Csendes-óceáni császárhalak

1980-as függetlenségéig Új-Hebridák volt a neve Vanuatunak, egy, a Csendes-óceán délnyugati felén található szigetországnak. A képen látható, színes bélyegsor is itt került kibocsátásra 1997-ben. A szigetek körül számos korallzátony található, ahol több ezer halfaj él, mint a képen látható császárhalak is. Az első bélyegen a kékfejű császárhal látható, ami akár 38 centiméter hosszúra is megnő. Az Indiai-óceántól egészen a Csendes-óceán nyugati feléig honos. Gerinctelen élőlényekkel táplálkozik és sekélyebb vízben él. Az 5-7 évet is megélő lángvörös császárhal került a második bélyegre, ami fele akkora, mint az előző faj. Sokkal kisebb területen, Óceánia vizeiben honos. A második sort a citromhéj császárhalnak nevezett, Centropyge flavissima indítja. Az egész hal sárga, itt-ott pedig fehér és kék minták találhatók rajta. A fiatalabb halak oldalán kék folt látható, ami idővel eltűnik. Algaevő, ami lagúnák és zátonyok között érzi jól magát. Mit az összes császárhal, a színváltó császárhal is a sügéralakúak rendjébe tartozik. Ez a 40 centiméterre megnövő, rendkívül színes hal nevét azért kapta, mert teljesen más mintázatú a fiatal egyede, mint a felnőtté. Az akár 14 évig is élő halfaj a víz felszínén párzik, így a megtermékenyített ikrát szétszórják a hullámok, így nagyobb területen tudnak biztonságosan a korallokig süllyedni és életben maradni. Az utolsó bélyegre a bélyegen olvasható nevéhez képest átnevezett Paracentropyge multifasciata került, ami családjának egyetlen faja. Mint a többi császárhal, ez is hermafrodita, azaz nemváltó. Mindegyik nőstény, a dominánsabbak pedig hímmé alakulnak át. Ez a halfaj háremekben él, ahol egy hímhez több nőstény tartozik. Mindegyik faj tartható akváriumban, de szerencsére kiterjedt élőhelyüknek köszönhetően egyik sem veszélyeztetett.

Orchideák a Csendes-óceánról

1606-ban fedezték fel portugálok azt a szigetcsoportot, amit 1774-ben James Cook brit hajóskapitány Új-Hebridáknak nevezett el a nyugat-skóciai szigetvilág után. Mivel a területnek nem csak brit, de francia érdekeltségeik voltak, 1887-ben úgy döntöttek, közösen, megosztva (kondomíniumban) fogják a területet kormányozni. A brit-francia kormányzás miatt két nyelven is bocsátottak ki a szigetcsoporton bélyegeket egészen 1980-ig, amikor is függetlenné vált. Ekkor vette fel az önálló ország a Vanuatu nevet, amit a mai napig is használnak. 1973-ban bocsátották ki a képen látható, a terület nevét angolul olvasható bélyegsort, amin ausztrál és óceániai orchideafajok láthatók. Az elsőn egy fákról csüngő faj a Dendrobium teretifolium, ami nevét hosszúkás, henger alakú leveleiről kapta. 60 centiméteres szárakon nő fehéres virága, a növény pedig elsősorban a tengerparthoz közeli területeken nő Queensland és Új-Dél-Wales ausztrál szövetségi államokban. A következő faj már nem az Ephemeranta (illetve Flickingeria), hanem a Dendrobium nemzetségbe tartozik, a fajnév pedig comatum és nem comata. A Himalája keleti felétől egészen Óceánia szigetvilágáig megtalálható. A harmadik bélyegen egy Spathoglottis faj látható, ami nem fákon, hanem a talajon nő. és mivel könnyű gondozni, népszerű orchideája a botanikus kerteknek. A legnagyobb értékű bélyegre pedig egy ugyancsak Dendrobium faj került, ami a Dél-Csendes-óceáni szigeteken él.  

Vanuatu színes madarai

Vanuatu egy szigetország a Csendes-óceán délnyugati részén, ami 1980-ban vált függetlenné az Egyesült Királyságtól és Franciaországtól. A vulkanikus szigeteken számos madárfaj él, ezek közül válogat ez a 2001-es, aprólékos grafikájú bélyegsor. (A képen látható bélyegek ívszéliek, de egymás mellé rakva egy teljes képet adnak.) Az elsőn a tollairól elnevezett kardinálismézevő látható, ami nem csak Vanuatun, hanem más szigeteken is megtalálható. Erdők és kertek lakója, ahol gyakran látható nektárfogyasztás közben. Mellé röptében a csak Vanuatun élő aranyhomlokú pápaszemesmadár került, ami a szigetország egyik leggyakoribb énekesmadara. Kisebb rajokban repül és nem csak rovarokkal, de bogyókkal és gyümölcsökkel is táplálkozik. A harmadik a sorban a rozsdáshátú énekesseregély, ami egyedül az 1527 négyzetkilométeres Espiritu Santon, a szigetország legnagyobb szigetén található meg. Pontosabban az ország legmagasabb hegycsúcsának, az 1879 méteres Mount Tabwemasa esőerdejében. Sokáig kihaltnak hitték, de a hegy elszigeteltsége miatt a fajnak is volt esélye fennmaradni, így mégsem kell félni a kihalásától. A második sort a díszpintyekhez tartozó király-papagájamandina indítja. A szigetországban őshonos fajt veszélyezteti a fakitermelés, illetve a kereskedelem, mivel népszerű kalitkában tartható madár. Az utolsó madár pedig a fehérhasú mézevő, ami ugyancsak Vanuatun őshonos.