemingway amerikai író látható, akit Karel Capek a huszadik század egyik legjelentősebb cseh írója követ, konkrétan utalva Nehéz a kertész élete című regényére. A sort végül George Bernard Shaw Nobel-díjas brit drámaíró zárja. Az idős Makszim Gorkij orosz író indítja a második sort, majd Pablo Picasso spanyol képzőművész oldalportréját láthatjuk. A sor legkevésbé ismert alakja Yokohama Taikan japán festőművész, aki a világháború előtti időszak egyik legjelentősebb művésze volt. Az utolsó bélyegre a kötéltáncoló Charlie Chaplin brit színész került. Mindegyik bélyeg érdekessége, hogy a Hoffmeisterre utaló AH68 olvasható rajtuk.     

Az olvasás világnapjára

100 évvel azután, hogy Leopold Bloom azon a bizonyos június 16-án Dublinban kalandokba keveredett, az Ír Posta a képen látható bélyegsort bocsátotta ki. Az első képre Tullio Pericoli (1936-) olasz karikaturista James Joyce-t (1882-1941) ábrázoló rajza került. A hatalmas, ferde könyvespolc előtt álló íróhoz képes eltörpül a sarokban levő William Shakespeare brit drámaíró, költő portréja. A nagyobb értékű bélyegen pedig a dublini születésű író fiatalkori fotója látható. Mindegyik bélyeget fő műve az Ulysses köti össze, ami 1922-ban jelent meg, de akkoriban olyan explicitnek számítottak bizonyos fejezetei, hogy 1936-ig többek közt az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban betiltották. A modernista irodalom egyik legbefolyásosabb alkotásáért rengetegen rajonganak a mai napig, mások viszont érthetetlenül állnak a szinte olvashatatlan alkotás előtt. A tudatfolyam stílusában megírt regény alapját az ógörög Odüsszeia adta, ami Odüsszeusz (Ulysses) kalandjait meséli el. Joyce műve ezzel szemben az előbb említett nyári napon játszódik az ír főváros különböző részein. Bloom a modern kori Odüsszeusz, felesége, Molly Bloom Pénelopé, Stephen Dedalus pedig Joyce alteregója, illetve ő Télemakhosz, az ifjú. A regény rajongói több évtizede megtartják Bloomsday nevű ünnepüket június 16-án, sőt, be lehet járni Dublint azon az útvonalon, ahogy Bloom teszi az irodalmi műben. De miért ezt a 2004-es bélyegsort választottam mára? Mert 1966 óta szeptember 8-a az olvasás világnapja. Mindenkinek jó próbálkozást az Ulysseshez! Szombathelyen pedig találni egy Joyce szobrot, de ez egy másik történet lesz.       

Az írónő és egy vitatott bélyeg

Flannery O'Connor (1925-1964) egy Magyarországon kevéssé ismert amerikai írónő, aki novelláival beleírta magát az amerikai szépirodalom legnagyobbjai közé. A 39 évesen, a lupus nevű autoimmun betegségben elhunyt, vallásosságról (római katolikus volt) és halandóságról, az amerikai dél embereiről, szokásairól groteszk és bizarr történeteket író O'Connor elsősorban az ötvenes és hatvanas évek Amerikájából ismert fecskefarkú szemüvegeket viselt és ekként volt ismert. Ezért, amikor az Amerikai Posta az írónő születésének 90. évfordulójára kibocsátotta 2015-ben a képen látható öntapadós ívet és bélyeget, vita kerekedett, hogy miként is kellett volna őt ábrázolni. A bélyegkép egy fénykép alapján készült, amin húsz éves volt, de ekkor még nem volt ismert. Rajongói szerint ez a kép nem tükrözi a népszerű írónőt, nem felismerhető rajta. A háttérben levő pávatollak viszont azt a száz pávát jelképezi (ezekről egy esszét is írt), amiket Andalusia nevű farmján tartott Georgia állam középső részén. O'Connor rajongott a madarakért és ahogy betegsége elhatalmasodott rajta, inkább köztük volt, mint emberek között. Legismertebb novelláskötetét  magyarul (Alig akad ma jó ember [A Good Man Is Hard to Find]) 2002-ben adta ki egy kis kiadó, de aki figyelmesen nézte a Három óriásplakát Ebbing határában című, jelenleg hét Oscar-díjra jelölt filmet, észrevehette, hogy a film elején a seriffhelyettes ezt olvassa. A bélyeget 85 grammig lehetett levélküldeményeknél felhasználni.
 

Az újra népszerű írónő

Érdekes, hogy egyes művészekkel mit tesz az utókor, a közösségi háló, a virtuális világ. Dorothy Parker (született Dorothy Rothschild) 1893-ban született. Írói munkásságát színikritikusként kezdte a Vanity Fair magazinnál, de túlzottan csípős írásai nem tetszett a szerkesztőnek, így inkább átigazolt a The New Yorker magazinhoz. 1919-ben alapító tagja volt az Algonquin Kerekasztal nevű, New York-i művészekből és értelmiségikből álló csoportnak, amely saját maga szórakoztatására ült össze hetente. Parker vicces, elmés és ironikus stílusát csúcsára futtatta ebben az időben. 1934-ben férjhez ment és Hollywoodba költözött, ahol dalszöveg- és forgatókönyvíró lett. 1938-ban a Csillag születik, 1948-ban a Katasztrófa: Egy asszony története című filmek forgatókönyvírójaként Oscar-díjra jelölték. Parker hollywoodi pályafutását azonban kettétörte politikai nézete; baloldali íróként az ötvenes évek elején feketelistára került. Férje halála után visszaköltözött New Yorkba ahol 1967-ben meghalt, hagyatékát pedig Martin Luther King, Jr. polgárjogi aktivistára hagyta. Halála után majdnem ötven évvel, a Facebooknak köszönhetően Parker újra sztár nagy rajongótáborral, vicces, ironikus szösszeneteit bárki olvashatja. A képen látható bélyeget 1992-ben adták ki, ez volt a tizedik bélyeg az irodalomművészet sorozatban.

Kettő egyben

A bélyegkibocsátó országok gyakran adnak ki közösen bélyeget, hasonló témában, motívummal. 1991-ben az Egyesült Államok és a Szovjetunió adott ki William Saroyan (1908-1981) amerikai íróról bélyeget. Sok mindenben nem változtattak a képen, azt is lehetne mondani, hogy fantáziátlanra sikeredett a közös kibocsátás. Az örmény származású, de a kaliforniai Fresnóban született Saroyant nem csak szülőhazájában, de a Szovjetunióban és Örményországban is nagyra tartottak, ezért jöhetett létre ez az egy időben történő, ritkaságszámba menő bélyegkibocsátás a két nagyhatalom között. Műveiben gyakran írt a Kaliforniában élő örmény bevándorlók létéről és szülővárosáról. 1940-ben egyik drámájáért Pulitzer-díjat kapott, 1943-ban, Emberi történet (eredeti címén The Human Comedy) című regényét pedig megfilmesítették (magyarul Az élet komédiája címmel mutatták be). A film forgatókönyvét ő írta, ezért Oscar-díjat kapott. Saroyan írt szovjet utazásairól is, emellett tucatnyi regénye, novellája és színműve jelent meg. Hamvai Fresnóban és a jereváni Komitas Panteonban található a leghíresebb örmény személyiségek mellett. Magyarul még olvasható az Egy amerikai közlegény kalandjai (The Adventures of Wesley Jackson, 1946) című regénye.