Fafélék Közép-Amerikából

A Közép-Amerika keleti partján fekvő Brit Honduras brit koronagyarmat volt 1862-1981 között, de a területet 1973-ban átnevezték Belize-zé, a területen átfolyó Belize folyó után. (Ezzel a névvel vált függetlenné 1981-ben.) A majdnem 23 ezer négyzetkilométeres terület elsősorban tengerpartjáról és korallzátonyairól, valamint állatvilágáról és erdőségeiről ismert.
A fákat, egyéb szempontok mellett keménységük és puhaságuk alapján különböztetjük meg, mégpedig úgy, hogy a fa anyaga milyen ellenállást tanúsít egy másik test behatolásával szemben. A képen látható, 1971-ben kibocsátott bélyegblokkon négy, Belize-ben megtalálható keményfa látható, a keret pedig ezen fák mintájából áll össze. A bal felső sarokba egy Enterolobium cyclocarpum került, ami gubójának alakja miatt az elefántfül-fa nevet viseli. (Ez látható a bélyegen is, levélzete felett.) A pillangósvirágúak családjába tartozó fa Közép-Mexikótól egészen Észak-Brazíliáig megtalálható. Nagy kiterjedésű, gömb alakú koronájával ez a faj Costa Rica nemzeti fája. Mellé a mirtuszvirágúak rendjébe tartozó Vochysia guatemalensis került. (A bélyegen korábbi latin neve olvasható.) Lombkoronája hengerszerű, sárga virágai pedig rendkívül látványossá teszik. Az alsó sorba a bükkönyformákhoz tartozó, ugyancsak névváltoztatáson átesett Acosmium panamense látható. Ez a faj elvétve található meg Közép-Amerika sűrű erdőségeiben. Az utolsó fafaj rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen ennek kitermelése járult hozzá Brit Honduras létrejöttéhez. Brit telepesek a XVII. századtól kezdve exportálták Európába a Haematoxylum campechianum (ez is a pillangósvirágúakhoz tartozik, latin neve pedig annyit tesz: vérfa) nevű fát, ami kiváló festékanyagot tartalmaz textilek és papír megfestéséhez, kérge és levelei pedig orvosi felhasználásra alkalmasak.    

A dzsungel madarai

Belize egy kis, közép-amerikai ország a Karib-tenger partján. A képen látható, 1977-es bélyegek érdekessége, hogy kibocsátásuk idején az ország a Brit Birodalom része volt. (1981-ben lett független.) Ezért látható a bélyegek bal felső sarkában a brit korona, és az EIIR felirat, ami II. Erzsébet brit uralkodóra utal. Továbbá ezek az első belize-i bélyegek, amin madarak láthatók. A bal képre a bélyegblokk, a jobb képre a hozzá tartozó bélyegsor került ugyanazokkal a madárfajokkal.
A felső sort a tíz centiméter hosszú, kárminsapkás pipra indítja. Az elsősorban gyümölcsevő madár különlegessége násztánca, amit a násztánc szóra klikkelve megnézhettek. Ezt követi az álarcos trupiál, ami az Egyesült Államok délkeleti és Mexikó északi részéről Belize-be, hogy ott teleljen. A tágasabb, fás területeket kedvelik. A sort a diadém-motmot zárja. Ennek érdekessége, hogy az esős évszakban van a párzási ideje, amikor puha a talaj, így könnyű a földbe alagutat vájni, aminek végén fészket rak. A fajnak számos alfaja van, amik további kutatások középpontjai, mivel önálló fajok lehetnek. A második sort egy timanufaj (Crypturellus bouchardi) indítja. Ez a tyúkméretű madár mélyebben fekvő trópusi erdők lakója. Tollazata miatt nehéz észrevenni a sűrű aljnövényzetben. A középső madár a pávaszemes pulyka. A vadpulykánál kisebb madárnak kopasz, kék színű feje és nyaka van. Fejét narancssárga bibircsókok borítanak. A csapatban élő madár az aljnövényzetben keres táplálékot. Húsát és tojásait a helyiek is fogyasztják. Az utolsó madár a fehér erdeiölyv, ami Közép-Amerikától egészen Peruig megtalálható. Ez a különlegesen szép, 46-56 centiméter hosszú ragadózómadár párban vagy hármasban vadászik.