Csendes-óceáni császárhalak

1980-as függetlenségéig Új-Hebridák volt a neve Vanuatunak, egy, a Csendes-óceán délnyugati felén található szigetországnak. A képen látható, színes bélyegsor is itt került kibocsátásra 1997-ben. A szigetek körül számos korallzátony található, ahol több ezer halfaj él, mint a képen látható császárhalak is. Az első bélyegen a kékfejű császárhal látható, ami akár 38 centiméter hosszúra is megnő. Az Indiai-óceántól egészen a Csendes-óceán nyugati feléig honos. Gerinctelen élőlényekkel táplálkozik és sekélyebb vízben él. Az 5-7 évet is megélő lángvörös császárhal került a második bélyegre, ami fele akkora, mint az előző faj. Sokkal kisebb területen, Óceánia vizeiben honos. A második sort a citromhéj császárhalnak nevezett, Centropyge flavissima indítja. Az egész hal sárga, itt-ott pedig fehér és kék minták találhatók rajta. A fiatalabb halak oldalán kék folt látható, ami idővel eltűnik. Algaevő, ami lagúnák és zátonyok között érzi jól magát. Mit az összes császárhal, a színváltó császárhal is a sügéralakúak rendjébe tartozik. Ez a 40 centiméterre megnövő, rendkívül színes hal nevét azért kapta, mert teljesen más mintázatú a fiatal egyede, mint a felnőtté. Az akár 14 évig is élő halfaj a víz felszínén párzik, így a megtermékenyített ikrát szétszórják a hullámok, így nagyobb területen tudnak biztonságosan a korallokig süllyedni és életben maradni. Az utolsó bélyegre a bélyegen olvasható nevéhez képest átnevezett Paracentropyge multifasciata került, ami családjának egyetlen faja. Mint a többi császárhal, ez is hermafrodita, azaz nemváltó. Mindegyik nőstény, a dominánsabbak pedig hímmé alakulnak át. Ez a halfaj háremekben él, ahol egy hímhez több nőstény tartozik. Mindegyik faj tartható akváriumban, de szerencsére kiterjedt élőhelyüknek köszönhetően egyik sem veszélyeztetett.

Társaság a természetért

 A Londoni Linné Társaság a legrégebb óta működő természettudományi egyesület, aminek célja a természet tanulmányozása, a természetvédelem és a kutatás. 1788-ban alapította Sir James Edward Smith (1759-1828) botanikus, nevét pedig Carolus Linnaeus (később Carl von Linné; 1707-1778) svéd természettudósról kapta, aki az élővilág rendszerezésének alapelveit megalapozta. 1858-ben itt került bemutatásra Charles Darwin A fajok eredete című művének első változata, ami az evolúcióelmélet alapjának tekinthető. A társaság híres tagjai közt volt és van Thomas Huxley biológus, Edward Jenner orvos és David Attenborough televíziós természettudós. A kutatás mellett az intézmény híres publikációiról, illetve számos kitüntetéséről, amit tudományos tevékenységért osztanak. Könyvtára és gyűjteménye is kiemelkedő, mivel számos, más kutatóintézetben meg nem található fajok példányait őrzik itt. A Londoni Linné Társaság századik évfordulójára bocsátotta ki a Brit Posta a képen látható bélyegsort, amin négy különleges faj látható. Az első a tengeri skorpióhal, ami az Atlanti-óceánban és a Jeges-tengerben található. A tündérrózsafélékhez tartozik a sárga vízitök, ami Európától egész Kínáig megtalálható. Az évelő, iszapos talajt kedvelő növénynek több alfaja van. A tundrák lakója a kis hattyú, ami Eurázsián kívül Észak-Amerikában is megtalálható. Vándormadár, ami Európában a Jeges-tenger déli feléig vonul. A legnagyobb értéken pedig a 20 centiméteres magasságot is elérő ízletes kucsmagomba látható. Magyarországon is elterjedt ez az ehető gombafaj, aminek fűszeres illata és kellemes íze van.  

A szomszéd halai

Szlovéniában megtalálható halfajok kerültek erre az 1997-es bélyegsorra és a hozzá tartozó, ugyanazokat a fajokat ábrázoló bélyegblokkra. Az elsőn a márványpisztráng látható, ami a Po, az Isonzó és a Neretva folyókban és azok mellékfolyóiban él. Átlagosan 30-70 centiméter hosszúságúak, de találtak már egy méteresnél is nagyobb példányokat. Kisebb halakkal és gerinctelen állatokkal táplálkozik. A faj elsősorban Boszniában veszélyeztetett több vízerőmű és a túlhalászás miatt. A következő hal a sügérfélékhez tartozó német bucó, aminek hazánkban eszmei értéke százezer forint. 18-22 centiméter hosszúságú hal, ami a dunai vízlépcsők megépítése miatt szinte teljesen eltűnt. Szerencsére több fordul elő belőle a Duna mellékfolyóiban és a Dnyeszter folyó vízgyűjtőjében. A harmadik bélyegre a szilvaorrú keszeg került, ami Hollandiától egészen a Kaszpi-tengerig megtalálható. Lassú folyású folyókban, de kisebb tavakban is megél. A több alfajjal rendelkező hal nevét erősen előrenyúló, húsos orráról kapta. A legnagyobb értékű bélyegen a Kárpát-medence egyik különleges faja, a lápi póc látható. Az általában 5-10 centiméteres hal ragadozó, családjának pedig egyetlen európai képviselője. A négy évig élő fajt nemcsak élőhelyének csökkenése fenyegeti, hanem a nála nagyobb termetű, betelepített ragadozóhalak is. Eszmei értéke százezer forint.  

A korallzátonyok élővilága

Az amerikai ökoszisztémákat bemutató kisívsorozatról már korábban (2015. szeptember 1-én) írtam, ma pedig ebből látható egy újabb darab (2003-ból), ami a csendes-óceáni korallzátonyok világát hivatott bemutatni. A korallzátonyok és az őket körülvevő víztömeg egy komplex ökoszisztéma, ami több ezer fajnak ad otthont. Ez a színes, víz alatti világ minden külső hatásra rendkívül érzékenyen reagál, pedig jelentős szerepük van a tengervíz tisztításában és a szárazföld védelmében. A képen látható bélyeg az Egyesült Államokhoz tartozó Guam körüli vizek világát mutatja be. Középen a sügéralakúakhoz tartozó Napóleonhal látható, ami eléri a két méteres hosszúságot is. Ez a ragadozó faj veszélyeztetett státuszú. Alatta zászlóshalak úsznak, amik az Indiai-óceánban is megtalálhatók. A mórok szerint a boldogság hordozói voltak, ezért nagy becsben tartották őket. Bal oldalon egy feketeúszójú szirticápa látható, alatta pedig egy kékes színű korallfaj (Heliopora coerulea), annak közepén egy színváltó császárhal, a szélén egy foltos gömbhal. A bal alsó sarokba a tengerirózsák rendjébe tartozó, az egy méteres szélességet is elérő óriás anemóna került. Csalánsejtjeinek mérge nincs hatással a rózsa anemónahalra, amivel szimbiózisban él. Középen a súlyosan veszélyeztetett közönséges cserepesteknős látható, ami egy raj palettás doktorhalat követ. A jobb felső sarokban egy raj papagájhalfaj úszik, középen alul pedig egy nagy tritonkört csiga háza látható, aminek hossza eléri a 60 centimétert. A korallok legnagyobb természetes ellensége a vörös színű, csigaház felett látható töviskoronás tengericsillag. Tápláléka a korallpolip, amit emésztősavjai feloldanak, így csak a korallváz marad meg utánuk.      

Halak a szobában

Az akvarisztika egy rendkívül népszerű hobbi, amit napjainkban már tudományágként kezelnek. Ez a 2003-as, nagyon pontosan kidolgozott cseh bélyegblokk különböző halfajokat mutat be, amik  gyakran láthatók akváriumban. A blokkon jól látható, hogy csak azok a részek tekinthetők bélyegnek a blokkból, amelyeken értékjelzés van (ebben az esetben cseh koronában). Először ezeket mutatom be balról jobbra, majd a többi képen látható halat.
Az első bélyegen a legrégebben kitenyésztett akváriumi halfaj, az aranyhal különböző fajtái láthatók. Az aranyhalat elsősorban kisebb tavakban vagy nagy akváriumban érdemes tartani, a gömbakváriumot mára nem javasolják. Középre felül a sziámi harcoshalak különböző fajtái kerültek. Ezek a halak először a halviadalokkal lettek népszerűek, így életterük napjainkban egész Délkelet- Ázsiára kiterjed. Sajnos azonban, a túlhalászás és a népszerűség miatt sebezhető fajjá vált. Alattuk az akváriumok királyának nevezett, eredetileg Dél-Amerikából származó, kecsesen mozgó vitorláshal látható. Mindenevő, az akváriumban pedig elfogyasztja a nála kisebb halakat. A jobb szélre pedig diszkoszhalak kerültek, amiknek őshazája az Amazonas-medence. Tenyésztésük elsősorban Délkelet-Ázsiában történik.
A többi hal fentről lefelé: gyöngygurámi mellette a törpegurámi, alul pedig a kaukkharcsa. A jobb oldalon a papagájplatti, a szivárványos guppi illetve a Corydoras virginiae nevű páncélosharcsa.    

Bizonyos uszonyos

Durbincs, kölönte, küsz, csík. Igen, az első olvasásra rendkívül fura nevek halfajok nevei, amelyek a Kárpát-medencében élnek. Ezt a négy védett halfajt kívánja bemutatni ez az 1997-es négyescsík. Az első a sügérfélékhez tartozó selymes durbincs, ami a Duna mélyebb pontjain és annak mellékfolyóiban él. A 18-25 centiméter hosszú hal nem él a magyar Duna teljes szakaszán, több helyen kipusztult. Mellette a botos kölönte látható, ami a skorpióhal-alakúak rendjébe tartozik. Régen botra erősített villával halászták, innen kapta nevét, de a békahal, köpőce és a butikóhal neveket is viseli. Szinte egész Európában megtalálható, de számos helyen kipusztult, gazdasági jelentősége nincs, csak természetbeli. Rendszerint bolharákot és rovarlárvát eszik, de időnként kisebb halakat is elfogyaszt. A sujtásos küsz egy pontyféle, a vízlépcsőépítés és a folyami szabályozás miatt lett védett faj. Kelet-Franciaországtól az Urálig él, a gyors folyású folyókat szereti. Rajban élő faj, ami magoktól kezdve rovarokig, változatosan táplálkozik. Az utolsó halfaj a vágó csík, ami Európában és Ázsiában is megtalálható, iszapos aljzatú folyókban, tavakban. Gyakran tartják akváriumokban is, ahol akár tíz évig is elél, bár természetes körülmények között csak 3-5 évig él.     

Otthoni halak

1999-ben bocsátotta ki az Amerikai Posta ezt az öntapadós, akváriumi halakat bemutató sort. Az ókori rómaiak voltak az elsők, akik halat tartottak az otthonukban: a vendég ágya alá, márványból készített edényekben márnákat helyeztek. Később egy üveglappal helyettesítették a márványtál egyik felét, így jobban lehetett látni a halat, halakat. 1369-ben Kínában a császár elrendelte egy olyan porcelángyár megépítését, ahol aranyhalak tartására készítettek porcelánkádakat. Az 1840-es évekre készültek el azok az üvegformák, amelyekre a mai napig hasonlítanak az akváriumok, illetve ettől az évtizedtől lett népszerű hobbi a haltartás.