Borozzunk!

2003-as ez a grúz bélyegsor, ami szőlőfajtákból válogat. Grúzia, a mediterrán éghajlatú, dél-kaukázusi ország híres borairól, meghatározza az ország kereskedelmét, sőt ezt az országot tartják az első bortermelő területnek a Földön. Bizonyíték van arra nézve, hogy i.e.4000-ben már ültettek ezen a vidéken szőlőt, amiből bort készítettek. Később kereskedők vitték az ókori Európába a különleges nedűt. Számos etimológus szerint, a bort jelentő wine, vino, Wein szavak is a grúz ghvino szóból származnak. Eredetileg a földbe ásott, méhviasszal lezárt fa fedelű agyagedénybe, a kvevribe rakták a szőlőszemeket, hogy aztán az megerjedjen. Ez az erjesztési mód ismert volt az ókori Görögországban, és a Római Birodalomban is, sőt a mai napig létezik az eljárás Grúziában. A térségben elterjedő kereszténység idején vált népszerű vallási szimbólummá a szőlőinda, ami számos templomot díszít. 2006-ban Oroszország politikai okok miatt beviteli tilalmat rendelt ez a grúz borokra, ami leginkább az olcsó hamisítványoknak kedvezett. Mára újra be lehet vinni minőségi grúz bort Oroszországba, ami a kis ország gazdasági bevételeit is növeli. A bélyegeken a 38 kereskedelmi forgalomba hozott szőlőfajta közül öt látható: az Aladasturi, ami gyakran lugasokban is megtalálható, a világ harmadik leggyakrabban termesztett szőlőfajtája a Rkaciteli, a második sorban pedig a hegyvidékeken termesztett Ojalesi, a Goruli Mcvane, amit gyakran a Rkacitelivel keverve erjesztenek, hogy aromásabb legyen az íze a bornak, valamint az egyik legrégebbi szőlőfajta az Aleksandrouli, amiből a félédes Kvancskara nevű bor készül. Ez volt Joszif Sztálin, a grúz származású szovjet diktátor egyik kedvenc bora. 2013-ban az UNESCO felvette a szellemi örökség listájára a kvevri technológiájú borkészítést.